Az irányítás humanista igénye, egy adott szükséglethez, vágyhoz vagy eredményhez való kötődés arra késztet minket, hogy félelem alapú perspektívában éljünk, ami sok szenvedést okoz stressz, aggodalom és harag/frusztráció formájában. Ez a kontroll olyan követelményeket is magában foglal, amelyekről úgy érezzük, hogy teljesülniük kell ahhoz, hogy “boldog” életet teremtsünk. Vegyük fontolóra ezt a gyógymódot: a leválást. Van egy egyetemes igazság, amire néhányan rájöttek; ahhoz, hogy megszerezzünk valamit, mondjuk a boldogságot, le kell mondanunk a birtoklásához való ragaszkodásunkról.
MIT?
Ez nem azt jelenti, hogy leválni a jó érzésről, a szép dolgok birtoklásáról vagy a nagyság eléréséről. Azt jelenti, hogy el kell válnunk a pontos eredmény gondolatától, és át kell adnunk magunkat a folyamatnak. Szakadjunk el attól, hogy a dolgoknak pontosan egy bizonyos módon kell működniük.”
“Az elszakadás nem azt jelenti, hogy semmit sem szabad birtokolnod. Hanem az, hogy semmi ne birtokoljon téged.” Ali ibn abi Talib
Az itt értett elszakadásnak egyáltalán semmi köze a szó klinikai vagy amerikanizált változatához, amely érzelemmentesnek, közömbösnek, távolságtartónak tűnhet. A jelentés, amelyre összpontosítani kell, az elszakadás buddhista elve, vagy talán pontosabb kifejezés a nem-ragaszkodás. Nem-ragaszkodás: “az elhatározás, hogy szabadok legyünk”. Az érzelmi ragaszkodásunk és irányításunk elengedésének egyszerű cselekedeteinek gyakorlása óriási különbséget jelenthet mentális egészségünk és állapotunk javításában. A vivekának (elszakadásnak) három formája van: kaaya-viveka (fizikai visszavonulás), citta-viveka (mentális visszavonulás) és upadhi-viveka (visszavonulás a szenvedés gyökereitől). Itt a szenvedés gyökereitől való visszavonuláson van a hangsúly.
“A szenvedés gyökere a ragaszkodás”. Buddha
Adjuk át magunkat az eredménynek, ne az érzésnek, amit érezni szeretnénk. És bízz abban, hogy a felsőbb erőd támogat téged.
Egyszerű váltások a leválás, vagyis a nem-ragaszkodás gyakorlásához:
1. Gyakorold, hogy megfigyelő legyél. Ez azt jelenti, hogy lépj egy lépést hátra, és gondold végig, hogyan nézne ki, ha valaki más élné át a helyzetedet.
2. Ne szabj külső tényezőknek feltételeket a boldogságodhoz.
3. Cseréld le a “szükségem van” szavakat “akarom”
4. Cseréld le a “muszáj” szavakat “megkapom” vagy még jobb, “áldásom van rá”
5. Cseréld le a “kell” szavakat “megkapom” szavakra. Helyezd a fókuszt az útra, ne az eredményre.
6. Fogadd el, hogy néhány dolgot nem tudunk irányítani, és bízz a felsőbb erődben, hogy ettől függetlenül minden úgy fog működni, ahogyan kell.
7. Tarts szünetet, lélegezz és meditálj/imádkozz a helyzetről, mielőtt bármilyen cselekvésre kerülne sor.
A leválás vagy nem-ragaszkodás gyakorlása hasonló egy nehéz jógapóz “eléréséhez”. Ez egy gyakorlat. Egy visszatérés a szőnyegre. Újra és újra. Izomépítést, türelmet és a kegyelem – és a humor – átmosását igényli, minden egyes nap. Ez sem arról szól, hogy megtagadjuk vagy elzárjuk az érzelmeinket. Mindig elismered az érzelmeidet, az érzéseidet, és elfogadod őket mindenféle elvárás vagy irányítási igény nélkül. Kezdd a kis dolgokkal, és engedd, hogy a kötődés nélküli izmaid minden egyes helyzettel, perspektívával és cselekedettel növekedjenek.”
“Oldódj el attól, hogy a dolgoknak egy bizonyos módon kell alakulniuk. Az univerzum tökéletes, és nincsenek kudarcok. Ajándékozd meg magad azzal, hogy leválsz az aggodalmaidról, és bízz abban, hogy minden tökéletesen történik.” – Anonymus