1967-ben Kalifornia törvénybe iktatta az A.B 1591 törvényt, más néven a Mulford törvényt. Az Oakland képviselője, Don Mulford által szponzorált A.B. 1591 bűncselekménynek minősítette bármilyen lőfegyver nyilvános helyen történő – akár nyíltan, akár elrejtve történő – viselését állami engedély nélkül. A törvény az 1967. május 2-i események után született, amikor egy harminc fős Fekete Párducokból álló csoport láthatóan felfegyverkezve jelent meg a kaliforniai állami Capitolium épületénél, hogy tiltakozzon az A.B. 1591 korábbi változata ellen. Abban az időben a kaliforniai törvényekben nem volt semmi olyan, ami kifejezetten tiltotta volna a lőfegyverek nyílt viselését, sem nyilvánosan, sem magánterületen. Az 1591-es törvényjavaslat gyakorlatilag bezárta ezt a kiskaput.
Most, mivel az 1591-es törvényjavaslatot a Fekete Párducok Pártjának akcióira adott reakciónak tekintik, nem ritkán hallani tudósoktól, hogy az 1591-es törvényjavaslat legalábbis részben rasszista. Ezen a blogon például Jake Charles az A.B. 1591-es törvényt a “csúnya múlttal” rendelkező lőfegyvertörvények egyikének minősítette. Bár érthető, hogy valaki az 1591-es törvényt rasszizmus által beszennyezettnek tekinti, az 1591-es törvény mögötti jogi indoklás nem az. Az A.B. 1591 jogi indoklása a bárki által elkövetett fegyveres önbíráskodás ellen szólt, nem csak az afroamerikaiak által fenyegetett önbíráskodás ellen.
Nem szabad elfelejteni, hogy az 1967. május 2-i események egy nappal azután történtek, hogy az NRA megjelentette az American Rifleman vezércikkét “Who Guards America’s Homes” címmel. A vezércikket a hírmédiában sokan úgy értelmezték – jogosan vagy sem -, hogy az a fegyveres önbíráskodást és a szélsőségességet népszerűsíti.
A szélsőségesek, mint például a militánsan antikommunista Minutemen, bizonyára felhasználták az American Rifleman olyan vezércikkeit, mint a “Ki őrzi Amerika otthonait”, ideológiájuk terjesztésére. Mindezt annak ellenére, hogy az NRA joggal utasított el minden szándékos kapcsolatot a Minutemenekkel. 1940 óta, miután a hírek szerint az NRA több tagja kapcsolatban állt az antiszemita Keresztény Fronttal és a Német Bunddal, a szélsőségesség ellenzése még az NRA-ba való belépésnek is feltétele volt. És bár az American Rifleman oldalain ritkán lehetett olyan embert látni a képen, aki nem fehér vagy kaukázusi volt, az NRA soha nem foglalt állást amellett, hogy faji, bőrszín vagy hitvallás alapján bárkit is kizárjon a szervezetből.
Ezzel szemben legalább egy újságíró úgy olvasta az American Rifleman vezércikkét, hogy az a Fekete Párducok hitvallását támogatta, miszerint bárhol és bárhová nyilvánosan fegyverrel járnak. A Fekete Párducok dokumentumának címe: “Amit most akarunk! Amiben hiszünk” című dokumentum a következőket tartalmazta:
“Hisszük, hogy véget vethetünk a fekete közösségünkben tapasztalható rendőri brutalitásnak, ha fekete önvédelmi csoportokat szervezünk, amelyek célja, hogy megvédjék fekete közösségünket a rasszista rendőri elnyomás és brutalitás ellen. Az Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítése jogot ad nekünk a fegyverviselésre. Ezért hisszük, hogy minden fekete embernek fel kell fegyvereznie magát az önvédelem érdekében.”
Az NRA bármelyik irodalmának összekapcsolása a Fekete Párducok hitével a nyilvános fegyverkezés szükségességéről azonban inkább névleges, mint valós. Ami aláássa ezt a kapcsolatot az NRA és a Párducok fegyveres tiltakozásának támogatása között, az az a tény, hogy az NRA nemcsak segített Mulfordnak az 1591-es törvénytervezet kidolgozásában, hanem támogatta is annak elfogadását. A Fekete Párducok 1967. május 2-i akciói teljesen sokkolták a kaliforniai törvényhozókat, és szinte biztosították az A.B. 1591. számú törvényjavaslat elfogadását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az 1591-es törvényjavaslatot faji indíttatású volt. A tény az, hogy az NRA volt az, aki hozzájárult az A.B. 1591 törvény elfogadásához. Az NRA részben azért tette ezt, mert a szervezet a közelmúltban több sajtóközleményt is kiadott, amelyben elítélte a fegyveres szélsőségességet annak minden formájában. A vezércikkek a “Ki őrzi Amerika otthonait” című vezércikk nyilvános visszhangja miatt jöttek létre. Az NRA egyik sajtóközleménye a szervezet szélsőséges szervezetek elleni politikáját idézte, és a következőképpen szólt: “Az NRA nem hagy jóvá és nem támogat olyan csoporttevékenységeket, amelyek rendesen a honvédelemhez vagy a rendőrséghez tartoznak. Az NRA nem hagy jóvá és nem támogat semmilyen olyan csoportot, amely erővel, erőszakkal vagy felforgatással a kormány megdöntésére és a törvény kezébe vételére törekszik, vagy amely a törvényen kívüli működés doktrínáit támogatja vagy hirdeti.”
Az NRA szélsőségellenes politikája kétségtelenül vonatkozott a Fekete Párduc Pártra, de nem ez volt az egyetlen ok, amiért az NRA, Mulford és a kaliforniai törvényhozók túlnyomó többsége támogatta az A.B. 1591-et. Amit az A.B. 1591-ről szóló történetek közül kevesen említik meg, hogy a kaliforniai törvényhozók nem csak a Fekete Párducok miatt aggódtak. Ronald Reagan kormányzó hivatalát többször is figyelmeztették, hogy a fehér külvárosi közösségek a helyi rendfenntartó erők kérését megszegve fegyveres járőröket alakítanak. Ahogy Mulford az 1591-es törvényjavaslatot védő levelében megjegyezte: “Hadd biztosítsam Önöket… arról, hogy ennek az intézkedésnek nincsenek faji felhangjai. Kaliforniában számos olyan csoport van, amelyik töltött fegyverrel tartózkodik nyilvános helyeken, és ez a törvényjavaslat mindannyiuk ellen irányul”. Egy másik levélben, amelyben az 1591-es törvényjavaslatot védte, Mulford a következőket írta: “Ezt a jogszabályt kifejezetten a Nemzeti Puskaszövetség segítségével tervezték meg, hogy megvédje a fegyverviseléshez való alkotmányos jogunkat, és mégis segítse azokat a rendfenntartókat, akik ezt a törvényjavaslatot kérték, hogy tegyenek valamit a polgárok fegyveres bandái ellen, akik töltött fegyverekkel járkálnak a közutakon és nyilvános helyeken.”
A fegyveres szélsőségek elleni fellépés mellett az A.B. 1591. számú törvényjavaslat összhangban volt azzal, ahogyan az NRA és más sportolói csoportok 1967 körül a második alkotmánymódosítást az otthonokon kívül látták – mint korlátozott jogot a lőfegyverek törvényes célú szállítására, például szabadidős lövészet, vadászat, valamint lakóhelyre és lakóhelyről történő szállításra. A huszadik század nagy részében az NRA azt a politikát támogatta, hogy a bűnözéstől való elrettentés érdekében több fegyveres állampolgárral kell rendelkezni. Ezt a politikai preferenciát gyakran közvetítették az American Rifleman oldalain. Egészen 1985-ig azonban az NRA ügyelt arra, hogy a nyilvánosan felfegyverzett polgárok számának növelését csak azzal a feltétellel támogassa, hogy az illető törvénytisztelő legyen, megfelelően képzett a lőfegyverek használatában és kezelésében, és legyen rá igazolható oka. A lőfegyverek szállításához való korlátozott második alkotmánymódosítási jogot Reagan kormányzó is támogatta, aki aláírta az 1591. számú törvényt. Reagan 1966-ban részben a fegyverviselési jogok platformján indult a kormányzóválasztáson. Mégis, ami a Második Alkotmánymódosítást illeti az otthonon kívül, Reagan nézete megegyezett az NRA álláspontjával. “Nem ismerek olyan sportolót, aki fegyverrel a kezében hagyja el az otthonát, hogy kimenjen a terepre vadászni vagy céllövészetre, aki a fegyvert töltve hordja” – jelentette ki Reagan az 1591-es törvényjavaslat támogatására, hozzátéve: “Az első dolog, amit minden igazi sportoló megtanul, hogy üres fegyvert hord, amíg el nem jut arra a helyre, ahol lőni fog.”
Minden igazi sportoló megtanulja, hogy üres fegyvert hordjon, amíg el nem jut arra a helyre, ahol lőni fog.