“Dánia híres arról, hogy a “világ legboldogabb országa”. Sztereotípiája egy félszocialista paradicsom, ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, a diákoknak az állam fizeti a főiskolát, a nemzeti időtöltés pedig a ropogó tűz előtt összebújás egy pohár vörösborral és egy jó könyvvel. 2017-ben Dániát a szomszédos Norvégia letaszította a World Happiness Report első helyéről, de a dánok az elmúlt öt évből háromban is az első helyen álltak a boldogság tekintetében.
Az első World Happiness Report 2012-es megjelenése óta az északi országok uralják a világ boldogsági rangsorát, és ez idén sincs másképp. Mind az öt északi ország (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország) az első tízben végzett hat kulcsfontosságú kritérium alapján: szabadság, nagylelkűség, egészség, szociális támogatás, jövedelem és megbízható kormányzás. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban a GDP magasabb, mint az összes skandináv országban, az amerikaiak még mindig csak a 14. legboldogabb emberek a bolygón.
Szóval, miért pont a LEGO-játékos, süteményevő dánok nyerik a boldogságversenyt? Megkerestük Helen Russellt, A dán élet éve című könyv szerzőjét: Uncovering the Secrets of the World’s Happiest Country (A világ legboldogabb országának titkai) címmel, hogy megtudjuk, mit tud egy életre szóló londoni, aki öt évvel ezelőtt költözött Dániába, és váratlanul beleszeretett a sztoikus, kényelemszerető kultúrába. Íme Russell öt oka, amiért a dánok boldogabbak, mint te.”
Hirdetés
A dánok megbíznak egymásban
“A felmérések szerint a dánok 79 százaléka azt mondja, hogy a legtöbb emberben megbízik. Én a közvetlen családom 79 százalékában nem bízom” – viccelődik Russell, aki 2013-ban költözött Londonból Dániába, amikor a férje munkát kapott – hol máshol? – a LEGO-nál.
Honnan ered ez a bizalomérzet? Dánia kis népességének (kevesebb mint 6 millió) és kulturális homogenitásának van némi köze hozzá, de a dánok bizalomérzete messzemenő, a szomszédoktól a kormányig. Russell szerint a legtöbb dán nem zárja be a kocsiajtót vagy a bejárati ajtót. Hozzászokott már ahhoz, hogy a futárok csak úgy megjelennek az előszobájában egy csomaggal.
A bizalom nem veleszületett dán tulajdonság, ismeri el Russell. Ezt az iskolákban tanítják, és a megbízható és rugalmasan reagáló intézményekkel való mindennapi érintkezés során tanulják meg. A “The Year of Living Danishly” (A dán élet éve) című könyvben Russell beszélt Peter Thisted Dinesen politológussal a Koppenhágai Egyetemről, aki megállapította, hogy még az “alacsony bizalomérzetű” országokból érkező, Dániában tanult bevándorlók is gyorsan átveszik a dán bizalom szintjét. “A bizalomnak ez a gondolata kulcsfontosságú” – mondja Russell. “Van elég hely a fejedben ahhoz, hogy boldog légy, ha nem szorongsz állandóan.”
Hirdetés
A dán jóléti állam működik
A dánok fizetik az egyik legmagasabb jövedelemadót a világon – 45 százalékot a 43 000 dolláros dán éves átlagjövedelem esetén, és 52 százalékot azoknál, akik 67 000 dollárnál többet keresnek. De cserébe azért, hogy a jövedelmük felét odaadják, minden dán ingyenes egészségügyi ellátást, ingyenes K-főiskolai oktatást (a diákok 900 dollárt kapnak havonta), magasan támogatott gyermekgondozást és bőkezű munkanélküli segélyt kapnak. A felmérések szerint tízből kilenc dán azt mondja, hogy örömmel fizeti meg a túlzottan magas adókat.
“A jóléti állam magas szintű dániai támogatottságának oka annak a ténynek a tudatában rejlik, hogy a jóléti modell a kollektív vagyonunkat jólétbe fordítja” – írja Meik Wiking, a dán Boldogságkutató Intézet vezérigazgatója. “Nem fizetünk adót. A társadalmunkba fektetünk be. Életminőséget vásárolunk.”
Ha Dániában elveszítjük a munkánkat, az nem feltétlenül nagy ügy. Valójában a munkanélküliség be van építve a rendszerbe. Az úgynevezett “rugalmas biztonsági modellnek” köszönhetően a dán munkáltatóknak sokkal nagyobb szabadságuk van az alkalmazottak elbocsátásában, mivel vannak kormányzati programok a munkavállalók átképzésére és a munkaerőpiacra való jobb felkészítésükre. Russell szerint az erős szakszervezetek garantált biztonsági hálót is nyújtanak, akár két évig is adnak munkanélküli segélyt.
Dánia rendelkezik a világ egyik legbőkezűbb nyugdíjrendszerével is, amely az államilag finanszírozott nyugdíj és a munkáltatók által finanszírozott magánnyugdíjprogramok kombinációjával biztosítja a 65 év feletti lakosságot. Ismétlem, ha nem kell állandóan azon aggódnia, hogy miből fogja finanszírozni a nyugdíját, kevésbé fogja magát szorongani és nagyobb biztonságban érzi magát. Más szóval boldogabb.
Hirdetés
A dánok kevesebbet dolgoznak és több időt töltenek a családjukkal
A “munka és magánélet egyensúlya” Dániában nem csak egy HR-buzzword, hanem életforma. A dán munkavállalók a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai közül a második legkevesebb órát dolgoznak, évi 1412 órát. Ha a dánok mind az 52 hetet dolgoznának egy évben, akkor ez átlagosan csak heti 27 órát jelentene, de mivel a legtöbb dán munkáltató legalább öt hét fizetett szabadságot biztosít, Russell szerint a valós szám közelebb van a heti 33 órához. Mégis, heti 33 óra?
““Családként enyhén felháborodunk, ha a férjem nem ér haza 17:30 előtt” – mondja Russell, aki szülési szabadságon van 3 hónapos ikreivel. “Londonban alig láttuk egymást.”
A szülői szabadság témájában Dánia ismét a világ egyik legbőkezűbb politikájával rendelkezik. A kormány minden munkaadótól megköveteli, hogy akár 52 hét szabadságot biztosítson – akár az anya, akár az apa számára -, az állam pedig legfeljebb 32 hétig nyújt anyagi támogatást.
A dán munkavállalók által kivett összes szabadság ellenére úgy tűnik, a gazdasági termelékenység nem szenved csorbát. Az OECD munkatermelékenységre (egy ledolgozott órára jutó GDP) vonatkozó számításai szerint Dánia jóval a nagyobb gazdaságok, például Németország, Japán és az Egyesült Államok felett áll. Russell ezt az eltérő munkahelyi kultúrának tulajdonítja.
“Van ez az elképzelés, hogy keményen dolgozol, elvégzed a munkát, aztán hazamész. A dánok nem vesztegetik az időt az irodában a Facebookon” – mondja Russell. “A főnököd is megbízik benned, hogy jó munkát végezz, így teljesen rugalmasan dolgozhatsz otthonról, vagy megválaszthatod a saját időbeosztásodat.”
Hirdetés
A dánok nem hencegnek
A dán kultúrában van egy íratlan törvény, a Janteloven vagy “Jante törvénye”, amely egy 1930-as évekbeli népszerű szatirikus regényen alapul. A Janteloven lényege, hogy “ne tégy úgy, mintha jobb, okosabb vagy gazdagabb lennél bárki másnál.”
Noha Russell szerint a Janteloven a kozmopolita Koppenhágában már nem érvényesül, az átlagos dánok még mindig nagyon is élnek vele (akár azt is mondhatnánk, hogy az “átlagosság” a cél).
“Ne hencegj. Senki sem jobb bárki másnál. Mindenki egyenlő” – mondja Russell, hozzátéve, hogy még a gazdag dánoknál sem látni, hogy csicsás autót vezetnének vagy hivalkodó házakban élnének. “Az emberek öltözködése is eléggé kötetlen, évek óta nem láttam nyakkendőt.”
Nem csak a siker vagy a küzdelem kevesebb külső jele, de a kudarc Dániában nem négybetűs szó, mondja Russell. Mivel a dánok ilyen erős biztonsági hálót kapnak, nem jelent akkora anyagi kockázatot a kudarc, így az emberek bátran kipróbálnak új dolgokat. Ha nem jön össze, nincs nagy veszteség.
Hirdetés
A dánok hygge-esen élnek
Hogy igazán megértsük, mi mozgatja a dánokat, és miért olyan átkozottul boldogok, meg kell értenünk a hygge-t. A “hyoo-geh”-nek ejtve, ez a szinte vallásos dán hit az egyszerű, családdal és barátokkal körülvett, “meghitt” életről szól. Russell szerint a hygge több, mint a pattogó fatűz és az egész testet átölelő pizsamák, hanem minden, ami mély, lélekmelengető örömöt okoz. Ez lehet egy közös étkezés a barátokkal, a vasárnapi újság olvasása, vagy igen, a LEGO-val való játék.
Russell szerint a dánok “megdöbbenve és zavartan” fogadják, hogy a hygge egy divatos önsegítő hóbort lett. Egy gyors keresés az Amazonon több mint egy tucat hygge-témájú könyvet mutat, amelyek a boldogság dán titkát ígérik. Tökéletes olvasmánynak hangzik a kandalló mellett.
Hirdetés