Ma lép hatályba az FCC internetes szabadság helyreállításáról szóló rendelete, amely gyakorlatilag hatályon kívül helyezi a hálózatsemlegesség védelmét az Egyesült Államokban. A hatások valószínűleg nem lesznek hirtelen; elmagyaráztuk, mi történhet a szabályok nélkül, és mi történt már a tavalyi szavazás óta. De bármi is történik a héten, a hatályon kívül helyezés megnyitja az utat az internetszolgáltatók hatalmával való valódi visszaélések előtt – nem hipotetikus forgatókönyvek, hanem valós ragadozói gyakorlatok, amelyeket már láttunk a múltban.
Az események megmutatják, mennyire bonyolult a hálózatsemlegesség kérdése: ezek a jogsértések mind a 2005-ös internetpolitikai nyilatkozat után történtek, amely négy “nyílt internet” elvet határozott meg, amelyek az ügynökség döntéseit irányítják. Egyesek olyan időszakokban történtek, amikor még szilárd szabályok voltak érvényben, mások pedig olyan időszakokban, amikor azokat már hatályon kívül helyezték. A vállalatok a nyilvánosság felháborodása, a hatósági vizsgálatok és a technológia gyakorlati változásai miatt újragondolták döntéseiket. Bár a mai nap kiábrándító a hálózatsemlegesség szempontjából, az internetes vállalatok kordában tartása nem csak a megfelelő szabályok meglétéről szól. Hanem arról is, hogy a szabályozó hatóságok és az amerikai közvélemény bajba sodorja azokat, akik megszegik azokat.
2007-ben Amerika második legnagyobb internetszolgáltatóját rajtakapták, hogy saját parancsokat adott be a felhasználók internetes forgalmába, és ezzel leállította az olyan peer-to-peer alkalmazásokat, mint a BitTorrent és a Gnutella. A Comcast nem blokkolta teljesen ezeket az eszközöket, de gyakorlatilag használhatatlanná tette őket. A Comcast azt mondta, hogy a hálózat minőségének javítása érdekében korlátoznia kell a peer-to-peer adatokat, és mivel ezek a szolgáltatások gyakran kapcsolódnak a kalózkodáshoz, könnyű célpontot választott. Ennek ellenére a kritikák hevesek voltak. A Comcast megállapodást kötött a BitTorrenttel a gyakorlat megszüntetéséről, és nem sokkal később az FCC megállapította, hogy a Comcast megsértette az internetpolitikai nyilatkozatot, a hálózatsemlegességi szabályok korai és kevésbé kötelező erejű változatát.
Ez potenciálisan precedensértékű lépés volt, de egy bíróság úgy döntött, hogy az FCC-nek nem volt hatásköre a Comcast elmarasztalására, így a határozatot hatályon kívül helyezték. Az ügy hatására Obama első FCC-elnöke, Julius Genachowski egy hivatalosabb, a nyílt internetről szóló rendelet (Open Internet Order) szerinti semlegességi keretrendszer kidolgozását szorgalmazta, amelyet 2010-ben elfogadtak. (Ezt a rendeletet 2014-ben maga is hatályon kívül helyezték, mígnem Genachowski utódja, Tom Wheeler egy évvel később felváltotta.) Még ha az FCC jelenlegi elnöke, Ajit Pai le is bagatellizálta a jelentőségét, a Comcast fojtogatós kalandja talán a legismertebb – és legkirívóbb – példa arra, hogy a vállalatok hogyan használhatják ki a gyenge hálózatsemlegességi szabályokat.
AT&T blokkolja a Skype-ot
Amikor a VoIP (Voice over Internet Protocol) alkalmazások a ’00-as években gyorsan népszerűvé váltak, a távközlési vállalatok világszerte lépten-nyomon blokkolták őket. Az okostelefonok minden korábbinál vonzóbbá tették ezeket a szolgáltatásokat, ami potenciálisan veszélyeztette a hagyományos mobilhívási terveket. Így amikor 2009 áprilisában a Skype megjelent az iOS rendszerben, az AT&T (amely exkluzív szerződést kötött az iPhone-ra) meggyőzte az Apple-t, hogy blokkolja a vezeték nélküli hálózatán keresztül indított hívásokat.
AT&T policy executive Jim Cicconi egyenesen elmondta a vállalat indokait. “Teljes mértékben elvárjuk a szállítóinktól …, hogy ne segítsék elő a versenytársaink szolgáltatásait” – mondta. “A Skype ugyanúgy versenytárs, mint a Verizon, a Sprint vagy a T-Mobile”. De miután az FCC elnöke, Genachowski még abban az évben megerősítést kapott, az FCC felelősségre vonta az Apple-t a Google Voice iOS-en történő blokkolása miatt – ami reflektorfénybe helyezte a kérdést, és arra késztette az AT&T-t, hogy “újragondolja” a VoIP-tilalmat. Végül néhány hónappal később visszafordította a politikát.
Verizon védi az Isis-t és blokkolja a Google Wallet-t
AT&T, T-Mobile és Verizon 2010-ben bejelentette az Isis nevű mobilfizetési rendszert, de mielőtt az elindulhatott volna, a Google bejelentette saját Google Wallet fizetési alkalmazását Androidra. A Google megpróbálta hozzáadni a Walletet a Samsung Galaxy Nexus telefonokhoz a Verizonon, de a Verizon állítólag elvetette a tervet; nyilvánosan azt állította, hogy a rendszer nem kompatibilis a Galaxy Nexus NFC-chipjével.
A hálózatsemlegességi szabályok 2011-ben már valóban érvényben voltak, amikor ez történt. A Google Wallet azonban bonyolult helyzetben volt. A Verizon nem éppen a webes forgalmat blokkolta; a telefon egy funkciójához való hozzáférést tagadta meg. (A sors iróniája, hogy a Google és a Verizon közösen szorgalmazta a mobil szélessávú védelem gyengítését). A Stanford Egyetem internetjogász professzora, Barbara van Schewick még mindig kérte az FCC-t, hogy vizsgálja ki, de a Verizon sikeresen elkerülte a Wallet támogatását egészen az Isis 2013-as indulásáig. Az Isis azonban nem sokáig maradt a piacon, még azután sem, hogy Softcard néven átnevezték, hogy elkerüljék az Iszlám Állammal való asszociációkat. A Google 2015-ben felvásárolta a technológiáját, és a szolgáltatás nem sokkal később leállt.
MetroPCS mindent blokkol, kivéve a YouTube-ot
Alig egy hónappal a nyílt internetrendelet elfogadása után a MetroPCS olyan kedvezményes telefonos csomagot indított, amely látszólag megsértette annak szellemét. A 40 dolláros csomag korlátlan beszélgetést, SMS-ezést és webböngészést kínált. De ha hangot vagy videót akartál streamelni, az egyetlen lehetőséged a YouTube volt, hacsak nem fizettél külön a “további adathozzáférésért”. A hálózatsemlegesség hívei vizsgálatot sürgettek az FCC-nél, a MetroPCS pedig válaszul pert indított az ügynökség ellen, remélve, hogy az új szabályokat hatályon kívül helyezik.
A MetroPCS azzal érvelt, hogy nem akart tisztességtelenül előnyben részesíteni egyetlen vállalatot sem. Egyszerűen csak azt tapasztalta, hogy az ügyfelek elvárják a YouTube-ot a szolgáltatás részeként, és kidolgozott egy olyan módszert, amellyel a rendkívül korlátozott vezeték nélküli spektrumon támogatni tudja a YouTube-ot, miközben lehetőséget kínál más szolgáltatások magasabb áron történő igénybevételére. De a szándéktól függetlenül az ügyfeleket bizonyos webes platformokhoz kötötte, ami pontosan az, amit a hálózatsemlegesség hívei meg akartak akadályozni.
A terv végül még az év végéig sem tartott ki, mert a MetroPCS megszüntette az egyetlen olyan telefon forgalmazását, amely támogatta azt. A T-Mobile pedig ejtette az FCC-pert, amikor felvásárolta a céget, jelezve, hogy nem érdekli a MetroPCS által megkezdett harc folytatása. Amikor a T-Mobile a Binge On programmal elkezdte erőltetni a falakkal körülvett alkalmazáskertet, ezt úgy tette, hogy bizonyos szolgáltatásokat olcsóbbá és könnyebben használhatóvá tett, nem pedig úgy, hogy minden más szolgáltatás támogatását megszüntette. Ez egy sokkal barátságosabban hangzó módja volt a hálózatsemlegesség határainak feszegetésének – ami most, hogy a közvélemény a fő akadálya a hálózatsemlegesség megsértésének, valószínűleg sokkal többször fogunk látni ilyesmit a jövőben.