A New England Aquariumban talált rejtélyes tojások esetéhez fontos tudni, hogy a nőstény cápákról ismert, hogy a szexuális együttlét után közel három évig tárolják a spermát. Ebben az esetben azonban a spermaraktározás kizárt, mivel a nőstény epaulette cápák több mint öt éve nem érintkeztek hímmel. Tudósainknak csak egyetlen más magyarázatuk volt: az anyacápa a parthenogenezisnek nevezett folyamat során klónozta magát.
A parthenogenezis az, amikor egy állat megtermékenyítés nélkül hoz létre utódokat – nem történik meg a sperma és a petesejt összeolvadása. Ehelyett a nőstény kizárólag a saját genetikáját felhasználva hoz létre utódokat. Nincs szükség párra! Ez nagyban különbözik az önmegtermékenyítéstől, amely során a szervezetnek hím és nőstény nemi szervei is vannak (hermafrodita). A parthenogenezis, amelyet gyakran “szűznemzésnek” is neveznek, gyakori a gerincteleneknél, például az atkáknál és a méheknél, de csak néhány hüllőnél, madárnál, csontos halaknál és néhány cápafajnál, mint például a bonnethead cápáknál, a fehérpettyes bambuszcápáknál és a zebracápáknál figyelték meg.
Nehéz kideríteni, hogy a parthenogenezis zajlik-e a természetben, mert az elemzéshez mind a szülő, mind a leány DNS-e szükséges, és a cápaszülők nem maradnak a születés után a kicsinyeikkel. Egyetlen ismert esetet dokumentáltak a parthenogenezisről a vadonban, mégpedig a kisfogú fűrészhalnál, egy kritikusan veszélyeztetett rájafajnál, amely az Atlanti-óceánban található.
(Ha esetleg lemaradtál volna róla: Anna, a zöld anakondánk idén tavasszal parthenogenezissel szült).