A pestist a Yersinia pestis baktérium okozza, és leggyakrabban fertőzött bolhák útján terjed. A pestisnek három típusa van: bubópestis, tüdőpestis és szeptikus pestis. A bubópestis a legismertebb típus. Ez a fajta pestis duzzadt nyirokcsomókat eredményez, amelyeket buboréknak neveznek. Ez a fajta pestis antibiotikumokkal kezelhető, de ha nem kezelik hatékonyan, a fertőzés átterjedhet a test különböző részeire. A tüdőpestis akkor fordul elő, amikor a pestis a tüdőt fertőzi meg, és fertőzött cseppek útján emberről emberre terjed. A pestisnek ez a formája nagyon halálos. Szeptikémiás pestis akkor fordul elő, amikor a pestis a vérbe jut. A bőr és a szövetek megfeketednek és elhalnak, és gyakran előfordul bőr- és szervvérzés. A pestisnek ez a formája szintén halálos. A tüdőpestis és a szeptikémiás pestis gyakran akkor fordul elő, amikor a bubópestis kezeletlenül marad, és nehéz diagnosztizálni.
Endemikus pestisSzerkesztés
A pestis azóta endémiásan él Madagaszkáron, amióta 1898-ban Indiából először behozták a szigetre, Madagaszkár központi fennsíkján, és általában minden évben szezonális kiújulásként jelentkezik az esős évszak alatt. A pestis Madagaszkáron hasonlóan él, mint az influenza az Egyesült Államokban. A “pestisszezon” általában októbertől márciusig tart, és leginkább Madagaszkár vidéki területeit érinti. A pestis, bár endémiás, 1990-ig viszonylag szunnyadóban volt Madagaszkáron. Addig évente körülbelül 20-30 esetet jelentettek évente. Az utóbbi időben azonban az éves esetek száma jellemzően évi 800 és 1500 közé emelkedett. Minden pestises esetet jelenteni kell az Egészségügyi Minisztériumnak, azonban a vidéki területeken a minőségi járványügyi források hiánya miatt az eseteket gyakran nem jelentik be. Az ezeken a területeken alkalmazott pestistesztek gyakran alacsony érzékenységűek és megbízhatatlanok. A múltban a madagaszkári pestises esetek bubópestisesek voltak, és nem voltak emberről emberre átvihetőek. Az elmúlt 20 évben a pestises megbetegedések számának növekedése nagyrészt a tüdőpestis elszaporodásának köszönhető. A tüdőpestis emberről emberre fertőzött cseppek útján terjed. Gyakran nehéz diagnosztizálni, és mire diagnosztizálják, az esetek általában már halálosak. A tüdőpestis halálozási aránya Madagaszkáron megközelíti a 75%-ot.
Veszélyeztető tényezőkSzerkesztés
Vidékről városbaSzerkesztés
Amikor egy endémiás betegség, mint például az ebola vagy a pestis, új földrajzi területre kerül, amely sűrűn lakott, nemzetközi szállítási útvonalakkal rendelkezik, az növeli a terjedési arányt, és súlyos járványokhoz és potenciális járványokhoz vezet. Bár az olyan városi területek, mint Antananarivo és Mahajanga jómódúbbak, globális összehasonlításban még mindig elszegényednek. A nem megfelelő hulladékgazdálkodás, a tiszta víz hiánya és a rossz infrastruktúra mind olyan problémák, amelyek táptalajt jelentenek a patkányok és bolhák számára, és így állandósítják a pestis terjedését a városi területeken. Ráadásul a patkányok és bolhák közötti átviteli ciklus nem változott az első pestisjárvány óta. Ez a fajta állandóság lehetővé teszi, hogy a szervezet fertőzőképesebbé váljon.
Patkányok és bolhákSzerkesztés
A pestis átvitelének magas arányát alacsony patkányszámmal és nagy mennyiségű bolhavektorral hozták összefüggésbe. Történelmileg a bolhavektor számára gazdatestként funkcionáló patkányok később elpusztultak, miután megfertőződtek pestissel. A szervezet azonban fejlődött, és a tudósok ma már azt tapasztalják, hogy a patkányok nem halnak bele a pestisbe. Ez azt jelenti, hogy a pestis tovább él a gazdaszervezetben, és lehetővé teszi, hogy a baktérium tovább éljen, és potenciálisan több embert fertőzzen meg. A tudósok 2017-ben Madagaszkáron a Y. pestis három új törzsét fedezték fel. Emellett az Y. pestis egyik törzséről kiderült, hogy ellenáll az antibiotikumos kezelésnek. Mivel a pestis a vidéki területekről a városokba vándorol, megnövekedett a kockázata annak, hogy más országokba is átterjed. Azokon a városi területeken, amelyek a hajózás és a pihenés fontos közlekedési csomópontjai, nagy a kockázata annak, hogy a pestis átterjed a közeli országokba. A hegyek magas fekvése, ahol a mezőgazdaság nagy része folyik, valamint az ideális éghajlat, amely lehetővé teszi a patkányok és bolhák virágzását, a tudósok azt tapasztalták, hogy a pestis Madagaszkár éghajlatán jobban virágzik, mint más országokban, ahol endémiás a pestis. Ebben a pestisszezonban a patkányok és a bolhák fertőzik a talajt.
A baktériumok evolúciójaSzerkesztés
A tudósok 2017-ben a Y. pestis három új törzsét fedezték fel Madagaszkáron. Emellett a Y. pestis egyik törzséről kiderült, hogy ellenáll az antibiotikumos kezelésnek. Mivel a pestis a vidéki területekről a városokba vándorol, megnőtt a kockázata annak, hogy más országokba is átterjed. Azokon a városi területeken, amelyek a hajózás és a pihenés fontos közlekedési csomópontjai, nagy a kockázata annak, hogy a pestis átterjed a közeli országokba.
MezőgazdaságSzerkesztés
A pestis Madagaszkáron túlnyomórészt a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó vidéki betegség. A pestis “szezonja” (októbertől áprilisig) egybeesik a forró és esős évszakkal a mezőgazdasági felföldön. A patkányok nem érzik jól magukat a hideg éghajlaton, ezért ebben az évszakban gyakoribbak. A rizs létfontosságú termény Madagaszkáron, és mivel a mezőgazdasági területeken a bolhák és a patkányok nagy számban fordulnak elő, a pestisbaktérium gyakran megfertőzi a termést és a talajt. Számos tudós megállapította, hogy a pestis Y. pestis baktérium akár hónapokig is képes a talajban élni.
Temetkezési szokásokSzerkesztés
A pestis előfordulását növelő mezőgazdasági tényezők mellett a madagaszkári temetkezési szokások is terjesztik a betegséget. A famadihana egy temetkezési gyakorlat Madagaszkáron, amelyet a madagaszkáriak körében gyakorolnak. A köznyelvben “csontok forgatásaként” ismert. A családtagok exhumálják elhunyt családtagjaikat a családi kriptákból, és friss ruhába csomagolják őket. Ezután élő zenére körbetáncolják a kriptát a holttesttel. Ez a szokás azon a hiedelmen alapul, hogy a halott addig nem csatlakozik az ősökhöz, amíg a teste megfelelő szertartásokkal el nem éri a teljes bomlást. Ez a folyamat akár több évig is eltarthat, és magában foglalja a holttesttel való közvetlen érintkezést. Ez a temetkezési gyakorlat állandósítja a pestis és más betegségek terjedését.
SzegénységSzerkesztés
A pestis a szegénység tünete. A patkányok és a bolhák Madagaszkár vidéki és városi területein az ország elszegényedése miatt virágoznak. A megfelelő infrastruktúra hiánya, a higiénia és a szemétszállítás hiánya, a kevés tiszta víz és a szűkös egészségügyi létesítmények tökéletes táptalajt teremtenek a patkányok és bolhák szaporodásához. Bár a pestis más országokban is elterjedt, Madagaszkáron a legmagasabb a halálos áldozatok száma, és az összes pestises megbetegedés 30%-a Madagaszkáron fordul elő, főként a szegénység és az olyan egészségügyi erőforrások hiánya miatt, mint az antibiotikumok és a megfelelő vizsgálatok. Ezenkívül a pestisjárványok egyre súlyosabbá válnak, mivel a bubópestis kezeletlenül marad és tüdőpestissé alakul át. Ha a pestis tüdőpestissé válik, lényegesen fertőzőbbé válik, és emberről emberre átvihető.
SúlyosságSzerkesztés
A közelmúltban a pestisjárványok egyre súlyosabbá váltak. A legutóbbi, 2017. augusztusi járvány az eddigi legsúlyosabb, több mint 1800 megerősített pestises megbetegedéssel. Ezen megerősített esetek közül 1100 esetben tüdőpestisről volt szó. Madagaszkár 114 körzetét érintette a pestisjárvány. Általában az endémiás pestis csak körülbelül 20 vidéki körzetet érint. Ez a járvány más jellegű volt, mivel a pestis a vidéki földrajzi elhelyezkedésből a városi földrajzi elhelyezkedésbe helyeződött át. A pestist olyan nagy hajózási kikötőkben találták meg, mint Mahajanga és a főváros, Antananarivo. Csak a fővárosban 2,7 millió ember él. A pestis városi területekre való átköltözése megnövelte a terjedési arányt az ezeken a területeken élő emberek nagy száma és a napi szinten zajló kereskedelmi forgalom miatt.