A biológiai biztonságra és a biológiai védelemre vonatkozó nemzeti jogalkotási rendszert más vonatkozó jogszabályok és meglévő intézkedések összefüggésében kell vizsgálni annak érdekében, hogy átfogó legyen és hatékony végrehajtást biztosítson, és valamennyi érintett félnek be kell fogadnia. Grúziában az ilyen érdekeltek közé tartozik a Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztérium (MOHLSA), az Állambiztonsági Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Infrastrukturális Minisztérium.
A biológiai biztonság és biológiai védelem biztosítása Grúziában a Nemzeti Betegségellenőrzési és Közegészségügyi Központ (NCDC) egyik fő feladata, amely 11 regionális és 66 körzeti (rajon) közegészségügyi központ hálózatából áll, és amely a különösen veszélyes kórokozók grúz nemzeti gyűjteményének is otthont ad. Az NCDC az 1996-ban létrehozott grúz járványvédelmi állomás alapjaira épült, és alapszabályát a grúz elnök 2003. február 21-én az 55. számú elnöki rendelettel hagyta jóvá. Az NCDC jelenleg 440 alkalmazottat foglalkoztat (60%-uk diplomás szakember).
Az NCDC-nek az IHR nemzeti fókuszpontjává történő kijelölése a biológiai biztonság és biológiai védelem grúziai jogi keretének előmozdítása iránti elkötelezettség erős megújítását jelentette az IHR alapvető kapacitáskövetelményeinek teljesítésére irányuló nemzeti erőfeszítésekkel összefüggésben. Ezen túlmenően a grúziai szakértők nagyon aktívan együttműködnek a WHO-val és más szervezetekkel és partnerekkel az IHR-rel kapcsolatos technikai konzultációk során. A grúz szakértők például részt vettek a WHO által 2009. augusztus 4-6. között Lyonban (Franciaország) szervezett, a tagállamokban az IHR alapvető kapacitásainak végrehajtása terén elért előrehaladás nyomon követésére szolgáló ellenőrző listáról és mutatókról szóló technikai konzultáción.
Georgia 1995-ben csatlakozott a biológiai fegyverekről szóló egyezményhez, és széles körű intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a területén folytatott valamennyi tevékenység megfeleljen a szerződésnek, a tiltott tevékenységeket megakadályozzák és felderítsék, az elkövetőket pedig megbüntessék. A BWC ülésszakok közötti folyamat során elért alapvető elveket és megállapodásokat Grúzia az alábbiak révén hajtja végre:
-
Törvényhozás és szabályozás;
-
Biológiai biztonság és biológiai védelem;
-
Az élettudományi kutatások felügyelete;
-
Kettős felhasználású kérdésekkel és biológiai kockázatokkal kapcsolatos oktatás és tudatosság;
-
Betegségfelügyelet, elszigetelés és reagálás.
Emellett Grúzia részt vesz a bizalomépítő intézkedések folyamatában (a szerződés ratifikálása óta nyolc éves jelentést nyújt be), és aktívan részt vesz a BWC ülésszakközi folyamatában (2009-ben közös előadásokat tartott az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal a szakértői találkozón, 2010-ben pedig közös előadást tartott az Egyesült Államokkal a dél-kaukázusi partnerhajókról a biológiai fenyegetések elleni küzdelemben). A BWC 2010. évi szakértői találkozója alkalmával Grúzia előadást tartott az Európai Unió első közös cselekvési workshopján is, amelynek témája “A BWC végrehajtásának és a bizalomépítő intézkedésekről szóló jelentéstételnek a gyakorlati kérdései” volt, mivel a technikai segítségnyújtás és az éves CBM-jelentések elkészítése során szerzett tapasztalatok cseréje növelheti az önkéntes jelentéstételnek való megfelelést, és a BWC-t a fokozott átláthatóság és nyitottság révén megerősítheti.
A grúziai biológiai kockázatkezelés hatékony és átfogó (a biológiai biztonságot és a biológiai biztonságot magában foglaló) keretének stratégiai elképzelése magában foglalja a biológiai biztonságra vonatkozó szabályozást (amely az U.S.A. Select Agents Rule, és hasonlóképpen kiterjed a létesítmények és személyek nyilvántartásba vételére, a biztonsági kockázatértékelésre, a vészhelyzetre való reagálásra, a nyilvántartás vezetésére, az ellenőrzésekre, a felelős tisztviselő feladataira, a képzésre, a lopás, elvesztés vagy kibocsátás esetén történő bejelentésekre stb.S. Centers for Disease Control and Prevention és a WHO “Laboratory Biosafety Manual” című kézikönyvével); a biológiai anyagok és toxinok behozatalára, kivitelére, elszigetelésére, átadására és kezelésére vonatkozó előírások; valamint a fertőző anyagok és diagnosztikai anyagok biztonságos szállítására vonatkozó iránymutatások.
Ezért, és az NCDC alapszabályával összhangban, amely előírja “a hatáskörébe tartozó normatív és módszertani dokumentáció elkészítésében való részvételt”, az NCDC Biológiai Biztonság és Fenyegetéscsökkentés Osztályának és a MOHLSA más intézményeinek szakértői az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériumának (HHS), az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának (DoD) és az Egyesült Államok Külügyminisztériumának munkatársaival konzultálva elkészítették a fent említett komponenseket tartalmazó törvénytervezetet. Ez az erőfeszítés azonban csak részben fejeződhetett be, mivel ezzel párhuzamosan más vonatkozó jogalkotási erőfeszítéseket is folytatni kell (például a büntető törvénykönyvvel és a grúziai közigazgatási törvénykönyvvel kapcsolatosakat, amelyek a biológiai anyagokkal való visszaélés, lopás és eltérítés büntetésének szigorításával hozzájárulnak az elrettentéshez). Szoros együttműködésre van szükség a közegészségügy, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és más érdekelt felek között annak biztosítása érdekében, hogy a biológiai kockázatkezelési keretet a nemzeti jogalkotási rendszer összefüggésében holisztikusan tekintsék.
A közelmúltban felülvizsgált (2007. június 27-én elfogadott) közegészségügyi jogszabály jelenleg a “Biológiai biztonság/biológiai biztonság biztosítása” című V. fejezetében határozza meg az e területekre vonatkozó intézkedéseket, hatóságokat és hatásköröket, az alábbiak szerint:
-
C1.16 – A biológiai biztonság/biológiai biztonság biztosítása;
-
C1.17 – A különösen veszélyes fertőzéseket okozó kórokozók birtoklásának, felhasználásának, átadásának, szállításának és megsemmisítésének korlátozása;
-
Cl.19 – A különösen veszélyes fertőzések kórokozóinak behozatala és kivitele;
-
Cl.20 – Intézmények felelőssége a biológiai biztonsággal/biovédelemmel kapcsolatban;
-
Cl.21 – Egységes laboratóriumi rendszer létrehozása a különösen veszélyes fertőzések kórokozóinak kimutatására, felügyeletére és az azokra való reagálásra.
Cl.18. – A különösen veszélyes fertőzések kórokozóinak megsemmisítése;
A vonatkozó jogszabályok kidolgozása és végrehajtása mellett Grúzia együttműködik az Egyesült Államokkal a biológiai biztonság és biológiai védelem fokozásában a munkaerő képzése és a biológiai infrastruktúra javítása révén. A Védelmi Fenyegetéscsökkentő Ügynökség (DTRA) vezeti Grúziában a Biológiai Együttműködési Programot (CBEP), amelynek célja a biológiai kockázat csökkentése a kórokozók biztosítása/megszilárdítása, a tudósok képzése a biológiai biztonság és biológiai biztonsági technikák terén, valamint a szabályozási reform; fenntartható észlelési, reagálási és kommunikációs hálózat létrehozása a biológiai kitörések nyomon követésére; valamint együttműködési biológiai kutatási projektek vállalása a betegségek alapvonalának megértése, az átláthatóság növelése, a magasabb etikai normák ösztönzése és a tudósok nemzetközi közösségbe való integrációjának megerősítése érdekében.
Georgia szorosan együttműködik az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériumával is. A CDC azon dolgozik, hogy segítsen megerősíteni Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán közegészségügyi rendszereit azáltal, hogy a laboratóriumi rendszerek, a járványügyi munkaerő és a közegészségügyi irányítási készségek fejlesztésével javítja az egyes országok betegségfelismerési válaszát és ellenőrzését. A Dél-Kaukázusi Regionális Helyszíni Epidemiológiai és Laboratóriumi Képzési Program (FELTP) például a grúziai Tbilisziben található NCDC-nél működik, de a szomszédos Örményországot és Azerbajdzsánt is bevonja. A kétéves, alkalmazott epidemiológiai és közegészségügyi laboratóriumi gyakorlatra irányuló továbbképzési program a terepi epidemiológia és a közegészségügyi laboratórium területén dolgozó rezidenseket képez ki a saját egészségügyi vagy mezőgazdasági minisztériumaik különböző szintjein betöltendő vezetői pozíciókra. A FELTP-k nagy hangsúlyt fektetnek a biológiai biztonságra és a biológiai védelemre.
Georgia támogatja az USNCR 1540 egyezményt, és 2004. október 28-án jelentést nyújtott be a céljainak megvalósítása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről, és 2006. január 28-án további információkat nyújtott be az 1540 bizottságnak. A jelentés felvázolta a grúziai jogszabályi keretet; a vegyi és biológiai fegyverek elterjedésének megakadályozása és a radioaktív források ártalmatlanítása tekintetében hozott intézkedéseket; a kettős felhasználású anyagok, berendezések és technológiák exportellenőrzési rendszerének grúziai bevezetését; valamint az Egyesült Államokkal a tömegpusztító fegyverek és technológiák elterjedésének megakadályozásáról, a terrorizmus elleni küzdelemről, a határbiztonságról és az exportellenőrzésről szóló kétoldalú megállapodások sorozatát. Grúzia dolgozik továbbá jogszabályainak korszerűsítésén annak érdekében, hogy a határozatban foglalt kötelezettségeinek valamennyi aspektusát lefedje.
Az IHR (2005), a BWC és az 1540-es egyezmény mechanizmusai révén a biológiai biztonság és a biológiai biztonság grúziai fokozása mellett Grúzia támogatja az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiát (“Biztonságos Európa egy jobb világban”) és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni európai uniós stratégiát (“Hatékony multilateralizmus, megelőzés és nemzetközi együttműködés”), amelyek a nemzetközi biztonság öt fő kihívásának egyikeként azonosítják az elterjedést, a terrorizmus, a regionális konfliktusok, az államcsőd és a szervezett bűnözés mellett.
Hasonlóképpen Grúzia támogatja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) 2009-es “Átfogó, stratégiai szintű politika a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzésére és a CBRN-fenyegetések elleni védelemre” című dokumentumát, amely a megelőzésre és a nemzetközi nonproliferációs mechanizmusok (azaz a BWC, az ENSZ BT 1540. sz. határozata, a proliferáció elleni biztonsági kezdeményezés stb.); valamint a partnerországokkal, nemzetközi és regionális szervezetekkel és civil szervezetekkel folytatott fokozott információcsere, elkötelezettség, együttműködés és közös képzés.
Nemzetközi workshopok és képzés Grúziában
A NATO Tudomány a békéért programjának égisze alatt Grúzia 2008 júniusában workshopot szervezett “Emerging and endemic pathogens: advances in surveillance detection, and identification” címmel, amelyen több mint 50 szakértő vett részt 10 országból (Grúzia, USA, Egyesült Királyság, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Macedónia, Franciaország, Németország és Azerbajdzsán).
Georgia volt a házigazdája és társszervezője a Dél-Kaukázusi Közegészségügyi, biztonsági és bűnüldözési partnerség a bioesemények előzetes tervezésében és kezelésében című dél-kaukázusi munkaértekezletnek, valamint a hozzá kapcsolódó Dél-Kaukázusi BioShield 2010 asztali gyakorlatnak (TTX), amelyre 2010. május 11-12-én került sor Tbilisziben, Grúziában. Ezek az események a DTRA, a HHS felkészültségért és reagálásért felelős miniszterhelyettesi hivatalának (ASPR) és a grúz NCDC közös erőfeszítései voltak.
A 2010. májusi találkozón több mint 80 résztvevő vett részt a kormányközi szervezetek (WHO, Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet , NATO), az U.(DoD, HHS, Energiaügyi Minisztérium, Külügyminisztérium és Szövetségi Nyomozó Iroda ), valamint Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán, Moldova és Románia közegészségügyi, biztonsági vagy bűnüldöző szervezetei. Az eseményeken olyan nem kormányzati szervezetek is részt vettek, mint a VERTIC (Verification Research, Training and Information Centre), a Bechtel és a Global Green USA.
A workshop és a táblás gyakorlat céljai a következők voltak:
-
A közegészségügyi, biztonsági és bűnüldözési közösségek megfelelő eljárásainak és követelményeinek jobb megértése egy biológiai incidensre való reagálás során, valamint közös hatékonyságuk fokozása az előzetes tervezés és reagálás során nemzeti és regionális/nemzetközi szinten;
-
A kormányközi szervezetek szerepének és az információmegosztás és a nemzetközi reagálás összehangolásának folyamatában való együttműködésük megértésének javítása;
-
Hangsúlyozza azt a koncepciót, hogy a biológiai incidens korai szakaszában az információcsere kritikus fontosságú a járvány kitörésének hatékony megfékezéséhez/a biológiai incidens következményeinek enyhítéséhez és a potenciális elkövetők elfogásához;
-
Tekintse át a BWC, az ENSZ BT 1540. sz. határozata és az IHR(2005) szerinti kötelezettségekkel összhangban lévő nemzeti intézkedések meglévő jogi és szabályozási infrastruktúráját a biológiai incidensek vagy fenyegetések megelőzése, megakadályozása vagy az azokra való reagálás érdekében.
Ezek az események sikeresen összekapcsolták a bűnözői és terrorista hálózatok konvergenciájából eredő bioterrorista incidensre adott nemzetközi választ az ebben a dokumentumban ismertetett nonproliferációs mechanizmusokon keresztül történő megelőzéssel:
-
A BWC – a biológiai és toxinfegyverek fejlesztésének, előállításának, megszerzésének, átadásának, megőrzésének, készletezésének és használatának hatékony tilalmának hangsúlyozásával, valamint a szerződésnek mint a nemzetközi közösség tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseinek kulcsfontosságú elemének kiemelésével;
-
UNSCR 1540 – hangsúlyozva azt a követelményt, hogy minden ENSZ-tagállam tartózkodjon attól, hogy támogatást nyújtson olyan nem állami szereplőknek, amelyek nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyverek és hordozóeszközeik kifejlesztésére, megszerzésére, gyártására, birtoklására, szállítására vagy használatára tesznek kísérletet, valamint a tagállamok azon kötelezettségét, hogy a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos anyagok biztosítása és elterjedésük megakadályozása érdekében hazai ellenőrzéseket hozzanak létre és érvényesítsenek; és
-
A NATO átfogó, stratégiai szintű politikája a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzésére és a CBRN-fenyegetések elleni védelemre – a megelőzésre való összpontosítás hangsúlyozásával és a nemzetközi nonproli-ferációs mechanizmusok megerősítésével, valamint a partnerországokkal, nemzetközi és regionális szervezetekkel és civil szervezetekkel folytatott fokozott információcserével, kötelezettségvállalással, együttműködéssel és közös képzéssel.