Éva – A Biblia összes asszonya

Éva

A különleges nő

Bibliai hivatkozások – 1Mózes 2 és 3; 2Korinthus 11:3; 1Timóteus 2:13

Név jelentése: Ádám feleségének három neve van. “Asszonynak nevezik, mert a férfiból vették ki” (1Mózes 2:23). Az “Asszony” inkább egy általános megjelölés, mint név, és Éva és Ádám kapcsolatához kapcsolódik, egy olyan kapcsolathoz, amelynek betöltésére teremtetett. Szó szerint a “nő” azt jelenti: “férfi-nő”. Ezután mind Évát, mind a férjét “Ádámnak” nevezik. “Férfinak és nőnek teremtette őket … és nevezte őket Ádámnak” (1Mózes 5:2). Ez az átfogó név arra utal, hogy a férfi és a feleség isteni ideálja nem pusztán a társulás, hanem felbonthatatlan egység. Isten “egy testté” teremtette őket, és egy nevet adott nekik. Éva, az a név, amelyet a bűnbeesés és annak megjövendölt következményei után kapott, Ádám választása volt, “aki feleségének nevét Évának nevezte, mert ő volt minden élőnek az anyja” (3:16, 20). Ez a név leírta az ő funkcióját és sorsát a szellemi történelemben, amelynek ő volt a kezdete. Éva jelentése “élet” vagy “életadó”, vagy “mindazok anyja, akiknek élete van”, és az ő élete mindannyiunkban benne van. A bibliai időkben nagy jelentőséget tulajdonítottak a névváltoztatásnak. Miért változtatta meg akkor Ádám a felesége nevét – ami a sajátja, Ádám volt – Évára? Donald Davidson szerint: “Tekintettel a rájuk kimondott szörnyű ítéletre, a férfi talán megbocsátott volna, ha “halál”-ként szidja a nőt, hiszen az ő bűne hozta a világra a halált és minden nyomorúságunkat. Ádám azonban olyan nevet ad neki, amely kifejezi a belé kötött prófétai életet. Mert az asszony magva által a bűn egy napon legyőzetik, és a halál elnyeli a győzelmet.”

Éva kámeánknak a “Páratlanul különleges nő” feliratot adtuk, mert oly sok tekintetben különbözik minden más nőtől, aki valaha élt. Rengeteg “elsőt” köszönhetünk neki.

Éva volt az első nő, aki a Földön élt

Az isteni teremtés terméke, Éva teljes, tökéletes nőként jelent meg. Soha nem volt sem gyermek, sem leány, sem szűz. Az első nő, aki a világra született, Éva első leánya volt (1Mózes 5:4). Hogy Ádámnak és Évának hány lánya született, nem tudjuk meg. Ha Éva olyan sokáig élt, mint a férje – 930 évig (1Mózes 5:5) -, akkor valószínűleg sok fia és lánya lett volna a föld első családjának. Éva tehát nem született. Őt Ádámból teremtették. Miután Isten gondolataiban létezett, megjelent a földön.

Modernisták, evolucionisták és világi írók gúnyolódhatnak azon, hogy “Ádám bordája”, amelyből Éva készült. Ádámot Isten közvetlenül a föld porából teremtette, Évát azonban Ádám oldalából vett csontból formálta. George Herbert megjegyzi: “A férfi finomított por volt, de az asszony kétszeresen finomított por”. Secker azt mondja: “A bordát a hóna alól vették ki. Ahogyan a karnak az a rendeltetése, hogy távol tartsa az ütéseket a testtől, úgy a férjnek az a feladata, hogy elhárítsa az ütéseket a feleségétől.”

Az Isten által Ádámnak teremtett menyasszonynak van egy spirituális alkalmazása is. A szent misztériumról beszél, a Bárány menyasszonyáról, aki az Ő megsebzett oldalának köszönheti létét (János 19:36), és akinek még Évánál is közelebb van a helye a Vőlegény szívéhez (Jeremiás 31:3), és aki arra rendeltetett, hogy a bűntelen paradicsomban élvezze az Ő társaságát (Jelenések 2:7; 21:9). A Bárány házassága, akárcsak Évaé, a mennyben köttetik.”

Éva volt az első nő, akit feleségnek neveztek

A férfiból formálták, ő lett a férfi párja és társa. Isten látta, hogy bár Ádám a tökéletes ártatlanság állapotában volt, mégsem volt jó neki egyedül lenni. Lelkileg, szellemileg és társadalmilag is jót tenne neki, ha lenne egy felesége. Szüksége volt valakire, aki szereti és megszüli a gyermekeit, hiszen elhangzott a parancs, hogy “szaporodjatok és töltsétek be a földet”. És így Ádámmal-

A világ szomorú volt, a kert vad volt,

és a férfi, a remete sóhajtozott, míg az asszony mosolygott.

Isten úgy beszélt a nőről, akit Ádámnak kellett biztosítania, mint “segítőtársáról” – egy neki megfelelő vagy hozzá igazodó segítségről – egy olyan kifejezés, amely a nő valódi helyét adja a világban. Csak ott, ahol a Biblia létezik és a kereszténységet gyakorolják, jut el a nő ilyen pozícióba, mint a férfi segítője vagy egyenrangúja. Azokon a vidékeken, ahol a sötétség uralkodik, a nő a férfi rabszolgája, ingósága. Így adták Évát Ádámnak, és a két szívük egyként dobogott az egymás és Isten iránti szeretetben. Éva akkor alakult ki, amikor Ádám aludt. Nem érzett fájdalmat a művelet alatt, mert még nem volt bűn a világon. Milyen igaz, hogy Isten folyamatosan munkálkodik, miközben az emberek alszanak! Gyakran valódi áldásokat osztogat az övéinek álmukban (Zsoltárok 127:2).

Mikor álmomból felébredek,

A kétségbeesés elszállt, és a remény közel van;

Az ég kéknek látszik, és a látomások tiszták

Elűzték minden rettegésemet és félelmemet.

Éva volt a legszebb nő, akit a világ ismert

Századról évszázadra tűntek fel nők, akik arcuk és alakjuk szépségéről voltak híresek, de Éva mindannyiukat felülmúlta. A tökéletes Isten által teremtett Éva az isteni tökéletességet tükrözte. Az övé nem volt mesterséges szépség. Arca, vonásai és alakja volt a legszebb, ami valaha is volt a nőknek. Bár a Bibliában nincs leírás Éva fizikai megjelenéséről, Ádám első reakciója, amikor meglátta az előtte álló bájos alakot, a föld első versének adott hangot-

Ez tehát végre csont az én csontjaimból,

és hús az én húsomból:

Ezt hívják majd Wo-embernek

Mert az embertől vették.

Míg Sára szépségére bibliai igazolásunk van, a Talmudista azt mondja-

Minden nő Sárához képest olyan a férfiakhoz képest, mint a majmok. But Sarah can no more be compared to Eve than can monkey be compared with man.

John Milton expresses a similar commendation in one of his most daring idioms—

Adam the goodliest man since born

His sons; the fairest of her daughters Eve.

The blind poet goes on to say of the loveliness Adam saw &–;

So absolute she seems

And is herself complete.

The Venus of Milo, in marble, or the Venus of Titian in oil, only convey a faint idea of what Eve must have looked like as she came from the creative hand of God. No wonder she has been described as

Heaven’s best, last gift.

To quote from Milton’s Eve again—

O fairest of creation, last and best

Of all God’s works, creature in whom excelled

Whatever can to sight or thought be formed,

Holy, Divine, Good, Amiable or Sweet.

Mégis Éva eredeti szépségét fejezik ki ezek a sorok &–;

Ami szépnek látszott az egész világon, az most

Mindennaposnak tűnt, vagy tartásában, vagy tekintetében;

Kegyelem volt minden lépésében, Mennyország a szemében,

Minden gesztusában méltóság és szeretet.

Éva volt az első és egyetlen bűn nélkül született nő

Az első nő lévén Éva nem örökölt bűnt. Mivel Isten kezéből származott, Éva olyan előnnyel rendelkezett, amellyel egyetlen más nő sem rendelkezett &–;tiszta és szent volt, az isteni képmással érintetlenül. Bűntelenül teremtve, mégis ő lett a világ első bűnöse, és utódaiba bevezette a bűnt, és így azóta mindenki “bűnben született és gonoszságban alakult”. A legjobbak és legszentebbek, akik a nembe születtek, gonoszságra hajlamos természettel rendelkeznek (Róma 7:21). “Ártatlansággal és bűntelen tökéletességgel megformálva, a test és az elme adományaival teljes teljességgel felruházva, és külső áldásban gazdag, folt és ötvözet nélkül, mégis vétkezett abban a bűnben, amellyel Ádámot vétkezésre késztette”. Isten kezéből frissen kikerülve, a test és a lélek páratlan kegyelmével és szépségével, bűn és romlás következett, és a paradicsomot átadták a tövisek, a tövisek és a könnyek világának.

Éva volt az első a Földön, akit megtámadott a Sátán

A Sátán, aki Évához hasonlóan szent lénynek lett teremtve, még teremtése előtt lázadást vezetett a Teremtő ellen, és kiűzték a magas rangjáról. Most a földön és a lényeknél kezdi meg lázadását egy olyan személlyel, akit lenyűgöz a közeledése. Így jön létre a bűnbeesés és az eredendő bűn forrása. Éva részéről nem volt nagy merészség először vétkezni. Mivel a bűn ismeretlen volt Ádám és Éva számára, amikor Isten megteremtette őket, Éva nem látott semmi rosszat a sátáni finom sugalmazás mesterművében. A Sátán nem mondta neki, hogy vétkezzen, hanem a legravaszabb módon arra célzott, hogy a tiltott gyümölcs elfogyasztása miatt nem kell aggódnia. Ahogy George Matheson fogalmaz: “A kísértés önmagában nem a vétkezés vágya volt, hanem a birtoklás akarása; a vétkezés csupán egy eszköz….. Ha a kísértő azt mondta volna: ‘Lopj’, egy pillanatig sem hallgattak volna rá. De nem azt mondta: “Lopj!”; azt mondta: “Spekulálj!” … A kísértés az Éden napjai óta nem szűnt meg látszólagos ruhába öltözni.”

Sátánnak sikerült a lefelé vezető utat úgy festeni, mint ami egy felfelé vezető, Isten-szerűségben végződő ösvényhez vagy egy felfelé bukáshoz vezet: “Olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat”. Éva engedett a Sátán cselvetéseinek, és a megadásához vezető lépések megvilágító erejűek – látta, kívánta, vette stb. “A fa jó volt ételnek” – a testi étvágy kísértésbe esett. “A szemnek gyönyörködtető volt” – érzéki természete kísértésbe esett. Aztán “a fa kívánatos volt, hogy bölccsé tegye az embert” – a legerősebb kísértés mind közül, nevezetesen “a lelki kísértés, hogy túllépjen az emberek szokásos tapasztalatán, és megízlelje a bölcsességet, amely csak Istené.”

Hát a férje? Nos, Ádám nem tett erőfeszítést, hogy visszatartsa Évát a gyümölcs elfogyasztásától, noha az isteni tilalom neki és Évának is szólt. Ha nem ő szedte le először a gyümölcsöt, akkor bizonyára ott állt a fa alatt, és amikor látta, hogy nyugodtan lehet enni, akkor vette ki a részét a tiltott gyümölcsből. Amikor Isten szembesítette Ádámot ezzel az első bűnös cselekedettel, nemcsak Évát hibáztatta, hanem magát Istent is – “Az asszonyt, akit Te adtál nekem” &–;mintha azt mondaná: “Ha tudtad, hogy Éva megkísértett volna, miért teremtetted őt nekem?”. H. V. Morton szerint “az első Ádám szavai olyanok, mint egy meglehetősen sunyi kisfiú szavai, akit rajtakap az igazgató, és mást hibáztat: – Adott nekem a fáról, és én ettem”. Ezt követően azonban a Szentírás Ádámot, az emberi faj szövetségi fejét teszi felelőssé az ádámi bűnért. (“Ádámban halunk meg”; “Egy ember bűne által”; Róma 5:12; Jób 31:33.) Hogy mi követte a világ első bűnösének engedetlenségét, az csak jól ismert – a gyermekáldás fájdalma, a bűn és a szolgaság bevezetése a világba, a föld megátkozása, a paradicsomból való kiűzetés, a betegség és a halál bevezetése.

Éva volt a világ első ruhakészítője

Ha Ádám volt a Föld első kertésze, Éva volt az első, aki levelekből ruhákat készített. “Füge leveleket varrtak össze, és kötényt készítettek maguknak” (1Mózes 3:7). Andrew Johnson, aki Abraham Lincoln meggyilkolása után az Egyesült Államok elnöke lett, egykor szabó volt a Tennessee állambeli Greenville-ben, ahol boltja volt. Egy 1874-ben Gallatinban tartott beszédében azt mondta-

Adam, a mi nagy atyánk és fejünk, a világ ura, szabó volt a szakmája szerint. Ádám és Éva “fügefaleveleket varrt össze, és kötényt készített nekik”. Ez az első, amit szabókról hallottunk, és nem hiszem, hogy – anélkül, hogy személyeskedni akarnék &–;bárkinek is szégyellnie kellene, hogy szabónak hívják, és egyetlen fiatal hölgynek sem kell szégyellnie, hogy varrónő, mert úgy tűnik, hogy Éva, az anyja, Éva, ügyesen kezelte a tűt.”

A ruházat a bűnre emlékeztet, mert ártatlanságukban első szüleink nem éreztek szégyent, mert nem volt bűnérzetük. “Mindketten meztelenek voltak … és nem szégyenkeztek” (1Mózes 2:25). Matthew Henry mondja: “Nem kellett szégyenkezniük, bár nem volt ruha a hátukon”. De miután vétkeztek, megnyílt a szemük, és tudták, hogy meztelenek. Bár a szégyen talán szebb és szelídebb arcot mutat, mint a bűn, mégis ikertestvére. A szégyen lehet a bűn miatti megbánás kifejezése, vagy a bűn elleni lelkiismereti tiltakozás. Amikor Ezsdrás elpirult, és szégyellte felnézni, Isten megbocsátó irgalma jött eléje (Ezsdrás 9:6).

Meztelenségük tudatában miért keresett Ádám és Éva takarót? Nemcsak azért, mert tudták, hogy ruha nélkül vannak, hanem azért is, mert ki voltak téve annak a tekintetének, aki ellen vétkeztek. A fügefalevelek, amelyekből ruhát készítettek, azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy elrejtsék őket Isten szúrós szeme elől, ezért elbújtak a fák közé. Még ott is az Ő tekintete alá kerültek és felfedezte őket, és hiábavaló kifogásokkal próbálták magukat eltakarni (1Mózes 3:7, 8, 11, 13). Azok, akik megpróbálják eltakarni a bűneiket, soha nem boldogulnak (Példabeszédek 28:13, lásd Jób 31:33). Isten elutasította az első földi bűnösök által készített takarást, mert az a saját erőfeszítéseiket jelentette. Ezért Isten “bőrkabátokkal” (3:21) látta el őket, és azokat a bűnösökre helyezte. Az állatbőrök egymáshoz rögzítésének csodálatos találmányát az ősi héberek Istennek tulajdonították. A bőrök az áldozatról beszélnek. Az állatokat le kell ölni, mielőtt az ember ruhát vagy cipőt kaphat. Bizonyára ezeknek az áldozati bőröknek az isteni biztosítása előrevetítette a Golgotát, ahol Jézus önmaga feláldozásával az igazságosság szeplőtelen köntösét biztosította mindazok számára, akik megtérnek és hisznek.

Meztelenül jövök hozzád ruháért.”

Éva volt az első anya, akinek a fia gyilkos volt

Micsoda bánat és gyötrelem követte az ő vétkét! Amikor Káin, az elsőszülöttje belépett az életébe és otthonába, mennyire szerethette őt Éva. Káinnak nevezte el, ami azt jelenti, hogy “megszerezni”, “birtokolni” vagy “megszerezni”. Ő lett a föld megművelője. Második fia Ábel volt, amely név azt jelenti, hogy “ami felemelkedik” vagy “pára” – valami, ami arra van ítélve, hogy elillanjon. Ez utóbbi szellemi ember volt, és feláldozta nyája elsőszülötteit az Úrnak. Az előbbi fiú a föld gyümölcséből, vagyis abból, amit megtermett, hozott, és bemutatta az Úrnak, aki elutasította, Ábel áldozatát pedig elfogadta annak áldozati tartalma miatt. Káin az isteni elfogadás és elutasítás ezen aktusa miatt elvesztette a türelmét, és megölte testvérét, Ábelt. Így Éva kedvenc elsőszülöttjét szégyennel bélyegezték meg, és a lelki Ábel mártírrá lett. Káin testvére lemészárlása mögött a kígyó állt, aki anyjukat a világ első bűnösévé tette. Jézus azt mondta, hogy kezdettől fogva gyilkos volt (János 8:44). Első fiának bűne és száműzetése, valamint második fiának eltemetése után Isten adott neki egy másikat, akit Szetnek nevezett el. “Mert Isten – mondta – más magot rendelt nekem Ábel helyett, mert Káin megölte őt”. Azzal, hogy így nevezte el harmadik fiát, kifejezte Isten szeretetébe, irgalmába és gondviselésébe vetett hitét. Széten keresztül tartották fenn a szellemi vérvonalat, és az ő születése után Éva neve eltűnik az Ószövetség lapjairól, bár az Újszövetségben kétszer is megemlítik. Bár Éva kétségtelenül osztozott Ádám életének hosszában – 930 év -, és meghatározatlan számú fiút és lányt szült, a három megnevezett fiún kívül nincs feljegyzésünk az anyaságáról.”

Éva volt az első, aki megkapta a kereszt isteni próféciáját

Éva volt az első bűnös, és látta bűnének gyümölcsét, amikor a világ első sírjánál állt, és eltemette halottját. Miután megvallotta bűnét, hallotta, hogy az Úr ezt mondta az öreg kígyónak, az ördögnek: “Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, és a te magod és az ő magva közé; az összezúzza a te fejedet, te pedig összezúzod az ő sarkát” (1Mózes 3:15). A Megváltónak ezzel az első ígéretével kezdődött a skarlát országút, amely a keresztnél végződött, ahol az asszonytól született Krisztus dicsőséges győzelmet aratott a bűn és a Sátán felett. Egy asszony által Isten szép világegyetemét elrontották, és “a bűnösök elveszett és a bűnbeesés által tönkretett világává” vált. Most pedig egy asszony által tökéletes megváltás adatott a bűnös fajnak. Éva bűne által a halál belépett a világba, de a kereszten mind a bűn, mind a halál legyőzetett, mert “meghalva, a halált megölte”. Amikor Jézus felkiáltott: “Elvégeztetett”, azt jelentette, hogy a kígyó feje, amely a hatalmat és a tekintélyt képviselte, összetöretett. Megragadott minden sátáni fejedelemséget és hatalmat, amelyet Éva vétke hozott a világra, és a lába alá vetette őket. Halleluja! Micsoda Megváltó!

Amint kilépünk a világ első asszonyán, első feleségén, első bűnösén és első gyászolóján való elmélkedésünkből, van egy-két tanulság, amit levonhatunk az ő feljegyzéséből. Például: “Éva sok leánya felfedezte, hogy a kígyó sohasem veszélyesebb, mint amikor őszinte jóakarónak adja ki magát, akit semmi más nem érdekel, csak a nő boldogulása és jóléte”. Milyen ravasz, kegyetlen csaló a Sátán. Milyen sokan nem ismerik az eszközeit! Továbbá, a kísértés egyetemes tapasztalat, és mindannyiunknak meg kell tanulnunk a földön először megkísértett embertől, annak megközelítési módját és egymást követő lépéseit, és meg kell védenünk magunkat a bukástól azáltal, hogy magunkévá tesszük Krisztusnak az ellenség felett aratott győzelmét. A kísértésben nincs bűn. Csak akkor vétkezünk, ha engedünk a kísértésnek. Ha nem engedünk a bűn csábításának, Édenkertünk sérthetetlen marad. Éva szánalmas történetének középpontjában azonban az az erkölcsi tanulság áll, hogy a nőnek hatalma van arra, hogy átkot vagy áldást hozzon a férfi életére. Ha a nő elbukik, a férfi is vele bukik. Milyen kifejezőek azok a versek, amelyeket John White Chadwick idéz a Biblia asszonyai című könyv Éváról szóló fejezetében-

Ah, pazarló asszony, hogy ő

Az ő édes énjére maga szabja meg az árát.

Tudva, hogy nem választhatunk, csak fizethetünk,

Hogy olcsóbbá tette a Paradicsomot;

Hogy semmibe adta megfizethetetlen ajándékát,

Hogy elrontotta a kenyeret és kiöntötte a bort,

Melyet, kellő takarékossággal elköltve,

Az embereket nyerszé és az embereket istenivé tette.

Ó királynő, ébredj fel hírnevedre,

Követeld, amit a mi vagyonunkból adhatunk,

És értsd meg és viseld a koronát

Megvetett előjogodat.

Megfigyelhető, hogy nem szóltunk arról, hogy a teremtés történetét, valamint Ádám és Éva megjelenését szó szerint és történelmileg kell-e venni, vagy a szent szimbolika allegóriájaként kell-e kezelni. Határozottan elutasítjuk az evolúció bizonyítatlan, keresztényellenes elméletét, mint ahogyan tiltakozunk az ellen is, hogy az Ádám és Éva teremtéséről és a kígyó megkísértéséről szóló beszámoló ősi mítosz vagy folklór, amely egyúttal lényeges igazságot vagy üzenetet közvetít. Egyre gyakoribb, hogy a modernista prédikátorok és írók a Biblia gyönyörű meséiről és mítoszairól beszélnek. Mi hisszük, hogy a Teremtés könyvének első három fejezete történelmi valóságokat tartalmaz. Ha Ádám mítosz, akkor Krisztus is az. Lukács emlékeztet minket arra, hogy Ádám Isten fia volt (Lukács 3:23-28), és az első ember, akitől Krisztus származott. Hogyan válhatott egy mitikus fiú a tényleges Krisztus egyik ősévé? Lukács egész Jézus genealógiája azon a feltételezésen alapul, hogy Ádám valóságos személy volt. Továbbá, amikor Ádámról és Krisztusról mint az emberi faj két szövetségi fejéről beszél, Pál azt mondta: “Ádámban meghalunk – Krisztusban életre keltünk”. Egy mítoszban nem lehet meghalni. Következésképpen, ha Ádám mitikus alak, akkor Krisztus is az.

Ezt követően Évát és a kígyóval való kapcsolatát szintén mítoszként kezeljük. Pál azt mondja, hogy a kígyó megbabonázta Évát (2Kor 11:3). Pál nem mítosznak, hanem szigorú és erős valóságnak tekintette Éva megkísértőjét. Ha soha nem volt személyes ördög, akkor szeretnénk tudni, hogy ki végzi azt a munkát, amelyet csak a pokol lakója végezhet. A Krisztushoz való hűségre buzdítva Pál Évát arra használja, hogy szemléltesse, milyen könnyen megrontható az ember, és számára ő egy történelmi alak volt, akinek a feljegyzéseit szó szerint kell venni (lásd 1Timóteus 2:12-14). Az ószövetségi történelmi alakok és események mitikus kezelése korunk megdöbbentő hitehagyottságának bizonyítéka.