By: Northern Seminary
Szolgálati éveim során gyakran kértek fel arra, hogy gyülekezeti tagok rokonainak vagy barátainak temetési szertartását vezessem. A válaszom mindig “igen” volt, mert kiváltság, hogy a mély családi gyász idején segítségemre lehetek. De gyakran felmerült az a probléma, hogy soha nem találkoztam az elhunyt személlyel.
Az ilyen helyzetben mit mondasz az elhunytról a temetésen? Mindig Isten vigasztalásáról és az örök élet ígéretéről beszéltem mindazoknak, akik Krisztusban bíznak. De mégis mondanom kellett valami konkrétumot annak a személynek az életéről, akinek az emlékére a család összegyűlt. Ezért, amennyire csak tudtam, előzetesen találkoztam a legközelebbi családtagokkal vagy barátokkal, és kérdéseket tettem fel arról, hogy mit tett a szerettük, és milyen hatással volt az a személy az életükre. Aztán a temetésen az evangélium nagy igazságai mellett arról beszéltem, hogy a szerettük hogyan tette jobbá a világot, és hogyan hozott maradandó változást mások számára. Más szóval, kiemelném azokat a módokat, amelyekben annak a személynek az élete valóban számított.
A Példabeszédek könyvének célja, hogy segítsen az olvasóknak olyan életet élni, amely számít, olyan életet, amely változást hoz, olyan életet, amely biztosítja, hogy a földön töltött idejük valami fontosat jelentsen.
Ez a könyv nem utasítja el a tanulást. Az intellektuális fejlődés csodálatos. De a Példabeszédek azt tanítja, hogy az értelem nem elég. Izrael királyai közül sokan koruk legműveltebbjei közé tartoztak, de nagyon rossz döntéseket hoztak. Az idők folyamán a legműveltebb filozófusok vagy politikai gondolkodók némelyikének veszélyes vagy romboló eszméi voltak. Hogy miért? Mert intellektusuk nem párosult bölcsességgel. És ez az, amire a Példabeszédek könyve összpontosít: jó döntések meghozatala; tudni, kinek a szavára kell hallgatni; a legjobb barátok kiválasztása; a kísértéstől való menekülés; a szeretet, a hűség és az istenfélelem választása. És még sok minden más.
Ez a könyv tartalmazza a teljes és jelentős élet receptjét. Az első fejezetben számos alapelvet ismertetünk, és a Példabeszédek 1:1-7 verseivel kezdünk.
Példabeszédek 1:1-7
1 Salamon, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei:
2 a bölcsesség és a tanítás elnyerésére;
a belátás szavainak megértésére;
3 a megfontolt viselkedésre való tanítás elsajátítására,
a helyes, igazságos és méltányos cselekvésre;
4 hogy okosságot adj az egyszerűeknek,
ismeretet és megfontoltságot az ifjaknak-
5 a bölcsek hallgassanak és gyarapítsák tudásukat,
és a belátók kapjanak útmutatást-
6 a közmondások és példabeszédek,
a bölcsek mondásai és rejtvényei megértésére.7 Az Úr félelme a tudás kezdete,
de a bolondok megvetik a bölcsességet és a tanítást.
A “közmondások” szó már az elején szerepel. És sok olyan mondás van a könyvben, amely megfelel a mai angol “proverb” kifejezésünknek. A héber értelem azonban tágabb, és a legjobb, ha a következőkre nem egyszerű közmondásokként, hanem “bölcs tanításként” vagy “életreceptként” gondolunk.
A 2-6. versek egyetlen hosszú mondatban írják le a könyv célját, a 7. vers pedig összefoglalja a legfontosabb elvet, a központi gondolatot, amely a könyvben minden alapját képezi.
A 2. vers azt mondja: “Szerezz ismereteket.”
Szolomon arról beszél, hogy “bölcsességet és tanítást nyerj”, és ezért “értsd meg a belátás szavait.”
Dávid barátommal együtt hallgattam egy konferencián egy magas rangú és elismert egyházi személy igen tudományos előadását. A férfi lenyűgözően művelt volt. Minden szavából érezni lehetett a nagy mélységet. De a végén David felém fordult, és azt mondta: “Ez csodálatos volt. De mit mondott?” Fogalmam sem volt róla. Az előadó kétségtelenül nagy tudású ember volt. Talán többet kellett volna engednie a hallgatóságának aznap – egy kicsit lejjebb is jöhetett volna. De nekünk is feljebb kellett volna jönnünk egy kicsit, talán keményebben kellett volna tanulnunk, egy kicsit többet olvasnunk, és akkor mi is részesültünk volna a tudásából.”
A 2. vers azt tanítja, hogy a könyvben található közmondások segítenek az olvasónak egy nagyot feljebb jönni, hogy bölcsességre tesz szert, ami azt jelenti, hogy megérti a belátás szavait.
A 3. vers azt mondja: “Élj helyesen.’
A vers arról beszél, hogy útmutatást kell kapni, hogy a viselkedés “megfontolt” legyen, hogy a tanuló azt tegye, “ami helyes, igazságos és méltányos.”
A közmondásokból való tanulás nem arról szól, hogy okos mondásokon szórakozzunk, nem az intellektuális kíváncsiság kielégítése a cél, és nem is az életről való jobb filozófia kialakítása áll a középpontban. A tanulás célja, hogy valaki nap mint nap úgy éljen, ahogyan kell. Arról szól, hogy megértsük, hogyan tud erkölcsösen cselekedni egy Istent félő ember. Arról szól, hogyan lehet az Úrnak tetsző életet élni.”
Amikor például a 3. vers arról beszél, hogy meg kell tanulni azt tenni, ami “helyes”, olyan szót használ, amely az 5Mózes 25:13-15-ben is előfordul, amely arról szól, hogy helyesen kell cselekedni, és nem szabad hamis súlyokkal és mértékekkel becsapni az embereket. Akkoriban egyesek azt tették, hogy vásárláskor könnyű súlyokkal mérték az eladó áruját, eladáskor pedig nehéz súlyokkal mérték a saját árujukat. Így kevesebbet fizettek, mint kellett volna, amikor vásároltak, és többet kértek, mint kellett volna, amikor eladtak dolgokat. Ez nyilvánvalóan nem volt helyes. Azok, akik néhány évszázaddal ezelőtt Skóciában az edinburgh-i High Street-en, a Royal Mile egy részén kereskedtek, nem olvasták sem az 5. Mózes második könyvét, sem a Példabeszédeket, mert ők is hamis súlyokkal csalták az embereket. Nos, így tettek egészen addig, amíg a városi hatóságok ki nem adtak egy rendeletet, hogy aki hamis súlyok használatában bűnös, azt a fülénél fogva egy fagerendához szögezik. Ez egyfajta füllyukasztás volt, ami hatásos visszatartó erőnek bizonyult a csalástól.
Isten azt szeretné, ha az ő népe becsületes és egyenes lenne, és helyesen cselekedne az emberekkel való minden kapcsolatában.
A 4. vers azt mondja: “Nőjetek ki a gyermeki naivitásból.’
Ezek a közmondások “okosságot adnak az egyszerűeknek, tudást és megfontoltságot az ifjaknak.”
Az “egyszerűnek” fordított szó a naiv, hiszékeny, könnyen félrevezethető értelmét hordozza. Ismertem olyan embereket, akiket meg lehetett volna győzni arról, hogy az Atlanti-óceán hirtelen lecsapolt egy lyuk miatt az óceán fenekén, vagy hogy a dinoszauruszoktól leszármazott csorda bukkant elő az amazóniai dzsungel mélyéről, és naponta ötszáz törzslakót eszik meg. Vannak emberek, akik szinte bármit elhisznek.
Jó, ha nyitottak vagyunk az új ötletekre, de nem jó, ha elfogadunk olyan őrült ötleteket, amelyeknek nincs alapja. Idegenek tényleg nem látogatták meg a Földet, és nem hagytak maguk után mindenféle emlékműveket és tárgyi emlékeket, amelyek később vallásos hiedelmeket keltettek. Ezt elhinni hiszékenység.”
A közmondások arra ösztönzik az embereket, hogy nőjenek fel – találjanak “tudást és megfontoltságot” – akár fiatalon, akár fiatalon gondolkodnak. A vétkes éretlenségnek nincs értelme, és az ezekben a közmondásokban szereplő tanítás magasabb és istenibb szintre emeli az emberek gondolkodását.”
Az 5. vers azt mondja: “Tanulj mindig.”
Egy régi közmondás szerint “Egy öreg kutyát nem lehet új trükkökre tanítani”. Ez nem igaz a kutyákra és nem igaz az emberekre sem. “A bölcsek hallgassanak és gyarapítsák tanulásukat, és a belátók kapjanak útmutatást” – mondja ez a vers.”
Aki már bölcs lett, az még mindig “gyarapíthatja a tanulást”. Egy másik régi mondás, amit gyerekkoromban tanultam, így szólt: “Egy literes fazékba nem lehet egy litert beletenni”. Azt tanították nekem, hogy vannak határai annak, hogy mi fér el egy kis helyen. Könnyű azt feltételezni, hogy ez igaz a tanulásra is, mintha az agyunk megtelt volna, és nem tud többet befogadni, vagy az elménk megöregedett, és nem alkalmas arra, hogy többet befogadjon. Egyik elképzelés sem igaz. Az emberek még mindig képesek tanulni és bölcsességben növekedni.
Lelkipásztorként gyakran hallottam valakit mondani: “Túl öreg vagyok, vagy túlságosan megrögzött a szokásaimban ahhoz, hogy most változtassak”. Ez soha nem volt igaz. Ez egy kifogás volt, amely lustaságból vagy nem akarásból született. Azok, akik hasznosabbak akarnak lenni Isten szolgálatában, vagy meg akarják szabadítani életüket a régi rossz szokásoktól, és istenfélőbb módon akarnak élni, bizonyára még tanulhatnak. Senkinek sincs menekvése a Példabeszédek könyvében foglalt igazság elől!
A 6. vers azt mondja: “Értsd meg e világ kétértelműségeit.”
A belátók megértést nyerhetnek a “közmondások és példázatok, a bölcsek mondásai és talányai” számára.”
Az emberek ősidők óta használnak találós kérdéseket vagy rejtvényeket, hogy gondolkodásra és értelemkeresésre késztessék az embereket. Sámson ezt tette a házassága megünneplésére összegyűlt fiatalemberekkel, amikor egy oroszlánról és mézről szóló találós kérdést tett fel nekik (Bírák 14: 12-18). Jézus természetesen gyakran használt példázatokat a tanításában. A jelentés nem volt azonnal világos, ami arra késztette a tanítványokat, hogy alaposan elgondolkodjanak a jelentésen, és néha magyarázatot kérjenek.
De talán ez a 6. vers nem a szándékos rejtélyekre utal, hanem az élet által ebben a világban felvetett kétértelműségekre. Aki nem imádkozott: “Uram, miért történt ez?” vagy “Mit jelent ez?”. És valószínűleg a legmélyebb és legsötétebb dolgokra soha nem fogunk választ találni ebben a világban. Valóban, Isten titokzatos módon mozog, az Ő csodáit kell elvégeznie.”
De a Példabeszédek azt ígéri, hogy azok, akik Istent keresik, akik megismerik Isten szeretetét és céljait, a legtöbbeknél jobban megértik majd. Azok számára, akik követik a példabeszédekben lefektetett parancsolatait, magasabb szintű bölcsesség rejlik Isten útjaiban.
Egy egészséges, erős, hosszú évek alatt kialakult kapcsolatban – mint például a legjobb házasságokban – fokozatosan kialakul egy figyelemre méltó megértés arról, hogy a másik mit akar. Felmerül egy probléma, és mindketten tudják, hogyan reagál a másik. “Hogyan?” – kérdezi valaki. “Honnan tudtad, hogy a férjed (vagy feleséged) mit gondol?” A válasz az lehet, hogy azért, mert a múltban sok hasonló élményben volt részük, és mindketten megtanulták, hogyan érez a másik. Vagy a válasz lehet a legapróbb homlokráncolás vagy a legfinomabb mosoly, amit csak a másik lát, és akkor tudja, hogy a házastársa mit gondol és mit érez. A legjobb kapcsolatok egymás legmélyebb megértéséhez vezetnek.”
Az Istennel való legjobb kapcsolatok Isten gondolatainak, akaratának és bölcsességének legmélyebb megértéséhez vezetnek.”
A 7. vers így szól: “Féljétek Istent, mint mindennek az alapját.”
A vers így szól: “Az Úr félelme a tudás kezdete, de a bolondok megvetik a bölcsességet és a tanítást.”
Isten a bölcsesség forrása. Az Újszövetség tanítja: “Ha valaki közületek híján van a bölcsességnek, kérje Istent, aki bőkezűen ad mindenkinek hiba nélkül, és megadatik nektek.”
Ezért az, hogy keressük Istent, hogy mindent letegyünk az életünkkel kapcsolatban Isten elé, hogy tiszteljük Istent, és hogy elhatározzuk, hogy nem teszünk mást, csak Isten akaratát, ez az alapja mindennek erre és a következő életre. Ez a főkulcs, amely minden fontos ajtót kinyit az üdvösséghez, a boldogsághoz, a beteljesedéshez és ahhoz, hogy Istennek megadjuk az őt megillető helyet az életünk felett. Ez a szent áhítat és mélységes csodálkozás “az Úr félelme”, és ez “a tudás kezdete.”
A bolondok nem teszik ezt. Nem arról van szó, hogy nem tudnák, hanem arról, hogy nem akarják. A probléma nem az intelligenciájukkal van, hanem a hajlandóságukkal. A bölcsesség és a tanítás, amit megvetnek, minden olyan dolog, ami eltér a saját akaratuktól. Olyanok, mint az az ember, aki kerüli az orvosát, mert megint azt fogja mondani neki, hogy fogyjon le, vagy hagyja abba a dohányzást, és nem akarja hallani ezt a tanácsot. Egy bizonyos szinten tudják, hogy a tanács igaz, és jobb lenne az életük, ha követnék. De az önző akaratuk szintjén nem akarnak változtatni, ezért ahelyett, hogy vitatkoznának a bölcs orvossal, elkerülik, hogy időpontot kérjenek vagy tartsanak be az orvoshoz.
A Példabeszédek nem azoknak íródtak, akik nem akarják megtalálni Isten útját. Ezek az útmutatások azoknak szólnak, akik meg akarják ismerni Istent, és olyan életet akarnak élni, amely neki tetszik. Ez a könyv nem okos mondások gyűjteménye; ez a bölcsesség kincstára arról, hogyan lehet a lehető legelégedettebb és legtermékenyebb életet élni, amelynek középpontjában Isten áll, és a dicsőség csak a horizonton túl van.