Bevezetés: A vizsgálat célja az volt, hogy értékelje a bionátor és a magas húzású arcív első fázisú kezelésének hatékonyságát, amelyet egy második fázisú fix készülékterápia követett megnövekedett vertikális dimenziókkal rendelkező, növésben lévő alanyoknál.
Módszerek: 24, nagy szögű csontviszonyokkal (átlagos MPA-érték kb. 30 fok) rendelkező, ezzel a protokollal egymás után kezelt alany feljegyzéseit vizsgáltuk. A kefalometriai méréseket összehasonlítottuk egy kezeletlen csoport 23 feljegyzéséből származó mérésekkel, amelyek életkor, nem, vertikális csontvázi viszonyok és a feljegyzések közötti időintervallumok szerint illeszkedtek egymáshoz. A páciensek párosított csoportja a Michigani Egyetem általános és középiskolai növekedési tanulmányából származott. Az oldalsó cephalogramokat a kezelés megkezdése előtt (T1, átlagéletkor 9,1 év), a 2. fázisú kezelés kezdetén (T2, átlagéletkor 11,9 év) és a 2. fázisú kezelés után (T3, átlagéletkor 14,7 év) elemezték. A kezelés teljes időtartama (1. fázis, megtartás és 2. fázis) a kezelt csoport esetében 5,5 év volt, míg a kontrollcsoport teljes időintervalluma átlagosan 5,6 év.
Eredmények: Ami a sagittális viszonyokat illeti, a kezelt személyek és a kontrollcsoportok között a 2-fázisú kezelés végén nem találtak szignifikáns különbségeket minden mérés esetében. Ellentmondásos módon a bionátor és a nagy húzású fejfedő kombinációja klinikailag szignifikáns szinten rontotta a hiperdivergens arcmintázatot, amint azt a végső arcformák elemzése mutatta. A kezelt csoport szignifikánsan nagyobb MPA-értéket mutatott, mint a kontrollok (2,5 fok), valamint a Frankfort horizontális nagyobb dőlését az okkluzális síkhoz képest (2,8 fok ).
Következtetések: A minta elemzése alapján a vizsgált terápiás protokoll nem tűnik ajánlhatónak a megnövekedett vertikális dimenziókkal rendelkező alanyok kezelésére.