Premier:
KK Hoftheater nächst der Burg, Bécs, 1800. április 2.
Miután Beethoven 1792-ben, 22 évesen végleg Bécsben telepedett le, a zenei műfajok lenyűgöző választékának elsajátításához látott hozzá. A következő években jelentős mennyiségű kamarazenét (zongoratriók és vonóstriók, valamint fúvós hangszerekre írt művek), duó- és szólózongoraszonátákat, valamint egy zongoraversenyt (az 1. C-dúr zongoraversenyt) fejezett be. E művek listájáról azonban hiányoztak a szimfóniák és a vonósnégyesek. A rendkívül önkritikus zeneszerző nyilvánvalóan vonakodott bármelyik közegbe is belevágni, amíg nem érezte magát teljesen felkészültnek arra, hogy olyasmit írjon, ami felér nagy elődei, Mozart és Haydn teljesítményével.
Tény, hogy Beethoven 1796 és ’97 között tett egy sikertelen kísérletet egy szimfónia megírására, de a mű csak két évvel később készült el. Először 1800. április 2-án, egy koncerten mutatták be a bécsi közönség előtt, majd a következő évben kiadták. Az I. szimfónia dedikációt visel Gottfried van Swieten bárónak, Beethoven egyik leghangosabb akkori támogatójának, Haydn A teremtés és Az évszakok című oratóriumainak librettistájának.
- Öt alapvető mű Beethoventől
- Hogyan viselte Beethoven a süketséget?
Szerkezet és tonalitás:
Amint az egy 19. század fordulóján komponált műhöz illik, Beethoven Első műve tiszteleg a nagy bécsi klasszikus hagyomány előtt, ugyanakkor ízelítőt nyújt a következő évtized innovatív szimfonikus írásmódjából is. A retrospektív elemek legnyilvánvalóbban abban a szoros tematikus kapcsolatban nyilvánulnak meg, amely e C-dúr “ünnepi” hangnemben írt szimfónia és az azonos tonalitású korábbi művek, nevezetesen Haydn 97. szimfóniája és Mozart 41. Jupiter-szimfóniája között fennáll.
Az Első is hasonló szerkezeti felépítést követ, mint a késői Haydn-szimfóniák, bár Beethoven a fináléra nagyobb érzelmi súlyt helyez. Talán a legfeltűnőbb, hogy Beethoven a harmadik tételt menüettként jelöli meg, de az ajánlott tempójelzés (Allegro molto e vivace) arra utal, hogy lényegében az első dinamikus szimfonikus scherzóról van szó.
Beethoven első szimfóniája a Berlini Filharmonikusok előadásában, Simon Rattle vezényletével
Instrumentáció:
A zenekar, amelyet Beethoven az első szimfóniában használ (kettős fafúvós, két kürt, két trombita, timpani és vonósok), méretét tekintve nem különbözik a Haydn által alkalmazottól. Hangszerelése mégis gyökeresen más, amint azt a mű rövid, lassú bevezetője rögtön bizonyítja. Sok kommentátor kiemeli Beethoven zenei érvelésének provokatív jellegét, különösen a domináns szeptimakkorddal kezdődő, a “rossz” F-dúr hangnemben feloldódó nyitányt. De nem kevésbé szembetűnő a pizzicato vonósok és a kitartott fafúvós akkordok kombinációjának példátlan texturális hatása.
Az első műben Beethoven az elődeitől eltérő zenekari egyensúlyt teremt, és a fúvósok sokkal nagyobb egyenrangúságot biztosít a vonósokkal. Egy, a mű ősbemutatóján jelenlévő kritikus nagyon sérelmezte ezt a tendenciát, azt állítva, hogy Beethoven olyasmit ír, ami inkább fúvószenekarra, mint szimfonikus zenekarra való. Ezt a panaszt Beethoven a későbbi szimfóniáiban teljesen figyelmen kívül hagyta.
- Kalauz Beethoven V. szimfóniájához
- A Beethoven-szimfóniák legjobb felvételei
A Beethoven V. szimfóniájának ajánlott felvétele. 1
Toscanini nyomdokain haladva Riccardo Chailly az I. szimfónia jellegzetesen nagy feszültségű előadását adja elő, tökéletesen megragadva a nyers humor pillanatait a lipcsei játékosok kiválóan metsző sforzando hangsúlyaival, ugyanakkor elegendő teret engedve a második tétel kecses aspektusainak, hogy előtérbe kerüljenek.
Leipzig Gewandhaus Orchestra/Riccardo Chailly
Decca 478 3493
Szövegek: Erik Levi. Ez a cikk először a BBC Music Magazine 2015. decemberi számában jelent meg.
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 9
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 8
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 7
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 6 ‘Pastoral’
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 5
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 4
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 3 ‘Eroica’
- A guide to Beethoven’s Symphony No. 2