Az agyalapi mirigyet gyakran nevezik főmirigynek, mivel számos olyan endokrin folyamatot hangszerel, amelyek a növekedéshez és fejlődéshez, az anyagcsere szabályozásához, a szexuális éréshez és szaporodáshoz, a laktáció megindításához és fenntartásához, a stresszre adott válaszreakciókhoz és a vízháztartás szabályozásához szükségesek. Az agyalapi mirigy két lebenyre oszlik – az elülső és a hátsó agyalapi mirigyre. Az elülső agyalapi mirigy specializált sejtekből áll, amelyek mindegyike egyetlen hormon termeléséért és kiválasztásáért felelős a hipotalamuszból és a perifériás endokrin mirigyekből érkező hormonjelzésekre reagálva. A hátsó agyalapi mirigy a hipotalamusz meghosszabbításának tekinthető, és nem szintetizál hormonokat, inkább a hipotalamusz által termelt hormonokat szabadítja fel a megfelelő ingerek hatására. Az elülső és a hátsó agyalapi mirigy rendellenességeit vagy hormonfelesleg, vagy -elégtelenség jellemzi, és a klinikai laboratórium gyakran kritikus szerepet játszik e rendellenességek diagnózisában és a betegek terápiára adott válaszainak nyomon követésében. Ez a fejezet tárgyalja az elülső és hátsó agyalapi mirigy hormonok élettani hatásait, ismerteti a felszabadulásukért felelős szabályozó mechanizmusokat, meghatározza az agyalapi mirigy hormonok diszregulált működésére utaló klinikai jeleket és tüneteket, és javaslatot tesz a megfelelő klinikai laboratóriumi vizsgálatokra az agyalapi mirigy működési zavarának gyanúja esetén.