Frissítések feliratkozás Frissítésekről való leiratkozás A Journal of Research in Personality című folyóiratban megjelent új kutatás bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a determinizmusba vetett hit fontos szerepet játszik a jobboldali tekintélyelvűségben.
A determinizmus és a tekintélyelvűség közötti kapcsolatot Erich Fromm német pszichológus vetette fel 1941-ben, és több más politikai gondolkodó is felvetette a kapcsolatot. Az új tanulmány szerzőit az elképzelés empirikus tesztelése érdekelte.
“Már a Binghamton Egyetemen töltött egyetemi éveim óta érdekel, hogy a pszichológiai jellemzők egyéni különbségei kapcsolatban állnak-e és milyen mértékben a filozófiai meggyőződésekkel, ahol végül filozófia és pszichológia kettős szakon végeztem” – magyarázta a tanulmány szerzője, Tom Costello, az Emory Egyetem végzős hallgatója.
“Az utóbbi időben kutatásom egyik fő fókuszában a tekintélyelvűség állt, ezért csodálatos volt, hogy tanulmányunkban lehetőségem nyílt a determinizmusba és a tekintélyelvűségbe vetett hitek közötti összefüggések feltárására. Amint a cikkben megjegyezzük, olyan filozófusok, mint Karl Popper, Ayn Rand és Theodor Adorno tettek említést a determinizmus és a tekintélyelvűség közötti fogalmi kapcsolatokról. Szerettük volna (a) tudományosan tesztelni ezeket a fogalmi kapcsolatokat, és (b) feltárni az esetleges pszichológiai kapcsolatokat is.”
A kutatók három vizsgálatban, összesen 20 929 résztvevővel azt találták, hogy azok az emberek, akik úgy vélték, hogy a sors már előre meghatározta a jövőjüket, hajlamosak voltak magasabb pontszámot elérni a jobboldali tekintélyelvűség, a társadalmi konzervativizmus és a társadalmi dominanciaorientáció mérőszámain.
A jobboldali tekintélyelvűség egy olyan személyiségvonás, amely a politikai tekintélynek való alávetettségre és a más csoportokkal szembeni ellenséges magatartásra való hajlamot írja le, míg a társadalmi dominanciaorientáció a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek iránti preferenciát méri.
A kutatók megállapították, hogy ezek a fatalista meggyőződések a kétértelműségtől való idegenkedéssel és a konkrét információk preferálásával is összefüggnek.
Azok, akik úgy vélték, hogy az egyén genetikai adottságai határozzák meg a jövőjét, hajlamosak voltak magasabb pontszámot elérni a jobboldali tekintélyelvűség és a társadalmi dominanciaorientáció mérésénél – de a gazdasági vagy társadalmi konzervativizmusnál nem.
A determinisztikus hiedelmek emellett fokozott dogmatizmussal és politikai intoleranciával, valamint csökkent tapasztalati nyitottsággal és elfogadhatósággal álltak összefüggésben.
“Az emberek pszichológiai tulajdonságai és világnézetei általában összefüggnek egymással” – mondta Costello a PsyPostnak.
“Azt találtuk, hogy egyrészt a tekintélyelvűség mindenféle mérőszáma, másrészt mind a genetikai determinizmus (ill, az a meggyőződés, hogy a cselekedetek és események az énen kívüli anyagi okokra vezethetők vissza), másrészt a fatalista determinizmus (azaz az a meggyőződés, hogy a cselekedetek és események a “végzetnek” vagy a “sorsnak” tulajdoníthatók) pozitív korrelációt mutattak három tanulmányban. Korábbi kutatások szerint mind a tekintélyelvűség, mind a determinizmus hiedelmek elősegítik a bizonyosság érzését, így a bizonyosság iránti igény egyéni különbségei magyarázhatják ezt az összefüggést.”
A tanulmány azonban – mint minden kutatás – tartalmaz bizonyos korlátokat.”
“Érdemes megjegyezni, hogy a tekintélyelvűség egy rendkívül heterogén pszichológiai konstrukció” – magyarázta Costello.
“Mi például elsősorban az autoritarianizmus olyan mérőszámaira támaszkodtunk, amelyek erősen korrelálnak a politikai konzervativizmussal; az autoritarianizmus-determinizmus kapcsolatok egyik fontos jövőbeli tesztje az lesz, hogy megnézzük, hogy a baloldali politikai ideológiával korreláló autoritarianizmus mérőszámai (pl., https://psyarxiv.com/3nprq) szintén pozitív korrelációkat mutatnak a determinizmusban való meggyőződéssel.”
A tanulmány, “”Escape from Freedom”: Authoritarianism-related traits, political ideology, personality, and belief in free will/determinism” című tanulmány szerzői Thomas H. Costello, Shauna M. Bowes és Scott O. Lilienfeld.