Mióta 1994-ben az Egyesült Államok adott otthont a világbajnokságnak, a foci népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. De annak ellenére, hogy az ifjúsági és középiskolai szinten egyre elfogadottabbá válik, a sportágat továbbra is az elavult erőnléti és kondicionáló módszerek sújtják. Sok középiskolai edző továbbra is állóképességi sportolóként kezeli a játékosait, nagy hangsúlyt fektetve az olyan futballgyakorlatokra, amelyek az ügyességi létrát használják a játékbeli sebesség és dribbling javítására.
Ez azért problémás, mert a futball nem állóképességi sport, és az ügyességi létragyakorlatok nem ültethetők át jól a játékbeli helyzetekre. Ahogy Dave Tenney, a Seattle Sounders sporttudományi és teljesítménymenedzsere, valamint Mladen Jovanovic futballfiziológus megjegyezte, a futball alaktikus-aerob sport. Anélkül, hogy belemennénk az energiarendszerek ezoterikus részleteibe, ez azt jelenti, hogy a futball rövid, nagy intenzitású erőfeszítések, például sprintek kombinációját igényli, amelyek az alaktikus-anaerob energiarendszert használják, és hosszú, alacsonyabb intenzitású futási vagy kocogási időszakokat, amelyek elsősorban az aerob rendszert használják. Egyszerűbben fogalmazva, az alacsony vagy közepes intenzitású edzés, amely nem okoz légszomjat, aerob, “oxigénnel”, míg a magasabb intenzitású edzés, amely miatt nem kapunk levegőt, anaerob, “oxigén nélkül”.”
Mi az agilitás?
Hogy megértsük, miért nem javítják az agilis létrafúrások a dribblingkészséget vagy a játékbeli sebességet, először meg kell határoznunk az agilitást. Sok erőnléti edző és sporttudós elfogadja a Sheppard és Young által 2006-os irodalmi áttekintésükben javasolt definíciót. Ők úgy határozzák meg az agilitást, mint “egy gyors, egész testet érintő, sebesség- vagy irányváltoztatással járó mozgást egy ingerre válaszul”. A különbség e és más definíciók között az, hogy az agilitás nem előre megtervezett és koordinált. Éppen ellenkezőleg, az irányváltások külső ingerekre reagálva történnek.
Az agility létragyakorlatokkal az a probléma, hogy minden mozgás előre megtervezett. Nincs külső inger az ellenfél játékosának vagy véletlenszerű mozgásoknak a formájában. Az agility ladder drill egyszerűen jobbá tesz az agility ladder drillben. Ez nem azt jelenti, hogy az agility létra értéktelen eszköz. Valójában az agility ladder drill kiváló módja a koordináció és a testtudatosság fejlesztésének a fiatalabb játékosok számára, vagy dinamikus bemelegítő eszközként az idősebb játékosok számára. A lényeg az, hogy egyszerűen csak rossz módszer a játék közbeni sebesség, mozgékonyság és dribblingképesség javítására – mindezek fontosak a futballisták számára, akiknek gyorsan kell reagálniuk a játékhelyzetekre, irányt kell váltaniuk, és irányítaniuk kell a labdát, hogy uralni tudják a labdát és gólszerzési lehetőségeket teremtsenek.
Ha tehát az ügyességi létra gyakorlatok nem javítják az ügyességet, akkor milyen típusú gyakorlatok javítják? A legjobbak azok, amelyek arra kényszerítik a játékosokat, hogy külső ingerre reagáljanak, beleértve a tag-játékokat és az élő futballgyakorlatokat.
RELATED: 4 futballgyakorlat, hogy mozgás közben jobban lőj
4 ügyességi gyakorlat a játékgyorsaság és a dribbling javítására
Partner labdás tag
Ez egy kiváló gyakorlat az ügyesség fejlesztésére. Kilenc játékosnak kell pásztáznia a 20×20 méteres rácsot, hogy megkeresse a labdajelzőket és a focilabdát. Reagálniuk kell a jelölők mozgására, hogy elkerüljék a jelölést és a kiesést. Az ügyesség fejlesztése mellett ez egy szórakoztató gyakorlat, amely sok nevetést vált ki.
- Készítsünk egy 20 x 20 méteres rácsot kúpok vagy jelölők segítségével.
- Minden rácshoz egy focilabdát használunk.
- Minden rácshoz 11 játékost rendelünk, kettőt “jelölőként”. A többi kilencnek ki kell kerülnie a “taggereket”.
- A “taggerek” a labdát tartják a kezükben. Ők dobhatják egymásnak a labdát. Csak a labdával rendelkező “címkéző” címkézhet meg embereket.
- A kilenc játékos közül az utolsó megmaradt játékos nyeri a játékot.
RELÁTÁS: 5 gyakorlat a futball dribbling készséged fejlesztésére
2. A vezetési teszt
Ez egy nagyszerű gyakorlat a mozgékonyság és a labdavezetés fejlesztésére. A játékosok kénytelenek reagálni az edző által adott parancsokra. A játékosoknak egy pillanat alatt kell gyorsítaniuk, lassítaniuk és irányt változtatniuk, hasonlóan a játékhelyzetekhez, amelyek gyors, előre nem tervezett változásokat igényelnek a labdával.
- Készítsünk egy 20×20 méteres rácsot kúpok vagy jelzők segítségével.
- Minden játékosnál van egy labda.
- Minden rácshoz 6 játékos tartozik.
- A parancsok a következők:
- Az edző egy meghatározott ideig (60-90 másodperc) véletlenszerűen kiabálja a parancsokat.
1 vs. 1 támadó vs. védő + kapura lövés
A gyakorlat célja, hogy minden játékos reagáljon a többi játékos mozgására. A védő fürkészi a labdát és a támadó mozgását, hogy megpróbálja ellopni a labdát. A támadó játékos elemzi a védő helyzetét, és a cselezési képességeit felhasználva kapura lő. A gyakorlat fejleszti mind a védő, mind a támadó mozgékonyságát.
- A gyakorlatot közvetlenül a középpálya mellett kezdjük.
- Válasszuk el a támadókat a védőktől.
- A sípszó hangjára a támadó megpróbál átjutni a védőn és kapura lőni.
- A védő megpróbálja ellopni a labdát a támadótól, és megakadályozni, hogy lőhessen.
- A támadó csak akkor lőhet, amikor belép a büntetőterületre.
RELÁTÁS: Növeld a futballgyorsaságodat 4 sprintgyakorlattal
4. Módosított 4-kúpú gyakorlat
A hagyományos 4-kúpú gyakorlatban a játékosok előre megtervezett mozdulatokat végeznek, majd egyérintéssel visszaadják a labdát az edzőnek. Ebben a módosított változatban a játékosok az edző által adott parancsokra reagálnak, majd egyérintéssel visszaadják a labdát az edzőnek. A gyakorlat ismét az agilitás fejlesztéséhez szükséges kognitív funkciókat dolgozza meg.
- Készítsünk egy 5×5 méteres rácsot kúpok vagy jelölők segítségével.
- Mindig egy játékos.
- Játékosonként összesen 20-30 másodperc.
- Adjuk ki a következő parancsokat: Sprint előre, Backpedal, Bal oldali csoszogás, Jobb oldali csoszogás.
- A játékosnak reagálnia kell a parancsokra és végre kell hajtania azokat.
Ezek a módszerek ellentmondásosak lehetnek, de segítenek fejleszteni a focisták mozgékonyságát, játéktudását és labdakontrollját. Ez nem jelenti azt, hogy más területeket (például a lineáris sebességet, a relatív erőt és a maximális erőt) el kellene hanyagolni. Ezek mind fontos összetevői a teljes értékű futballista fejlesztésének és az agilitás javításának. A plyometrikus gyakorlatokat és az erőedzést a fent felsorolt gyakorlatokkal együtt kell alkalmazni.”
A cikk célja nem az, hogy becsmérelje a sok futballfelkészítő edző által használt agilitási gyakorlatokat, hanem az, hogy a kutatás és a bizonyítékok alapján vitára serkentsen a labdarúgásban végzett agilitási edzésről. Ahelyett, hogy az agility ladder mítoszát erősítenénk, a cél inkább az kell legyen, hogy olyan agility gyakorlatokat tervezzünk, amelyek az Egyesült Államok minden futballistájának hasznára válnak.