7 technikai indikátor a kereskedési eszköztár felépítéséhez

A technikai indikátorokat a kereskedők arra használják, hogy betekintést nyerjenek az értékpapírok keresletébe és kínálatába, valamint a piaci pszichológiába. Ezek a mutatók együttesen képezik a technikai elemzés alapját. A mérőszámok, mint például a kereskedési volumen, támpontokat adnak arra vonatkozóan, hogy egy ármozgás folytatódik-e. Ily módon a mutatók vételi és eladási jelzések generálására használhatók. Ebben a listában hét technikai indikátort ismerhet meg, amelyeket hozzáadhat a kereskedési eszköztárához. Nem kell mindegyiket használnia, inkább válasszon ki néhányat, amelyek Ön szerint segítenek a jobb kereskedési döntések meghozatalában.

A kereskedelem eszközei

A nappali kereskedők és technikai elemzők eszközei olyan grafikonkészítő eszközökből állnak, amelyek vételi vagy eladási jeleket generálnak, vagy amelyek trendeket vagy mintákat jeleznek a piacon. Nagy vonalakban a technikai indikátoroknak két alapvető típusa van:

2. Overlay: Az árakkal azonos skálát használó technikai indikátorokat a részvénydiagramon az árak fölé rajzolják. Ilyenek például a mozgóátlagok és a Bollinger Bands® vagy a Fibonacci-vonalak.
4. Oszcillátorok: Ahelyett, hogy az árdiagramra helyeznék őket, a helyi minimum és maximum között oszcilláló technikai mutatókat az árdiagram fölé vagy alá rajzolják. Ilyen például a sztochasztikus oszcillátor, a MACD vagy az RSI. Ebben a cikkben elsősorban ezeket a második típusú technikai indikátorokat fogjuk megvizsgálni.

A kereskedők gyakran több különböző technikai indikátort használnak együtt, amikor egy értékpapírt elemeznek. A szó szerint több ezer különböző lehetőség közül a kereskedőknek ki kell választaniuk a számukra legjobban működő mutatókat, és meg kell ismerkedniük a működésükkel. A kereskedők kombinálhatják a technikai indikátorokat a technikai elemzés szubjektívebb formáival is, mint például a grafikonminták vizsgálata, hogy kereskedelmi ötleteket találjanak. A technikai indikátorok kvantitatív jellegük miatt automatizált kereskedési rendszerekbe is beépíthetők.

1. On-Balance Volume

Először is, használjuk az on-balance volume indikátort (OBV) az értékpapír pozitív és negatív volumenáramlásának időbeli mérésére.

A mutató a felfelé irányuló volumen mínusz a lefelé irányuló volumen futó összege. A felfelé irányuló volumen azt jelenti, hogy mennyi volumen van egy olyan napon, amikor az árfolyam emelkedik. A lefelé irányuló volumen az a volumen egy olyan napon, amikor az árfolyam esik. Minden nap a volumen hozzáadódik vagy levonódik a mutatóból annak alapján, hogy az árfolyam emelkedett vagy csökkent.

Amikor az OBV emelkedik, azt mutatja, hogy a vevők hajlandóak beszállni és magasabbra nyomni az árat. Amikor az OBV csökken, az eladási volumen meghaladja a vételi volument, ami alacsonyabb árakat jelez. Ily módon úgy működik, mint egy trendmegerősítő eszköz. Ha az ár és az OBV emelkedik, az segít jelezni a trend folytatódását.

Az OBV-t használó kereskedők az eltérésekre is figyelnek. Ez akkor következik be, amikor a mutató és az ár különböző irányba halad. Ha az ár emelkedik, de az OBV csökken, az azt jelezheti, hogy a trendet nem támogatják erős vevők, és hamarosan megfordulhat.

2. A trendet nem támogatják erős vevők, és hamarosan megfordulhat. Felhalmozási/elosztási vonal

Az egyik leggyakrabban használt mutató az értékpapírba be- és kiáramló pénzmennyiség meghatározására a felhalmozási/elosztási vonal (A/D vonal).

Az OBV-hez (on-balance volume indicator) hasonló, de ahelyett, hogy csak az értékpapír adott időszaki záróárát venné figyelembe, figyelembe veszi az adott időszak kereskedési tartományát is, és azt, hogy a zárás hol van ehhez a tartományhoz képest. Ha egy részvény a csúcspontja közelében zár, a mutató nagyobb súlyt ad a volumennek, mintha a sáv közepének közelében zárna. A különböző számítások azt jelentik, hogy az OBV bizonyos esetekben jobban fog működni, míg az A/D más esetekben jobban fog működni.

Ha a mutató vonala felfelé tendál, az vételi érdeklődést jelez, mivel a részvény a tartomány felénél zár. Ez segít megerősíteni a felfelé irányuló trendet. Másrészt, ha az A/D csökken, az azt jelenti, hogy az árfolyam a napi tartomány alsó részén zár, és így a volumen negatívnak tekinthető. Ez segít megerősíteni a csökkenő tendenciát.

A kereskedők az A/D vonalat használva az eltéréseket is figyelik. Ha az A/D csökkenni kezd, miközben az ár emelkedik, ez azt jelzi, hogy a trend bajban van, és megfordulhat. Hasonlóképpen, ha az árfolyam csökkenő tendenciát mutat, és az A/D emelkedni kezd, ez azt jelezheti, hogy magasabb árak következnek.

3. Az A/D-vonalak a trendhez igazodnak. Átlagos irányadó index

Az átlagos irányadó index (ADX) egy trendindikátor, amelyet egy trend erősségének és lendületének mérésére használnak. Ha az ADX 40 felett van, akkor a trend nagy irányúnak tekinthető, akár felfelé, akár lefelé, attól függően, hogy az árfolyam milyen irányba mozog.

Ha az ADX mutató 20 alatt van, akkor a trend gyenge vagy nem trendszerűnek tekinthető.

Az ADX a fő vonal az indikátoron, általában fekete színű. Két további vonal is megjeleníthető opcionálisan. Ezek a DI+ és a DI-. Ezek a vonalak gyakran piros, illetve zöld színűek. Mindhárom vonal együttesen mutatja a trend irányát, valamint a trend lendületét.

• ADX 20 felett és DI+ DI- felett: Ez egy emelkedő trend.
• ADX 20 felett és DI- a DI+ felett: Ez egy csökkenő trend.
• ADX 20 alatt egy gyenge trend vagy ingadozó időszak, amelyhez gyakran társul a DI- és a DI+ gyorsan keresztezi egymást.

4. Aroon indikátor

Az Aroon oszcillátor egy technikai indikátor, amelyet annak mérésére használnak, hogy egy értékpapír trendben van-e, pontosabban, hogy az árfolyam új csúcsokat vagy mélypontokat ér-e el a számítási időszakban (jellemzően 25).

Az indikátor arra is használható, hogy azonosítsa, mikor kezdődik egy új trend. Az Aroon indikátor két vonalból áll: egy Aroon-up vonalból és egy Aroon-down vonalból.

Amikor az Aroon-up vonal az Aroon-down vonal fölé emelkedik, ez az első jele egy lehetséges trendváltásnak. Ha az Aroon-up eléri a 100-as értéket, és viszonylag közel marad ehhez a szinthez, míg az Aroon-down nulla közelében marad, az a felfelé irányuló trend pozitív megerősítése.

A fordítottja is igaz. Ha az Aroon-down az Aroon-up fölé emelkedik, és 100 közelében marad, az azt jelzi, hogy csökkenő trend van érvényben.

5. MACD

A mozgóátlag konvergencia divergencia (MACD) indikátor segít a kereskedőknek látni a trend irányát, valamint a trend lendületét. Emellett számos kereskedelmi jelzést is ad.

Amikor a MACD nulla fölött van, az árfolyam felfelé ívelő szakaszban van. Ha a MACD nulla alatt van, akkor az árfolyam csökkenő szakaszba lépett.

A mutató két vonalból áll: a MACD vonalból és egy jelzővonalból, amely lassabban mozog. Ha a MACD a jelzővonal alatt halad át, az azt jelzi, hogy az ár csökken. Amikor a MACD vonal a jelzővonal felett keresztezi, az ár emelkedik.

Az, hogy az indikátor a nulla melyik oldalán áll, segít annak meghatározásában, hogy mely jeleket kell követni. Például, ha a mutató nulla fölött van, figyeljük, hogy a MACD a jelzővonal fölött keresztezze a vételhez szükséges vonalat. Ha a MACD nulla alatt van, akkor a jelzővonal alatt kereszteződő MACD adhat jelzést egy esetleges short ügylethez.

6. Az indikátor a jelzővonal alatt van. Relatív erősség index

A relatív erősség indexnek (RSI) legalább három fő felhasználási területe van. A mutató nulla és 100 között mozog, a közelmúltbeli árfolyamnyereségeket ábrázolja a közelmúltbeli árfolyamveszteségekkel szemben. Az RSI szintek tehát segítenek a lendület és a trend erősségének mérésében.

Az RSI legalapvetőbb felhasználása a túlvett és túladott indikátor. Ha az RSI 70 fölé mozog, az eszköz túlvásároltnak tekinthető, és csökkenhet. Amikor az RSI 30 alatt van, az eszköz túladottnak számít, és emelkedhet. Ennek a feltételezésnek a feltevése azonban veszélyes, ezért egyes kereskedők megvárják, hogy a mutató 70 fölé emelkedjen, majd az alá essen, mielőtt eladnának, vagy 30 alá essen, majd újra fölé emelkedjen, mielőtt vásárolnának.

A divergencia az RSI egy másik felhasználási módja. Amikor az indikátor más irányba mozog, mint az ár, ez azt mutatja, hogy a jelenlegi ártrend gyengül, és hamarosan megfordulhat.

Az RSI harmadik felhasználási területe a támasz- és ellenállási szintek. Az emelkedő trendek során egy részvény gyakran a 30-as szint felett tartja magát, és gyakran eléri a 70-es vagy a feletti szintet. Amikor egy részvény csökkenő trendben van, az RSI jellemzően 70 alatt marad, és gyakran eléri a 30-as vagy az alatti értéket.

7. A részvények árfolyamának alakulása az RSI-nek köszönhetően a részvények árfolyama a 70-es érték alatt marad. Sztochasztikus oszcillátor

A sztochasztikus oszcillátor egy olyan mutató, amely az aktuális árfolyamot méri az ársávhoz viszonyítva több időszakon keresztül. Nulla és 100 között ábrázolva, az elképzelés az, hogy amikor a trend felfelé mutat, az árnak új csúcsokat kell elérnie. Lefelé irányuló trendben az ár hajlamos új mélypontokat elérni. A sztochasztikus követi, hogy ez megtörténik-e.

A sztochasztikus viszonylag gyorsan mozog felfelé és lefelé, mivel ritka, hogy az ár folyamatosan csúcsokat érjen el, így a sztochasztikus 100 közelében marad, vagy folyamatosan mélypontokat érjen el, így a sztochasztikus nulla közelében marad. Ezért a sztochasztikus gyakran használják túlvett és túladott indikátorként. A 80 feletti értékeket túlvásároltnak, míg a 20 alatti szinteket túladottnak tekintik.

A túlvásárolt és túladott szintek használatakor vegyük figyelembe az általános ártrendet. Például egy emelkedő trend során, amikor a mutató 20 alá esik, majd újra fölé emelkedik, az egy lehetséges vételi jel. A 80 feletti emelkedések azonban kevésbé következetesek, mivel arra számítunk, hogy az indikátor egy emelkedő trend során rendszeresen 80-ra és fölé mozog. Egy csökkenő trend során figyeljünk arra, hogy a mutató 80 fölé mozogjon, majd visszaessen az alá, hogy egy lehetséges short kereskedést jelezzen. A 20-as szint kevésbé jelentős egy csökkenő trendben.

A végeredmény

Minden rövid lejáratúkereskedő célja, hogy meghatározza egy adott eszköz lendületének irányát, és megpróbáljon profitálni belőle. Több száz technikai indikátort és oszcillátort fejlesztettek ki kifejezetten erre a célra, és ez a diavetítés egy maroknyi olyan indikátort adott, amelyet elkezdhet kipróbálni. Használja az indikátorokat új stratégiák kidolgozásához, vagy fontolja meg azok beépítését a jelenlegi stratégiáiba. Annak meghatározásához, hogy melyiket érdemes használni, próbálja ki őket egy demószámlán. Válassza ki azokat, amelyek a legjobban tetszenek, a többit pedig hagyja.