Ez a fejezet áttekintést nyújt a purinokról és pirimidinekről és bioszintézisükről. A purin- és pirimidin-anyagcsere útjainak megismeréséhez nagy segítséget nyújtottak a nyomjelzős kutatások, az intakt szervezeteken végzett táplálkozási és genetikai vizsgálatok, valamint az in vitro szöveti vizsgálatok. A purinszintetikus reakciók tanulmányozását nehezítette, hogy a szövetek homogenizálásakor a szöveti nukleinsavak és nukleotidok lebomlásából fokozottan keletkeztek purinbázisok. A szabad purinok hasznosítása PRPP-vel való reakcióval történik, hogy közvetlenül nukleotidokat képezzenek. A bázisok a nukleozidokon keresztül szintén nukleotidokká alakultak át. A nukleozidok a szabad bázisok ribóz-1-foszfáttal való reakciójával keletkeznek nukleozid-foszforiláz jelenlétében. Az étrendi adenin kiterjedt felhasználását és a guanin felhasználásának elmaradását patkányban az adenáz enzim relatív hiányával és a patkányszövetekben lévő sok guanáz jelenlétével magyarázták. A purinok de novo szintézisét az 5-foszforibozilamin képződésével indították el a glutamin és az 5-foszforibozil-pirifoszfát reakciójával. A nukleinsavakat alkotó nukleotidok, nevezetesen a guanilsav és az adenilsav az inozinsavból keletkeztek.