A dél-szudáni függetlenség napi ünnepségekre Jubába érkező ünneplők: “Azonnal munkához kell látnunk” – mondta Salva Kiir elnök.
Dübörgő éljenzéssel üdvözölte Dél-Szudán népe a világ legújabb nemzetét. Az emberek tengere színpompás zászlókat lengetett, amikor július 9-én a magasba emelték a déli zászlót, ezzel jelezve a hivatalos függetlenség történelmi pillanatát a korábbi polgárháborús ellenségektől északon. Párok ölelkeztek és férfiak sírtak, miközben először elénekelték az új nemzeti himnuszt.
“A mai nap a legfontosabb Dél-Szudán népe számára, amelynek születését és a világ nemzeteinek közösségébe való belépését önök most látták” – mondta Salva Kiir elnök az óriási tömeg előtt. “Ez egy olyan nap, amely örökre bevésődik a szívünkbe és az elménkbe…. 56 évet vártunk erre a napra. Ez egy álom, amely valóra vált.”
De a bulinak vége, és most kezdődik a kemény munka. “Ünnepeljünk ma, de azonnal munkához kell látnunk” – tette hozzá Kiir elnök. Az álom megvalósítása nem lesz könnyű feladat. Az új nemzetet, amelynek területe körülbelül akkora, mint Spanyolország és Portugália együttvéve, az évtizedes háború romokban hagyta.
“Nagyon sokat szenvedtünk a hosszú évekig tartó harcok során” – mondta Mabior David, az egykori gyerekkatona, akiből diák lett. “A mi kis nemzetünknek még hosszú út áll előttünk” – tette hozzá. “De ha békében maradhatunk, remélem, sikerülni fog.”
Kihívások
Szudán háborúi voltak a leghosszabb konfliktus Afrikában: két, közel 40 évig tartó polgárháborús forduló, amelyek ideológiáért, vallásért, etnikumért, erőforrásokért, földért és olajért folytak. A legutóbbi, 1983 és 2005 közötti háborúban mintegy 2 millió ember halt meg, és 4 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat.
Egy részük délen az elszakadásért harcolt. Mások azt akarták, hogy Szudán egységes maradjon, azzal a céllal, hogy megváltoztassák a Kartúmban uralkodó rendszert, amely szerintük marginalizálta a többséget. De a lázadók egymás között is harcoltak, olyan véres és elkeseredett belharcokban, mint a kormányerők ellen vívottak.
A 2005-ös békeszerződés részeként népszavazást írtak ki a függetlenségről. Amikor idén januárban sor került rá, a szavazáson részt vevő déliek csaknem 99 százaléka döntött Afrika legnagyobb országának kettéosztása mellett.
A déliek remélik, hogy a háborúknak most már vége. A formális függetlenség azonban nem fogja egyik napról a másikra megoldani azokat a hatalmas problémákat, amelyeket egy ilyen hosszú háború hagyott maga után.
“Óriási várakozások, de hatalmas kihívások is várnak ránk” – mondta Joe Feeney, aki az ENSZ dél-szudáni fejlesztési programját vezeti. “Dél-Szudán népe rengeteget szenvedett. Nemcsak fizikai sebhelyet hagyott az infrastruktúrában, hanem az embereken is.”
Szudánnal hat ország határos, és kevesebb mint 100 kilométer aszfaltozott útja van. “Az ország túlnyomó része az esős évszakban megközelíthetetlen marad” – tette hozzá Feeney úr. “Jonglei állam, a déli 10 állam közül csak egy, kétszer akkora, mint az én hazám, Írország, és nincsenek aszfaltozott útjai.”
A statisztikák megdöbbentőek. Dél-Szudán jövedelmező olajtartalékokkal rendelkezik, de továbbra is a világ egyik legszegényebb és legkevésbé fejlett országa. Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint tavaly a lakosság mintegy felének, azaz mintegy 4 millió embernek segített élelmezni.
Az ENSZ kiad egy listát a “félelmetes statisztikákról” a látogató újságírók számára: Dél-Szudánban a legalacsonyabb a rutinszerű immunizálási lefedettség a világon. Egy 15 éves lánynak nagyobb az esélye arra, hogy szülés közben haljon meg, mint arra, hogy befejezze az iskolát. A délen teherbe esett hét nőből egy valószínűleg terhességgel összefüggő okok miatt fog meghalni.
A fővárosban, Jubában zajló ünnepségeken kívül az embereknek kevés idejük volt arra, hogy a függetlenséget ünnepeljék. Életük nagy részét a mindennapi túlélés tölti ki. “A siker próbája az lesz, hogy az emberek kint az államokban milyen változásokat látnak majd az életükben a függetlenség következtében” – mondta Feeney úr.
“Egész Szudán, nem csak a déli rész, komoly kihívásokkal fog szembenézni” – figyelmeztet az Oxfam, a brit székhelyű segélyszervezet. “A nemzetközi közösség hosszú távú támogatására lesz szükség a tartós béke és fejlődés érdekében.”
Afrika legújabb – és egyik legszegényebb – nemzetében minden hetedik nő terhességgel összefüggő okok miatt hal meg.
Egy állam nyomai
Foci- és kosárlabdacsapatokat alakítottak, útleveleket rendeltek, nemzeti himnuszt írtak és énekeltek. “Hogy saját csapatunk játszhasson dél-szudáni zászló alatt, erre vártunk” – mondja Rudolf Andrea, a Dél-szudáni Labdarúgó Szövetség titkára. “Ez olyasmi, amiről soha nem gondoltam volna, hogy lehetséges, hogy megmutassuk a világnak, hogy valóban egy új nemzet vagyunk.”
Az életképes nemzet megteremtése azonban több munkát igényel, mint pusztán az állam szimbolikus díszletei. Az új, különálló déli valuta bevezetése csak az egyik lépés, és további komoly akadályok várnak a születőben lévő gazdaságra.
A dél sikerének kulcsa az lesz, hogy a kormány hogyan tárgyal azokkal, akik még mindig fenyegetik az új országot, kívülről és belülről egyaránt. A több csoport közötti etnikai rivalizálást a háborúból származó keserű ellenségeskedések súlyosbítják. A múltban az északiak kihasználták a rivalizálást azzal, hogy támogatták a déli vezetéssel szemben bizalmatlan, elszakadt milíciákat.
A háború alatt a déliek többsége összefogott az északi erőkkel szemben. Most azonban, hogy a szétválás megtörtént, a délieknek össze kell fogniuk, új kötelékeket kell találniuk, és egy közös identitáson alapuló nemzetet kell létrehozniuk.
“Vajon ez a nemzet egy befogadó nemzet lesz?” – kérdezte Jok Madut Jok, a kulturális minisztériumban dolgozó dél-szudáni akadémikus, aki egyben az amerikai Kalifornia államban található Loyola Marymount Egyetem történelemtanára is. “Vagy azt a kettős mércét fogja alkalmazni, amelybe más országok is belementek – hogy függetlenné válsz, és utána pontosan azt teszed, ami ellen fellázadtál?”
Gazdasági növekedés biztosítása
A 2005-ös békemegállapodás aláírása óta több mint 2 millió déli tért haza. Most azonban egy újabb, több tízezer családból álló hullám utazik északról délre. Tavaly október óta több mint 300 000 ember tért haza, és várhatóan még sokan jönnek.
“Azért tértünk haza, mert el kellett hagynunk északot, mert megszűnt a munkánk” – mondta Giir Thiik volt közszolgálati tisztviselő, aki négy hetet töltött egy lassú bárkán Jubába. “Nincs itt semmi keresnivalóm, és a pénzem is kevés. Örülök, hogy visszatértem délre, de az igazat megvallva, ez egy sokk.”
Az új nemzet felépítéséhez és a munkahelyek biztosításához szükséges gazdaság kiépítése hatalmas nyomást gyakorol a kormányra. Eddig számos szolgáltatást segélyszervezetek és nemzetközi partnerek nyújtottak.
A kormány költségvetése szinte teljes egészében az olajbevételeken alapul, az elmúlt években 98 százalékban. De más gazdasági potenciál is van. A déli területekről úgy vélik, hogy nagy ásványi és fémlelőhelyeket rejtenek. Hatalmas mezőgazdasági és erdészeti potenciállal rendelkező területekkel rendelkezik, és még a Fehér-Nílus folyóból származó vízenergiával is rendelkezik.
A változásnak azonban el kell érnie az embereket az utcákon és a falvakban. “Csak azt akarjuk, hogy dolgozhassunk és megélhessünk” – mondja Mary Okech, egy hatgyermekes özvegyasszony, aki szemetet gyűjt. “A probléma az, hogy nincsenek jó munkahelyek számunkra, és nincs pénzem arra, hogy egyedül vállalkozzak. Ehhez segítségre van szükségem.”
ENSZ békefenntartók a vitatott abyei területen, miután a szudáni kormányt támogató khartúmi erők kifosztották azt.
Az erőszak
A béke stabilizálása is továbbra is komoly gondot jelent. A szudáni válás felé vezető utolsó lépések korántsem voltak könnyűek. A legfontosabb megállapodásokat még számos kérdésben meg kell kötni: az olajbevételek megosztása, a 35 milliárd dolláros adósság felosztása és a határok kijelölése. Mindkét ország új valutát vezetett be, ami valószínűleg további bonyodalmakat okoz majd a küszködő és rosszul irányított gazdaságoknak.
A déliek békés népszavazása ellenére továbbra is nagy a feszültség az északiakkal, miután a határ menti területeken hónapok óta erőszakos cselekmények zajlanak. Májusban az északi csapatok elfoglalták a vitatott Abyei régiót, több mint 110 000 embert kényszerítve arra, hogy délre meneküljön. Észak és dél egyaránt magáénak vallja a Libanon nagyságú, füves területekből és farmokból álló, forrongó régiót. A terület hovatartozását meghatározó népszavazást megakadályozták, és továbbra is feszültség forrása a két fél között.
Egyezség született arról, hogy az északi csapatok kivonulnak, és etióp békefenntartók lépnek a helyükre. De ez a megállapodás még mindig nem biztosít semmilyen eszközt a hosszú távú békés megoldáshoz.
Azután júniusban erőszak tört ki az északi olajállamban, Dél-Kordofánban, az északi hadsereg és a volt lázadó Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg egykori tagjai között, akik most a hivatalos déli hadsereg tagjai. Az északiak azt állítják, hogy az ottani harcosokat a déliek támogatják, ahogy a déliek is azzal vádolják az északiakat, hogy lázadókat támogatnak a területükön, hogy destabilizálják a kulcsfontosságú olajterületeket a még mindig meghatározatlan észak-déli határ mentén.
Mindkét fél visszautasítja a másik vádjait. Elemzők szerint azonban attól tartanak, hogy nem lesz gyors megoldás a határ menti konfliktusra.
Visszaszámlálás Dél-Szudán függetlenségéig
- 1820 Egyiptomi hadsereg az oszmán törökök alatt megszállja Szudánt, a déliek hivatalos kezdete a “191 éves küzdelem.”
- 1955 Torit lázadás a brit gyarmati uralom ellen, majd időszakos bozótháború.
- 1956. január 1. Szudán függetlenné válik.
- 1963 A déli szeparatista Anyanya lázadók fokozzák a támadásokat.
- 1972 Békemegállapodás aláírása Khartum és az Anyanya lázadók között, amely korlátozott autonómiát biztosít a délieknek; a megállapodás azonban gyorsan felbomlik.
- 1983 A déli hadsereg tisztjei fellázadnak Borban, megalakítják a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereget, és kirobbantják a második polgárháborút.
- 9 January 2005 Comprehensive Peace Agreement signed to end 21 years of war.
- 9 January 2011 Week-long South Sudan independence referendum held.
- 7 February 2011 Final results released: almost 99 per cent vote for separation.
- 9 July 2011 Independence of South Sudan proclaimed.