Mi a neve annak, amikor hetekig, hónapokig vagy akár évekig szomorúnak vagy reménytelennek érzi magát? Ha depresszióra gondolsz, akkor igen, ez igaz. De lehet, hogy tartós depressziós zavarról (PDD), más néven disztímiáról van szó.
- A tartós depressziós zavar egy meglehetősen új klinikai diagnózis, amely a szomorúság és kedvetlenség hosszú távú érzését írja le, amely nem felel meg teljesen a major depressziós zavar diagnosztikai kritériumainak.
- A tartós depressziós zavar és a súlyos depressziós zavar megkülönböztetése érdekében először nézzük át, hogy mit jelent a súlyos depressziós zavar diagnózisa.
- A tartós depressziós rendellenességet viszont nehezebb pontosan meghatározni.
- Az, hogy a tartós depressziós zavar és a súlyos depressziós zavar különálló állapotok, nem jelenti azt, hogy kölcsönösen kizárják egymást.
- A tartós és a súlyos depressziós zavar kezelése hasonló, de egyes szakértők szerint a PDD-t nehezebb megszelídíteni.
A tartós depressziós zavar egy meglehetősen új klinikai diagnózis, amely a szomorúság és kedvetlenség hosszú távú érzését írja le, amely nem felel meg teljesen a major depressziós zavar diagnosztikai kritériumainak.
Amikor a legtöbben a depresszióra gondolunk és arról beszélünk, akkor a major depressziós zavarra (MDD), más néven klinikai depresszióra gondolunk. És bár az MDD diagnózisának kritériumai meglehetősen rugalmasak, előfordulhatnak olyan depressziós tünetek is, amelyek nem teljesen felelnek meg a klinikai diagnózisnak. Egyesek számára ilyenkor jön szóba a PDD diagnózisa.
Ez az állapot a DSM-5-ben debütált klinikailag, a mentális egészségügyi szakemberek által a diagnózisok felállításához használt kézikönyv legújabb, 2013-ban megjelent változatában. Ezt megelőzően a PDD-t dysthymia néven ismerték, és főként azt jelentette, hogy valaki két éve vagy annál hosszabb ideje depressziós tüneteket tapasztal – de nem eleget, vagy nem elég súlyos formában ahhoz, hogy major depressziós zavarral diagnosztizálják.
Most bárki, aki legalább két éven keresztül klinikailag jelentős depressziót tapasztal, függetlenül attól, hogy az elég súlyos-e ahhoz, hogy megfeleljen a major depresszió kritériumainak, diagnosztizálható tartós depressziós zavarral.
A tartós depressziós zavar és a súlyos depressziós zavar megkülönböztetése érdekében először nézzük át, hogy mit jelent a súlyos depressziós zavar diagnózisa.
Az MDD diagnosztizálásához legalább öt tünetet kell mutatnia egy meghatározott listából, és ezek közül legalább egy tünetnek vagy a depressziós hangulatnak, vagy az érdeklődés vagy az öröm elvesztésének kell lennie azokban a dolgokban, amelyeket általában élvez. Íme néhány további lehetséges tünet, amelyeket ugyanezen kéthetes időtartamon belül kell tapasztalnia:
- Jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás, illetve az étvágy csökkenése vagy növekedése
- Álmatlanság vagy hipersomnia (túlzott álmosság)
- A szokásosnál lassabban vagy nyugtalanabbul mozog
- Fáradtság vagy energiavesztés
- Értéktelenség érzése vagy mérhetetlen bűntudat
- Nehezebb a gondolkodás, koncentrálni vagy döntéseket hozni
- Megismétlődő halálgondolatok, visszatérő öngyilkossági gondolatok (még konkrét terv nélkül is), öngyilkossági kísérlet vagy konkrét terv az öngyilkosság általi halálra.
A súlyos depressziós zavar másik lényeges szempontja, hogy ezek a tünetek jelentős szorongást okoznak, és valamilyen módon (a munkahelyen, társas környezetben vagy csak a mindennapi életben) gátolják az Ön működőképességét.
Az emberek leggyakrabban legalább néhány hónapig tartó súlyos depressziós epizódokat tapasztalnak, Katherine L. Wisner, dr, a Northwestern University Feinberg School of Medicine pszichiátria és viselkedéstudományok professzora a SELF-nek, bár ezek az epizódok néha akár két hétig is tarthatnak.
A tartós depressziós rendellenességet viszont nehezebb pontosan meghatározni.
A tartós depressziós zavarhoz az kell, hogy legalább két éven keresztül a nap nagy részében, a napok többségében depressziós hangulatot tapasztaljunk, néhány más specifikus tünettel együtt.
A “depressziós hangulat” kifejezés is értelmezhető, de ezekben az esetekben ez lehet valami, amit magadtól észreveszel, vagy valami, amit a családod vagy a barátaid észrevettek és megemlítettek neked.
Ezeken túlmenően az alábbi tünetek közül kettőt vagy többet kell mutatnia:
- Nagy étvágytalanság vagy túlevés
- Alvászavar vagy hipersomnia
- alacsony energia vagy fáradtság
- alacsony önmagaönbecsülés
- Koncentrációs vagy döntéshozatali nehézségek
- Reménytelenség érzése
Az MDD-vel ellentétben, a PDD tüneteinek nem feltétlenül kell jelentős distresszt vagy károsodást okozniuk – de előfordulhat.
Mivel a depresszió hosszú ideig tartó – de nem egészen legyengítő – tüneteiről beszélünk, különösen nehéz lehet a betegek és az orvosok számára a felismerése.
“Úgy írják le, mint depresszív személyiséget” – mondta Pierre Azzam, M.D., a Pittsburghi Egyetem Orvosi Központjának pszichiátria adjunktusa a SELF-nek. “Az emberek annyira hozzászoktak a pesszimizmushoz, a rossz hangulathoz vagy a borongós érzéshez, hogy szinte kezdik úgy érezni, hogy ez az, ami ők maguk.”
Az, hogy a tartós depressziós zavar és a súlyos depressziós zavar különálló állapotok, nem jelenti azt, hogy kölcsönösen kizárják egymást.
Tény, hogy az emberek egyszerre tapasztalhatják mindkettőt, ezt az állapotot néha “kettős depressziónak” nevezik, mondja Dr. Azzam. Előfordulhat, hogy évekig tartós depressziós zavarban szenved, majd ennek tetejébe elvisel egy súlyos depressziós epizódot.
Ha úgy érzi, hogy tartós depressziós zavarban szenved, mielőbb keressen kezelést, mondja Dr. Wisner. A PDD és/vagy MDD szűrésen kívül fontos, hogy jó orvosi kivizsgálást is végeztessen. A depresszió tünetei, mint például a súlyos fáradtság, átfedhetnek olyan betegségekkel, mint a pajzsmirigy-alulműködés és a vérszegénység. “Fontos, hogy minden alapbetegséget kezeljünk, hogy a legjobb választ kapjuk a PDD kezelésére” – mondja Dr. Wisner.
A bipoláris zavar kizárása is elengedhetetlen, mondja. Ez a mentális betegség a Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet szerint depressziós érzéseket okozhat, amelyek mániás epizódokkal párosulnak (alapvetően a lehangolt és a feldobott vagy nagyon energikus időszakok között ingadoznak).
Az ezen állapotok megkülönböztetése azért fontos, mert az orvos a bipoláris depressziót sokkal másképp kezelheti, mint más, hasonló érzéseket okozó egészségügyi problémákat; egyes gyógyszereket, amelyeket az orvosok a depresszió kezelésére írhatnak fel, kapcsolatba hoztak a mániával, bár további vizsgálatokra van szükség. Bármivel is van dolga, fontos, hogy kezelőorvosa biztos legyen a diagnózisban, mielőtt elkezdi a kezelést.
A tartós és a súlyos depressziós zavar kezelése hasonló, de egyes szakértők szerint a PDD-t nehezebb megszelídíteni.
Bár személytől függ, bármelyik állapot kezelése általában gyógyszeres kezelés és pszichoterápia kombinációját jelenti.
Ha felkeresi orvosát, aki megerősíti, hogy Ön PDD-ben vagy MDD-ben szenved, antidepresszánsokat, általában szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (SSRI) javasolhat. Az SSRI-k blokkolják a szerotonin neurotranszmitter visszaszívódását az Ön agyában, így több szerotonin válik elérhetővé, és potenciálisan javulhat a hangulata. Ezek általában kevesebb mellékhatást is okoznak, mint más antidepresszánsok, ezért ezeket írják fel leggyakrabban.
Az antidepresszánsok egyéb formái közé tartoznak a szerotonin noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k), amelyek blokkolják a szerotonin és a noradrenalin neurotranszmitter visszaszívódását az agyban, valamint az atipikus antidepresszánsok, amelyek nem illeszkednek pontosan más antidepresszáns-kategóriákba, és mindegyik a maga módján hat. Sajnos a megfelelő gyógyszer és a megfelelő adagolás megtalálása némi próbálkozást és tévedést igényelhet, mivel minden ember másképp reagál a gyógyszerekre. Íme további információk, amelyek segíthetnek megtalálni az Ön számára legmegfelelőbb antidepresszánst.
A terápiát illetően számos különböző típus segíthet a PDD-ben vagy MDD-ben szenvedőknek. A kognitív viselkedésterápia például a negatív gondolatok és viselkedésmódok megváltoztatására összpontosít. Létezik interperszonális terápia is, amely a személyes kapcsolatok és a szociális működés megoldására összpontosít. Dr. Wisner szerint a terápia egy másik jó formája a viselkedésaktiválás, amelynek során a terapeuta segít megérteni, hogy mely tevékenységeket hanyagolja el, amelyeket újra beépíthet az életébe, vagy gyakrabban végezhet, hogy pozitívan befolyásolja a hangulatát.
Noha a kezelés gyakran hasonló a PDD és az MDD esetében is, Dr. Azzam szerint egyeseknél a PDD hosszabb idő alatt reagál a kezelésre, néha akár néhány hónapig is eltarthat, mielőtt észrevehető javulás következik be. Az orvosok nem teljesen biztosak abban, hogy miért. “Talán az lehet, hogy a tartós depressziós zavar időtartama neurológiai változásokat idéz elő” – magyarázza Dr. Azzam.
Ez mégsem jelenti azt, hogy csak úgy meg kellene próbálni átvészelni a tartós depressziós zavart, ha úgy gondoljuk, hogy ez a betegségünk. Ha a depresszió bármilyen tünetét tapasztalod – még ha nem is gondolod, hogy “elég rossz” -, jelentkezz be egy egészségügyi szolgáltatóhoz, hogy beszéljetek róla. The earlier you receive treatment, the better.
Related:
- I Have Depression and Anxiety. Please Stop Telling Me to ‘Go for a Run’
- Why Aren’t We Talking About Suicide When We Talk About Gun Violence?
- 8 Things You Should Know Before Going on Antidepressants for the First Time