A dél-afrikai Transkei kis falujában, Mvezóban 1918. július 18-án született egy gyermek, akit Rolihlahla névvel illettek, ami a xhosa nyelvben, vagy köznyelvben “faágat húzni” jelent: “bajkeverő”. És Rolihlahla Mandela, aki Nelson Mandela néven nőtt fel, bizonyára méltó volt erre a névre.
De ő volt az a fajta bajkeverő, akire ennek a világnak szüksége volt.
Mandela szerény gyermekkora viszonylag gondtalan volt, egészen kilencéves koráig, amikor apja meghalt, és őt a Thembu nép megbízott régense, Jongintaba Dalindyebo főnök örökbe fogadta.
Az új életmódba belekényszerített Mandela, akinek keresztnevét valamikor a dél-afrikai brit iskolarendszerben Nelsonra változtatták, érdeklődést mutatott az afrikai történelem iránt, és hamarosan megismerte, milyen hatással voltak a fehérek a dél-afrikai népre. Húszéves korára az apartheid-ellenes mozgalom egyik vezetője lett, és 1942-ben belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba.
Mandela két évtizeden át erőszakmentes és békés eszközökkel harcolt a dél-afrikai kormány rasszista politikája és intézkedései ellen, például az 1952-es dackampányon és az 1955-ös Népi Kongresszuson.
De 1961-ben úgy döntött, hogy itt az ideje gerillaháborús taktikákat alkalmazni, hogy valóban véget vessen az apartheidnek, és társalapítója volt az Umkhonto we Sizwe-nek, más néven MK-nak, az ANC fegyveres szárnyának. Egy munkássztrájk megszervezése után letartóztatták és öt év börtönre ítélték. Egy másik, 1963-as perben politikai bűncselekmények miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A börtönben töltött 27 év után, 1962 novemberétől 1990 februárjáig, Nelson még motiváltabban (és a Londoni Egyetem levelező programján szerzett jogi diplomával) szabadult. Szabadulása Frederik Willem de Klerk elnök idején történt – aki Mandelával együtt dolgozott azon, hogy Dél-Afrikában 1994. április 27-én Mandelát megválasztva létrejöjjön az első demokratikus választás.
Beszédeiben, valamint a börtönben írt leveleiben elhangzott szavainak ereje továbbra is visszhangra talál, és most július 18-án, születésnapján, amelyet 2009 óta Mandela-napként ünnepelnek.
A demokráciáról: “Nem a sokszínűségünk oszt meg minket; nem az etnikumunk, a vallásunk vagy a kultúránk oszt meg minket. Mivel elértük a szabadságunkat, csak egyetlen megosztottság lehet közöttünk: azok között, akik a demokráciát ápolják, és azok között, akik nem.”
Az örökségről: “Az olcsó népszerűség elvakult hajszolásának semmi köze a forradalomhoz.”
Az erősségről: “I learned that courage was not the absence of fear, but the triumph over it. I felt fear myself more times that I can remember, but I hid it behind a mask of boldness. Nem az a bátor ember, aki nem fél, hanem az, aki legyőzi a félelmet.”
A nyelvről: “It is never my custom to use words lightly. Ha huszonhét év börtönben tett valamit velünk, akkor az az volt, hogy a magány csendjét arra használta, hogy megértesse velünk, mennyire értékesek a szavak, és milyen valódi hatással van a beszéd az emberek életére és halálára.”
A kihívásokkal való szembenézésről: “Difficulties break some men but make others. Nincs elég éles fejsze ahhoz, hogy elvágja egy olyan bűnös lelkét, aki tovább próbálkozik, aki azzal a reménnyel van felfegyverkezve, hogy még a végén is felemelkedik.”
A nevelésről: “Az oktatás a legerősebb fegyver, amellyel megváltoztathatod a világot.”
A nevelésről: “Kevés dolog teszi a szülő életét hálásabbá és édesebbé, mint a sikeres gyerekek.”
Az elszántságról: “Mindenki felülemelkedhet a körülményein és sikereket érhet el, ha elkötelezett és szenvedélyes az iránt, amit csinál.”
A szabadságról: “Az igazság az, hogy még nem vagyunk szabadok, csupán elértük a szabadságot, hogy szabadok legyünk, a jogot, hogy ne legyünk elnyomva. Nem az utunk utolsó lépését tettük meg, hanem az első lépést egy hosszabb és még nehezebb úton. Szabadnak lenni ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy levetjük magunkról a láncokat, hanem azt is, hogy úgy élünk, hogy tiszteletben tartjuk és erősítjük mások szabadságát. A szabadság iránti elkötelezettségünk igazi próbája most kezdődik.”
Az életről: “Az életben nem pusztán az számít, hogy éltünk. Az határozza meg az életünk jelentőségét, hogy milyen különbséget tettünk mások életében.”
Az erkölcsről: “Aki erkölcsösen, tisztességesen és következetesen viselkedik, annak nem kell félnie az embertelenség és kegyetlenség erőitől.”
A humorról: “You sharpen your ideas by reducing yourself to the level of the people you are with and a sense of humor and a complete relaxation, even when you’re discussing serious things, does help to mobilize friends around you. És ezt szeretem.”
Az adakozásról: “A másokkal való alapvető törődés az egyéni és közösségi életünkben nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a világ olyan jobb hellyé váljon, amilyenről oly szenvedélyesen álmodtunk.”
A halálról: “A halál elkerülhetetlen dolog. Ha az ember megtette azt, amit a népével és a hazájával szemben kötelességének tart, békében nyugodhat. Hiszem, hogy megtettem ezt az erőfeszítést, és ezért fogok aludni az örökkévalóságig.”