A Bharatanatyam India egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben gyakorolt klasszikus táncstílusa, amelynek szobrászati bizonyítékai közel 3000 évre nyúlnak vissza. A Bharatanatyam egy rendkívül spirituális és odaadó táncforma, melynek gyökerei a dél-indiai Tamil Nadu hindu templomaiba nyúlnak vissza. A tánc a templomokból idővel színházakba költözött, de megőrizte jellegzetes áhítatos elemét, az emberi érzelmek kifejezését és a stilizált történetmesélést. A Bharatanatyam keretének rugalmassága jól alkalmazkodik mind a hagyományos témákhoz, mind a modern kori témákhoz. Az eredetileg csak női szólisták által előadott Bharatanatyamot ma már férfi és női szólisták, valamint együttesek adják elő világszerte. Jelenlegi formájában a Bharatanatyam körülbelül 200 éves, és továbbra is “élő” előadóművészetként fejlődik.
A Bharatanatyam három fő aspektusból áll: a nritta, vagyis a technikai tánc, amelynek kifinomult alapszókincsét bonyolult kombinációk és ritmikus minták felépítésére használják, amelyek nem közvetítenek semmilyen konkrét jelentést; a nritya, vagyis az expresszív tánc, amely arckifejezéseket, erősen stilizált gesztusokat, testtartást és testbeszédet használ bármilyen hangulat közvetítésére; és a natya, vagyis a drámai történetmesélés. Mindezeket az aspektusokat a Natya Shastra, a tánc- és színházművészetről szóló ősi indiai értekezés kodifikálja, és harmóniában használják, hogy a közönséget és a táncost a megelégedettség és a spirituális tudatosság magasabb szintjére emeljék.