Számos hangyafajok különleges szimbiózisban élnek a levéltetvekkel – megművelik őket! A levéltetvek elsősorban a növények nedvével táplálkoznak, és egy mézharmatnak nevezett folyadékot választanak ki. Ez a váladék nagyon cukortartalmú, és a hangyák nagyon kedvelik, mint táplálékforrást. Ennek eredményeként ezek a rovarok egy olyan rendszert alakítottak ki, amelyben a hangyák a levéltetveket a növények legzamatosabb részeire terelik, megvédik őket a ragadozóktól, és éjszakára és télire a fészkükbe szállítják. Cserébe megengedik nekik, hogy “fejjék” a levéltetveket – csápjaikkal megsimogatják a levéltetveket, ráveszik őket, hogy mézharmatot ürítsenek, amelyet aztán a hangya felnyalábol. Minden hangyafajban a dolgozók különböző szerepekre specializálódnak, például a kolónia szükségleteinek kielégítése érdekében a szoptatásra vagy a táplálkozásra – a földművelő hangyáknál egyes dolgozók csak a levéltetvek pásztorlására és gondozására specializálódnak! Még arra is van bizonyíték, hogy a hangyák valamiféle legelőket építenek, hogy az összeterelt levéltetveket ott tartsák. Amikor a kolónia elhagyja az egyik fészkelőhelyet, hogy egy új helyen egy másikat alakítson ki, magukkal visznek egy levéltetűpetét, hogy új csordát hozzanak létre és fenntartsák erőforrásaikat.
Ha kíváncsiak vagytok, mi ez a nagy felhajtás a mézharmat körül, tudnotok kell, hogy a világ számos területén, különösen a németországi Fekete-erdőben, valójában olyan méhcsaládok élnek, amelyek a mézharmatból gyűjtik és készítik a mézet, ami egy erősebb ízű, sötétebb terméket eredményez. A hangyák minden bizonnyal a világ legrégebbi és legkisebb gazdái.
A folyamatról készült felvételek megtekintéséhez kattintson ide.
@AdaMcVean