Befektetés megtérülése (ROI) vs. belső megtérülési ráta (IRR): Egy áttekintés
Míg a befektetések teljesítményének mérésére számos módszer létezik, kevés mérőszám népszerűbb és értelmesebb, mint a befektetések megtérülése (ROI) és a belső megtérülési ráta (IRR). A beruházások minden típusában a ROI elterjedtebb, mint az IRR, főként azért, mert az IRR zavarosabb és nehezebben kiszámítható.
A vállalatok mindkét mérőszámot használják a tőke költségvetés tervezésekor, és a döntés egy új projekt megvalósításáról gyakran a tervezett ROI vagy IRR alapján dől el. A szoftverek sokkal egyszerűbbé teszik az IRR kiszámítását, így annak eldöntése, hogy melyik mérőszámot használják, azon múlik, hogy milyen további költségeket kell figyelembe venni.
A másik fontos különbség az IRR és a ROI között, hogy a ROI a beruházás teljes növekedését jelzi, a beruházás kezdetétől a végéig. Az IRR az éves növekedési ütemet azonosítja. A két számnak egy év alatt általában azonosnak kell lennie (néhány kivételtől eltekintve), de hosszabb időszakok esetében nem lesznek azonosak.
Key Takeaways
- A beruházások megtérülése (ROI) és a belső megtérülési ráta (IRR) a beruházások vagy projektek teljesítményének mérése.
- A ROI elterjedtebb, mint az IRR, mivel az IRR-t általában nehezebb kiszámítani – bár a szoftverek megkönnyítették az IRR kiszámítását.
- A ROI egy beruházás teljes növekedését jelzi, az elejétől a végéig, míg az IRR az éves növekedési rátát azonosítja.
- Míg a két szám egy év alatt nagyjából azonos lesz, hosszabb időszakokban nem lesz azonos.
A befektetés megtérülése (ROI)
A befektetés megtérülése – néha megtérülési rátának (ROR) is nevezik – egy befektetés százalékos növekedése vagy csökkenése egy meghatározott időszak alatt. Kiszámítása úgy történik, hogy a jelenlegi vagy várható érték és az eredeti érték közötti különbséget elosztjuk az eredeti értékkel, majd megszorozzuk 100-zal.
Tegyük fel például, hogy egy befektetés eredetileg 200 dollárba került, és most 300 dollárt ér. Ennek a befektetésnek a ROI-ja 50% .
Ez a számítás bármilyen időszakra működik, de a hosszú távú befektetések megtérülésének ROI-val történő értékelése kockázatos – egy 80%-os ROI lenyűgözően hangzik egy ötéves befektetés esetében, de kevésbé lenyűgöző egy 35 éves befektetés esetében.
Míg a ROI-számok szinte bármilyen tevékenységre kiszámíthatók, amelybe befektetést eszközöltek, és amelynek eredménye mérhető, a ROI-számítás eredménye attól függően változik, hogy milyen számokat vesznek figyelembe bevételként és költségként. Minél hosszabb a beruházási horizont, annál nagyobb kihívást jelenthet a bevételek, költségek és egyéb tényezők, például az inflációs ráta vagy az adókulcs pontos előrejelzése vagy meghatározása.
A projektalapú programok vagy folyamatok eredményeinek és költségeinek pénzbeli értékének mérésekor is nehéz lehet pontos becsléseket készíteni. Erre példa lehet egy szervezeten belül a humánerőforrás-osztály ROI-jának kiszámítása. Ezeket a költségeket nehéz lehet számszerűsíteni rövid távon és különösen hosszú távon, mivel a tevékenység vagy program fejlődik és a tényezők változnak. E kihívások miatt a ROI kevésbé értelmezhető a hosszú távú beruházások esetében.
Belső megtérülési ráta (IRR)
A számítógépek előtt kevesen szántak időt az IRR kiszámítására. Az IRR képlete a következő:
IRR=NPV=∑t=1TCt(1+r)t=C0=0hol:IRR=Belső megtérülési ráta\begin{aligned} &IRR=NPV=\sum^T_{t=1}\frac{C_t}{(1+r)^t}=C_0=0\\ &\textbf{where:\\\ &IRR=\text{Belső megtérülési ráta}\\\ &NPV=\text{Nettó jelenérték} \end{aligned}IRR=NPV=t=1∑T(1+r)tCt=C0=0hol:IRR=Belső megtérülési ráta
Az IRR kiszámításához a képlet segítségével az NPV-t nullának kell beállítani, és meg kell oldani a diszkontrátát (r), ami az IRR. A képlet jellegéből adódóan azonban az IRR-t nem lehet analitikusan kiszámítani, és vagy próbálgatással vagy az IRR kiszámítására programozott szoftver segítségével kell kiszámítani.
Belső megtérülési ráta szabály
Az IRR végső célja annak a diszkontrátának a meghatározása, amelynek segítségével az éves nominális pénzbevételek összegének jelenértéke megegyezik a beruházás kezdeti nettó pénzkiadásával.
Az IRR kiszámítása előtt a befektetőnek meg kell értenie a diszkontráta és a nettó jelenérték (NPV) fogalmát. Tekintsük a következő problémát – egy férfi felajánl egy befektetőnek 10 000 dollárt, de a befektetőnek egy évet kell várnia, hogy megkapja azt. Mennyi pénzt fizetne a befektető optimális esetben ma azért, hogy egy év múlva megkapja ezt a 10 000 dollárt?
Más szóval, a befektetőnek ki kell számolnia a garantáltan egy év múlva érkező 10 000 dollárnak megfelelő jelenértéket. Ez a számítás egy fordított kamatláb (diszkontráta) becslésével történik, amely úgy működik, mint a pénz időértékének visszafelé történő kiszámítása. Például 10%-os diszkontrátát alkalmazva 10 000 dollár egy év múlva 9 090,90 dollárt érne ma (10 000 / 1,1).
Az IRR egyenlő azzal a diszkontrátával, amely a jövőbeli pénzáramlások nettó jelenértékét nullával teszi egyenlővé. Az IRR egy adott befektetés – függetlenül attól, hogy milyen messze van a jövőben – és egy adott várható jövőbeli pénzáram évesített megtérülési rátáját jelzi.
Tegyük fel például, hogy egy befektetőnek 100 000 dollárra van szüksége egy projekthez, és a projekt a becslések szerint három éven keresztül évente 35 000 dollárnyi pénzáramot generál. Az IRR az a ráta, amellyel ezek a jövőbeli pénzáramlások diszkontálhatók, hogy elérjék a 100 000 $-t.
Az IRR feltételezi, hogy az osztalékokat és a pénzáramlásokat a diszkontrátával újra befektetik, ami nem mindig van így. Ha az újrabefektetési ráta nem olyan erős, az IRR a projektet vonzóbbnak tünteti fel, mint amilyen valójában. Ezért előnyös lehet helyette a módosított belső megtérülési ráta (MIRR) használata.