A 2007-2008-as pénzügyi válság áttekintése

A 2007-2008-as pénzügyi válság évekig tartott. 2007 nyarára a pénzügyi piacok világszerte annak jeleit mutatták, hogy az évek óta tartó olcsó hitelezés miatt esedékes volt a számvetés. Két Bear Stearns fedezeti alap összeomlott, a BNP Paribas arra figyelmeztette a befektetőket, hogy két alapjából esetleg nem tudnak pénzt kivenni, a brit Northern Rock bank pedig arra készült, hogy vészhelyzeti finanszírozást kérjen a Bank of Englandtől.

A figyelmeztető jelek ellenére kevés befektető sejtette, hogy közel nyolc évtized legsúlyosabb válsága készül elnyelni a globális pénzügyi rendszert, térdre kényszerítve a Wall Street óriásait és kiváltva a Nagy Recessziót.

Epikus pénzügyi és gazdasági összeomlás volt ez, amely sok hétköznapi embernek a munkahelyébe, a megtakarításaiba, az otthonába vagy mindháromba került.

Sowing the Seeds of the Crisis

The seeds of the financial crisis were planted during years of rock-bottom interest rates and loose lending standards that fueled a housing price bubble in the U.S. and elsewhere.

It began, as usual, with good intentions. Faced with the bursting of the dot-com bubble, a series of corporate accounting scandals, and the September 11 terrorist attacks, the Federal Reserve lowered the federal funds rate from 6.5% in May 2000 to 1% in June 2003. The aim was to boost the economy by making money available to businesses and consumers at bargain rates.

Az eredmény a lakásárak felfelé ívelő spirálja volt, mivel a hitelfelvevők kihasználták az alacsony jelzáloghitel-kamatlábakat. Még a másodrangú hitelfelvevők, azaz a rossz vagy semmilyen hitelmúlttal nem rendelkezők is megvalósíthatták a lakásvásárlás álmát.

A bankok ezután továbbadták ezeket a hiteleket a Wall Street-i bankoknak, amelyek azokat olyan alacsony kockázatú pénzügyi eszközökbe csomagolták, mint a jelzáloggal fedezett értékpapírok és a fedezett adósságkötelezettségek (CDO). Hamarosan nagy másodlagos piac alakult ki a másodlagos jelzáloghitelek kibocsátására és forgalmazására.

A bankok nagyobb kockázatvállalása miatt az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC) 2004 októberében enyhítette öt befektetési bank – a Goldman Sachs (NYSE: GS), a Merrill Lynch (NYSE: MER), a Lehman Brothers, a Bear Stearns és a Morgan Stanley (NYSE: MS) – nettó tőkekövetelményét. Ez lehetővé tette számukra, hogy kezdeti befektetéseiket akár 30-szoros, sőt 40-szeres tőkeáttételhez juttassák.

A baj jelei

A kamatlábak végül emelkedni kezdtek, és a lakástulajdonlás elérte a telítettségi pontot. A Fed 2004 júniusában kezdte meg a kamatemelést, és két évvel később a jegybanki alapkamat elérte az 5,25%-ot, ahol 2007 augusztusáig maradt.

A baj korai jelei már jelentkeztek. 2004-re az amerikai lakástulajdonlás 69,2%-on tetőzött. 2006 elején aztán az ingatlanárak zuhanni kezdtek.

Ez sok amerikai számára valódi nehézséget okozott. Az otthonuk kevesebbet ért, mint amennyit fizettek érte. Nem tudták eladni a házukat anélkül, hogy ne tartoztak volna a hitelezőiknek. Ha változó kamatozású jelzáloghitellel rendelkeztek, a költségeik nőttek, miközben az otthonuk értéke csökkent. A legveszélyeztetettebb másodlagos jelzáloghitelesek olyan jelzáloghiteleknél ragadtak, amelyeket eleve nem engedhettek meg maguknak.

A 2007-es év elején egyik másodlagos hitelező a másik után jelentett csődöt. Február és március folyamán több mint 25 másodlagos hitelező ment tönkre. Áprilisban a másodlagos jelzáloghitelezésre szakosodott New Century Financial csődöt jelentett, és elbocsátotta alkalmazottainak felét.

Júniusban a Bear Stearns leállította két fedezeti alapjának visszaváltását, aminek következtében a Merrill Lynch 800 millió dollárnyi eszközt foglalt le az alapokból.

Még ezek is apróságok voltak ahhoz képest, ami az elkövetkező hónapokban történt.

2007. augusztus:

2007 augusztusára nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi piacok nem tudják megoldani a subprime-válságot, és hogy a problémák jóval az Egyesült Államok határain túlra is visszahatnak.

A bankközi piac, amely a pénz mozgását biztosítja világszerte, teljesen befagyott, nagyrészt az ismeretlentől való félelem miatt. A Northern Rocknak likviditási problémája miatt a Bank of Englandhez kellett fordulnia sürgősségi finanszírozásért. 2007 októberében a svájci UBS lett az első nagybank, amely veszteséget jelentett be – 3,4 milliárd dollárt – a subprime-ügyletekhez kapcsolódó befektetésekből.

A következő hónapokban a Federal Reserve és más központi bankok összehangoltan lépnének fel, hogy dollármilliárdos hiteleket nyújtsanak a globális hitelpiacoknak, amelyek az eszközárak csökkenése miatt leálltak. Eközben a pénzintézetek azzal küszködtek, hogy felmérjék a könyveikben lévő, immár mérgező jelzáloggal fedezett értékpapírok értékét.

2008. március:

2008 telére az amerikai gazdaság teljes körű recesszióba került, és miközben a pénzintézetek likviditási problémái folytatódtak, a tőzsdék világszerte a szeptember 11-i terrortámadások óta a legnagyobbat zuhantak.

2008 januárjában a Fed háromnegyed százalékponttal csökkentette irányadó kamatlábát – negyedszázad óta a legnagyobb mértékben -, hogy lassítsa a gazdasági visszaesést.

A rossz hírek továbbra is minden oldalról érkeztek. Februárban a brit kormány kénytelen volt államosítani a Northern Rockot, márciusban pedig összeomlott a Bear Stearns globális befektetési bank, a Wall Street 1923-ig visszanyúló pillére, amelyet a JPMorgan Chase vásárolt fel fillérekért.

2008. szeptember: A Lehman Brothers bukása

2008 nyarán a pénzügyi szektorban már az egész pénzügyi szektorra kiterjedt a mészárlás. Az IndyMac Bank lett az egyik legnagyobb bank, amely valaha csődbe ment az Egyesült Államokban,és az ország két legnagyobb lakáshitelezőjét, a Fannie Mae-t és a Freddie Mac-et az amerikai kormány lefoglalta.

A tiszteletre méltó Wall Street-i bank, a Lehman Brothers szeptemberi összeomlása azonban az Egyesült Államok történetének legnagyobb csődjét jelentette, és sokak számára a globális pénzügyi válság okozta pusztítás jelképévé vált.

A pénzügyi piacok ugyanebben a hónapban szabadesésben voltak, a főbb amerikai indexek az eddigi legnagyobb veszteségeket szenvedték el. A Fed, a Pénzügyminisztérium, a Fehér Ház és a Kongresszus azon fáradozott, hogy átfogó tervet terjesszen elő a vérzés megállítására és a gazdaságba vetett bizalom helyreállítására.

Az utóhatás

A Wall Street mentőcsomagot 2008 októberének első hetében hagyták jóvá.

A csomag számos intézkedést tartalmazott, például a “mérgező eszközök” hatalmas állami felvásárlását, a banki részvényekbe történő hatalmas befektetést, valamint a Fannie Mae és a Freddie Mac pénzügyi mentőöveket.

A közvélemény felháborodása széles körű volt. Úgy tűnt, hogy a bankárokat jutalmazzák azért, hogy meggondolatlanul tönkretették a gazdaságot. De ez újra mozgásba hozta a gazdaságot. Azt is meg kell jegyezni, hogy a bankokba történt befektetéseket a kormány teljes egészében megtérítette, kamatokkal együtt.

A mentőcsomag elfogadása stabilizálta a részvénypiacokat, amelyek 2009 márciusában érték el mélypontjukat, majd történelmük leghosszabb bikapiacára léptek.

A gazdasági kár és az emberi szenvedés mégis óriási volt. A munkanélküliség elérte a 10%-ot. Mintegy 3,8 millió amerikai vesztette el otthonát az árverezés miatt.

A Dodd-Frankról

A legambiciózusabb és legvitatottabb kísérlet egy ilyen esemény megismétlődésének megakadályozására a Dodd-Frank Wall Street Reform és fogyasztóvédelmi törvény 2010-es elfogadása volt. A pénzügyi oldalon a törvény korlátozta a legnagyobb bankok néhány kockázatosabb tevékenységét, növelte tevékenységük kormányzati felügyeletét, és nagyobb készpénztartalékok fenntartására kényszerítette őket. A fogyasztói oldalon a ragadozó hitelezés visszaszorítására tett kísérletet.

2018-ra a Trump-kormányzat a törvény egyes részeit visszavonta, bár az új szabályozások szélesebb körű lebontására tett kísérlet megbukott az amerikai szenátusban.

Az említett szabályozások célja, hogy megakadályozzák a 2007-2008-as eseményhez hasonló válság megismétlődését.

Ami nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lesz újabb pénzügyi válság. Buborékok legalább az 1630-as holland tulipánbuborék óta rendszeresen előfordultak.

2008-as pénzügyi válság GYIK

A 2007-2008-as pénzügyi válság globális esemény volt, nem korlátozódott az Egyesült Államokra.Írország élénk gazdasága szakadékba zuhant. Görögország nem teljesítette nemzetközi adósságait. Portugália és Spanyolország extrém mértékű munkanélküliségtől szenvedett. Az egyes országok tapasztalatai eltérőek és összetettek voltak. Íme néhány tényező az Egyesült Államokban

Mi volt a 2008-as pénzügyi válság oka?

Egyszerre több, egymással összefüggő tényező is közrejátszott.

Először is, az alacsony kamatlábak és az alacsony hitelezési normák buborékot szítottak az ingatlanárakban, és milliókat ösztönöztek arra, hogy a lehetőségeiket meghaladó hitelt vegyenek fel, hogy olyan lakásokat vásároljanak, amelyeket nem engedhettek meg maguknak.

A bankok és a másodlagos jelzáloghitelezők a jelzáloghitelek másodlagos piacon történő eladásával tartották fenn az ütemet, hogy pénzt szabadítsanak fel további jelzáloghitelek nyújtására.

A jelzáloghiteleket megvásárló pénzügyi cégek kötegekbe, úgynevezett “részletekre” csomagolták őket, és jelzáloggal fedezett értékpapírként továbbértékesítették a befektetőknek. Amikor a jelzáloghitelek nemteljesítése elkezdődött, az utolsó vásárlók is értéktelen papírokkal találták magukat szemben.

Ki a hibás a nagy recesszióért?

Sok közgazdász a legnagyobb részben a laza jelzáloghitelezési politikát okolja, amely lehetővé tette, hogy sok fogyasztó sokkal többet vegyen fel, mint amennyit megengedhet magának. De rengeteg hibás is van, többek között:

• A ragadozó hitelezők, akik olyan embereknek kínáltak lakástulajdont, akik nem tudták volna visszafizetni a felajánlott jelzáloghiteleket.
• A befektetési guruk, akik megvették ezeket a rossz jelzáloghiteleket, és kötegekbe csomagolva továbbértékesítették őket a befektetőknek.
• Az ügynökségek, amelyek a legjobb befektetési minősítéseket adták ezeknek a jelzálogkötegeknek, így azok biztonságosnak tűntek.
• A befektetők, akik nem ellenőrizték a minősítéseket, vagy egyszerűen csak gondoskodtak arról, hogy a kötegeket más befektetőknek adják át, mielőtt azok felrobbannának.

Mely bankok buktak meg 2008-ban?

A pénzügyi válsággal összefüggő bankcsődök teljes számát nem lehet feltárni anélkül, hogy ezt előbb ne jelentenénk: Egyetlen amerikai bank betétese sem vesztett egy fillért sem bankcsőd miatt.

Azzal együtt, hogy a clevelandi jegybank szerint 2008 és 2015 között több mint 500 bank ment tönkre, míg az azt megelőző hét évben összesen 25. A legtöbbjük kis regionális bank volt, és mindegyiküket más bankok vásárolták fel, a betétesek számláival együtt.

A legnagyobb csődök nem a hagyományos Main Street-i értelemben vett bankok, hanem az intézményi befektetőket kiszolgáló befektetési bankok voltak. Ezek közé tartozott a Lehman Brothers és a Bear Stearns. A Lehman Brothers nem kapott állami mentőcsomagot, és bezárta kapuit. A JPMorgan Chase olcsón megvásárolta a Bear Stearns romjait.

A legnagyobb nagybankok, köztük a JPMorgan Chase, a Goldman Sachs, a Bank of American és a Morgan Stanley, híresen “túl nagyok voltak ahhoz, hogy csődbe menjenek”. Elfogadták a mentőövet, visszafizették a kormánynak, és a recesszió után nagyobbak lettek, mint valaha.

Ki keresett pénzt a 2008-as pénzügyi válságban?

Egy sor okos befektető keresett pénzt a válságon, többnyire azzal, hogy összeszedték a roncsok darabjait.

• Warren Buffett milliárdokat fektetett be olyan vállalatokba, mint a Goldman Sachs és a General Electric, a hazafiságot és a profitot ötvöző motívumok keverékéből.
• Hedge fund manager John Paulson sok pénzt keresett azzal, hogy az U.ingatlanpiac ellen, amikor a buborék kialakult, majd a mélypont elérése után még több pénzt tett fel a fellendülésre.
• Carl Icahn befektető a válság előtt, alatt és után kaszinóingatlanok eladásával és vásárlásával bizonyította piaci időzítési tehetségét.

A lényeg

A pénzügyi világban állandóan előfordulnak buborékok. Egy részvény vagy bármely más árucikk ára a belső értékét meghaladóan felfújódhat. A kár általában néhány túlbuzgó vásárló veszteségére korlátozódik.

A 2007-2008-as pénzügyi válság egy másfajta buborék volt. A történelem során csak néhány máshoz hasonlóan elég nagyra nőtt ahhoz, hogy amikor kipukkadt, egész gazdaságokat károsított, és emberek millióit sújtotta, köztük sokakat, akik nem a jelzálogfedezetű értékpapírokkal spekuláltak.