Radikális ökofeminizmus és kulturális ökofeminizmus
Amint az ökofeminizmus tovább fejlődött, több szétválásnak is tanúja volt. Az 1980-as évek végére az ökofeminizmus két különböző gondolkodási irányzatra kezdett szétágazni: a radikális ökofeminizmusra és a kulturális ökofeminizmusra. A radikális ökofeministák azt állítják, hogy az uralkodó patriarchális társadalom egyenlőségjelet tesz a természet és a nők közé, hogy mindkettőt lealacsonyítsa. E célból a radikális ökofeminizmus a korai ökofeministák azon kijelentésére épül, hogy a patriarchális uralmat azzal a céllal kell tanulmányozni, hogy megszűnjön a nők és a természet közötti kapcsolat. Ezen elméletalkotók számára különösen érdekes az a mód, ahogyan mind a nőket, mind a természetet negatív vagy árucikké tehető tulajdonságokkal társították, míg a férfiakat a rend megteremtésére alkalmasnak tekintették. A tulajdonságoknak ez a felosztása ösztönzi a nők és a természet olcsó munkaerőért és erőforrásokért történő kizsákmányolását.
A kulturális ökofeministák ezzel szemben a nők és a környezet közötti asszociációt szorgalmazzák. Azt állítják, hogy a nők nemi szerepük (pl. családfenntartó és élelmiszer-ellátó) és biológiájuk (pl. menstruáció, terhesség és szoptatás) miatt bensőségesebb kapcsolatban állnak a természettel. Ennek eredményeként a kulturális ökofeministák úgy vélik, hogy ezek a kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a nők érzékenyebben viszonyuljanak a környezet szentségéhez és pusztulásához. Azt sugallják, hogy ezt az érzékenységet a társadalomnak értékelnie kellene, mivel közvetlenebb kapcsolatot teremt a természeti világgal, amellyel az embereknek együtt kell élniük. A kulturális ökofeminizmus a természetalapú vallásokban, valamint az istennő- és természetimádatban is gyökerezik, mint a természet spiritualitásának és a nőknek ebben a spiritualitásban betöltött instrumentális szerepének megváltásaként.
Nem minden feminista támogatta az ökofeminizmus elágazását. Egyes nők például aggódtak amiatt, hogy a kulturális ökofeminizmus csupán a nemi sztereotípiákat erősíti, és további kizsákmányoláshoz vezethet. Mások nagyobb hangsúlyt akartak fektetni a természetalapú vallásra, míg megint mások ragaszkodtak ahhoz, hogy a nyugati szervezett vallások ünneplése befogadhatja a természetalapú imádatot. Ugyanezek a csoportok a természet romantizálása és a különböző gyakorlatok (például a vegetarianizmus vagy a biogazdálkodás) szerepének az ökofeminista elvek alkalmazása során betöltött szerepe tekintetében is eltértek egymástól. Ennek eredményeképpen a mozgalom tovább nőtt és bővült, hogy befogadja ezeket a különbségeket, és a legtöbb önazonos ökofeminista ünnepli az ökofeminizmus általános rubrikája alatt elérhető számtalan meghatározást és alkalmazást.