A szavannát, más néven szavannát egy összefüggő füves réteg jellemzi, gyakran nagy távolságban álló fákkal vagy cserjékkel, így a lombkorona nem záródik.
A nyitott lombkorona lehetővé teszi, hogy elegendő fény jusson a talajra ahhoz, hogy egy összefüggő, elsősorban fűfélékből álló lágyszárú réteget tartson fenn.
Az évszakos vízellátottság is jellemző rájuk, a csapadék nagy része egy évszakra korlátozódik.
A szavannák széles sávban fordulnak elő a Földön, a trópusi és féltrópusi területek nagy részét elfoglalva, amelyek nem esőerdők vagy sivatagok.
Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak.
A legnagyobb kiterjedésű szavannák Afrikában találhatók. Afrika csaknem felét, több mint 13 millió négyzetkilométert (5 millió négyzetmérföldet) borítanak.
A többi nagy szavanna Dél-Amerikában, Észak-Ausztráliában, Indiában, az ázsiai Mianmar (Burma)-Thaiföld térségében található.
A szavanna a Föld szárazföldi területének mintegy 20%-át borítja.
A szavannában élő állatfajok a biom földrajzi elhelyezkedésétől függnek.
Az afrikai szavanna, a legtöbb ember által ismert szavanna, sokféle állatnak ad otthont. Néhány ilyen állat rövid felsorolása: gnúk, varacskosdisznók, elefántok, zebrák, orrszarvúak, gazellák, hiénák, gepárdok, oroszlánok, leopárdok, struccok, sztárok és gyékényesek.
A szavannáknak nincs a hagyományos nyári és téli évszakuk, amit az Egyesült Államokban ismerünk. A szavannában az évszakokat az határozza meg, hogy mennyi eső esik. Emiatt négy helyett csak két évszakuk van: nedves és száraz.
A száraz évszak jellemzően hosszabb, mint a nedves, de ez jelentősen változik, 3 és 11 hónap között.
A szavannákat a száraz évszak hosszától függően három kategóriába sorolhatjuk – nedves, száraz és tüskebokros -. A nedves szavannákon a száraz évszak jellemzően 3-5 hónapig tart, a száraz szavannákon 5-7 hónapig, a tövisbokros szavannákon pedig még tovább.
A szavanna éghajlatának hőmérsékleti tartománya 20° – 30° C (68° – 86° F). Télen általában 20° – 25° C (68° – 78° F) körül van. Nyáron a hőmérséklet 25° – 30° C (78° – 86° F) között mozog.
A szavannák rendszeres erdőtüzeknek vannak kitéve, és úgy tűnik, hogy az ökoszisztéma az emberi tűzhasználat eredménye. Az amerikai őslakosok például rendszeres égetéssel hozták létre Észak-Amerika prekolumbián szavannáit, ahol a tűzálló növények voltak a domináns fajok.
Amikor az ember (Homo sapiens) először megjelent Afrikában, kezdetben a szavannát foglalta el. Később, ahogy egyre ügyesebben alakították a környezetet a saját igényeiknek megfelelően, elterjedtek Ázsiában, Ausztráliában és Amerikában.
Az amerikai őslakosok úgy hozták létre Észak-Amerika prekolumbián szavannáit, hogy rendszeresen felégették azokat a helyeket, ahol a tűzálló növények voltak a domináns fajok.
A szavanna szó a taino zabana szóból származik, amelyet a füves, famentes síkság leírására használtak. (A taino egy mára kihalt indián csoport nyelve volt, amely a Nagy-Antillákon és a Bahamákon élt). A szó szinte egyszerre, 1529 és 1555 között került be az angol, a francia és a spanyol nyelvbe, a Karib-tenger spanyol felfedezésének eredményeként.
A szavannák fontos ökoszisztémát jelentenek a bolygó egészsége és stabilitása szempontjából, és mélységes szépségű helyek, amelyek hozzájárulnak a természet emberi élvezetéhez és csodálatához.
Az üvegházhatásból eredő, ember okozta éghajlatváltozás a szavannák szerkezetének és funkciójának megváltozását eredményezheti.