8 híres csodagyerek

Wolfgang Amadeus Mozart

Az osztrák származású csodagyerek mindössze 3 éves korában ragadott először csembalót. Első publikált zeneművét 5 évesen komponálta, tizenévesen pedig már több versenyművet, szonátát, operát és szimfóniát írt. Mozart és nővére, Mária Anna – aki maga is zenei csodagyerek volt – sokat utazott Európában, ahol királyi udvarokban és nyilvános koncerteken mutatták be tehetségüket. Bajorországtól Párizsig a közönség csodálta a csodagyerek improvizációs képességét és azt, hogy bekötött szemmel vagy egyik kezét a másik fölött keresztbe téve tudott zongorázni. Egy 1764-es londoni megálló során még egy Daines Barrington nevű brit ügyvéd és természettudós is kipróbálta és megvizsgálta, aki megdöbbenve tapasztalta, hogy a 8 éves fiú “a legmesteribb módon” képes ismeretlen zenét leolvasni. Mozartból végül Európa egyik leghíresebb és legtermékenyebb zeneszerzője lett. 35 éves korában bekövetkezett korai halála előtt több mint 600 zeneművet írt.

Enrico Fermi

Mielőtt a radioaktivitással kapcsolatos munkájáért Nobel-díjat kapott és hozzájárult a nukleáris korszak bevezetéséhez, Enrico Fermit matematikai és fizikai csodagyereknek tartották. Az Olaszországban született fiú már kisfiúként fotografikus memóriára utaló jeleket mutatott, és 10 éves korában már szabadidejében geometriai bizonyításokon töprengett és elektromos motorokat épített. Miután bátyja 1915-ben váratlanul meghalt, a 13 éves Enrico úgy dolgozta fel gyászát, hogy a trigonometriáról, fizikáról és elméleti mechanikáról szóló könyvekbe temetkezett. Ezután 1918-ban jelentkezett a pisai egyetemre, és a felvételi bizottságot egy doktori szintű esszével nyűgözte le, amelyben egy rezgő rúd parciális differenciálegyenletét oldotta meg. Fermi néhány évvel korábban, mindössze 21 évesen szerezte meg a posztgraduális diplomáját. Később úttörő kísérleteket végzett a neutronbombázás és a nukleáris láncreakciók terén, mielőtt a Manhattan Project – az atombombát kifejlesztő titkos kutatási program – egyik vezető fizikusa lett.

Sor Juana Inés de la Cruz

Az 1651-ben Mexikóban született Sor Juana Inés de la Cruz már kisgyermekként megtanult olvasni, és gyorsan végigolvasta nagyapja könyvtárának összes könyvét. Annak ellenére, hogy neme miatt nem részesült hivatalos oktatásban, 8 éves korában vallásos költeményeket kezdett írni, később pedig megtanította magát latinul, és állítólag mindössze 20 lecke alatt elsajátította azt. Kamaszkorára görög logikát is tanult, és megtanult egy azték nyelvet, a nahuatl-t is. Juana zsenialitásának hírneve miatt később udvarhölgyként kapott helyet az alkirály udvarában Mexikóvárosban. Tizenhét éves korában egy 40 egyetemi professzorból álló vizsgabizottság előtt híresült el, akik mindannyian megdöbbentek mély filozófiai, matematikai és történelmi tudásától. Az egykori csodagyerek 20 évesen belépett egy kolostorba, és élete hátralévő részét zárdában töltötte. Tanulmányait azonban folytatta, és végül a 17. század egyik legnépszerűbb dráma-, vers- és prózaírójaként vált ismertté. Képmása ma a mexikói 200 pezós bankjegyen szerepel.

Pablo Picasso

Festő fiaként Pablo Picasso már korán ecsetet tartott a kezében. A későbbi művészlegenda állítólag már azelőtt tudott rajzolni, mielőtt beszélni tudott volna, és édesanyja azt állította, hogy amikor végre megszólalt, az első szava az volt, hogy ceruzát kért. Picasso 9 éves korában készítette első olajfestményét. Képességei hamarosan felülmúlták apjáét, és 14 évesen felvették egy tekintélyes barcelonai művészeti iskolába. Alig egy évvel később elkészült az “Első áldozás” című, meghökkentően érett műve, amelyet nyilvános kiállításon mutattak be. A festmény egyike volt az elsőnek abból a több mint 22 000 műalkotásból, amelyet Picasso nyolc évtizedes pályafutása során készített. “Gyermekkoromban anyám azt mondta nekem: ‘Ha katona leszel, tábornok leszel. Ha szerzetes leszel, pápa leszel” – mondta később. “Ehelyett festő lettem, és Picassóként végeztem.”

Blaise Pascal

Az 1623-ban Franciaországban született Blaise Pascal fiatalkorát apja magántanításával töltötte otthon. Az idősebb Pascal száműzte a matematikai szövegeket a házból, hogy a fiú először a nyelvekre koncentráljon, de 12 éves korára az ifjú Blaise titokban kitalálta saját terminológiáját, és önállóan felfedezte Euklidész szinte valamennyi geometriai bizonyítását. Matematikai zsenialitása innentől kezdve csak nőtt. 16 évesen olyan fejlett esszét írt a kúpszögmetszetekről, hogy a híres filozófus, Rene Descartes meg volt győződve arról, hogy az apja írta; 19 éves korára pedig megtervezte és megépítette a “Pascaline” néven ismert mechanikus számológépet. Pascal a továbbiakban a folyadékmechanikától és az örökmozgástól kezdve a légköri nyomáson át a vallásfilozófiáig mindenről publikált és kísérleteket végzett. Mielőtt 39 éves korában meghalt, kidolgozta híres “Pascal fogadását”, amely a valószínűségelméletet használja fel az Istenbe vetett hit melletti érvelésre.

Arthur Rimbaud

A csavargó költőt, Arthur Rimbaud-t gyakran emlegetik a történelem kevés irodalmi csodagyerekének egyikeként. A díjnyertes diák, a francia 1870-ben, 15 évesen publikálta első művét, mielőtt Párizsba szökött, és íróként és csőcselékként szerzett nevet magának. Rimbaud mindössze 16 évesen alkotta meg korai remekművét, A részeg csónakot. Ezt követte három évvel később az “Egy évszak a pokolban”, egy hallucinációs prózavers, amely hozzájárult a szürrealista mozgalom megalapozásához. Eközben drogok és alkohol által fűtött szerelmi viszonyba keveredett költőtársával, Paul Verlaine-nel, és olyanoktól kapott elismerést, mint Victor Hugo, aki állítólag “egy csecsemő Shakespeare-nek” nevezte őt. Bár Rimbaud munkássága később hatással volt Jack Kerouacra, Bob Dylanre és még sokakra, a tinédzserfenomén 20 éves korában teljesen abbahagyta az írást. Később bejárta a Közel-Keletet és Afrikát, kereskedőként és fegyverkereskedőként dolgozott, mielőtt 37 évesen rákban meghalt.

Clara Schumann

A német származású zenésznő, Clara Schumann 4 éves koráig nem beszélt, de 7 éves korában már napi három órát is eltöltött a zongora elsajátításával. 10 évesen kezdett saját darabokat komponálni, és 1830-ban, 11 évesen debütált koncertezni. 1831-ben Schumann több európai turnéja közül az elsőre indult, ahol olyanoktól kapott elismerést, mint Chopin és Liszt, és meghökkentette a közönséget azzal a képességével, hogy emlékezetből játszott. A fiatal virtuóz később, 1840-ben feleségül ment zeneszerzőtársához, Robert Schumannhoz, de a konvenciókkal dacolva még gyermekei nevelése mellett is folytatta az írást és a koncertezést. Mire 1896-ban meghalt, Schumann hat évtizedet töltött hivatásos zenészként, és több mint 1300 nyilvános koncertet adott.

Jean-Francois Champollion

Az ókori egyiptomi hieroglifák titkaira talán soha nem derült volna fény, ha nincs az egykori csodagyerek Jean-Francois Champollion. Az 1790-ben Franciaországban született fiú már korán megmutatkozott a nyelvek iránti természetes tehetsége, és tizenéves korára elsajátította a latin, görög, arab, héber, szír, szanszkrit és kopt nyelvet. Champollion 16 évesen mutatta be első tudományos dolgozatát, 19 évesen pedig már történelmet tanított egy grenoble-i iskolában. Az 1820-as évek elején a fiatal poliglott a Rosetta-kő rejtélyének megfejtése felé fordította figyelmét. Hamarosan ő lett az első filológus, aki felismerte, hogy az ókori egyiptomi hieroglifák szimbólumai egyszerre képírásosak és ábécések – ez az áttörés egy rég elveszett nyelv kódjának megfejtéséhez vezető kulcsnak bizonyult.