Bevezetés: A TURP utáni sphincter urethraszűkületek helyreállítása kihívást jelentő problémát jelent a helyreállítás utáni vizeletinkontinencia kockázata miatt. Leírtuk azt a műtéti technikát, amelyet ezen szűkületek helyreállítására alkalmazunk, megőrizve a vizeletkontinenciát inkompetens hólyagnyakú betegeknél.
Anyagok és módszerek: Megfigyeléses, retrospektív, retrospektív vizsgálatot végeztünk a distalis sphincter területén TURP utáni húgycsőszűkületben szenvedő betegek bevonásával. Csak olyan, teljes klinikai adatokkal és nyomon követéssel rendelkező betegeket vontunk be, akiknél korábban TURP vagy HOLEP vagy TUIP történt, és ezt követően proximális bulbáris húgycsőszűkület alakult ki a hártyás húgycső és a kapcsolódó disztális húgycsőszphinkter közelében. A betegek akkor kerültek be a vizsgálatba, ha a TURP vagy a BPH kezelésére szolgáló egyéb eljárások után teljesen kontinentálisak voltak. A vizsgálat elsődleges kimenetele a kezelés sikertelensége volt, amelyet úgy határoztak meg, mint a műtét utáni műszeres beavatkozás szükségességét. A másodlagos kimenetel az urethroplastia utáni vizeletkontinencia volt. A szűkület kiújulását vagy posztoperatív inkontinenciát mutató betegeket kudarcnak minősítették.
Eredmények: Összesen 69 beteget vontak be a vizsgálatba. A betegek medián életkora 67 év volt, a szűkület medián hossza 4 cm. Harminchárom beteg (47,8%) korábbi uretrotomián esett át. A medián követési idő 52 hónap volt. A 69 betegből 55 (79,7%) sikeresnek, 14 (20,3%) pedig sikertelennek minősült. A teljes kohorszból tehát 11/69 (16%) esetében fennáll a visszatérő szűkület kockázata, 3/69 (4,3%) esetében pedig inkontinencia.
Következtetések: A módosított ventrális onlay graft urethroplastica alkalmazása, bizonyos nem agresszív lépések alkalmazásával, megfelelő műtéti technika a sphincter urethraszűkület helyreállítására olyan betegeknél, akik BPH transzurethralis műtéten estek át, különböző eljárásokkal (TURP, HOLEP, TUIP).