Magyarázzuk, mi a hűség, és hogyan alakul ki az emberi kapcsolatokban. Hogyan viselkedik egy hűtlen ember és a hűség mint római isten.
Mi a hűség?
A hűség az egyik legfontosabb emberi erény, különösen, ha stabil és tartós szerelmi kapcsolatokról van szó. Hűségesnek lenni ahhoz a személyhez, akivel az ember úgy döntött, hogy megosztja az életét, a tisztelet, a megértés és az elkötelezettség szinonimája.
A hűség valódi kapcsolatot feltételez a forrással, és szorosan kapcsolódik a hűséghez. A múltban ez a fogalom a kötelességteljesítéshez és az úr vagy király iránti hűséghez kapcsolódott.
A hűség szó a latin fidelitas szóból származik, és az isten szolgálatának fogalmára utal. Ez az emberi lélek azon képességére vonatkozik, hogy megtartsa az ígéreteket, amelyeket tettünk. Az ember erénye, hogy megtartja a szavát.”
Az ígéret megtétele nagy szuverenitást igényel a szellemünktől, mivel magában foglalja, hogy döntést hozunk arról, hogy mit fogunk tenni a közeli vagy távoli jövőben (ígéret formájában), és elkötelezzük magunkat mellette. Hogy mi fog történni az ígéret teljesítése körül, azt nem láthatjuk előre, ezért olyan fontos a hűség. Bármi történjék is, jó vagy rossz, a hűség az ígéret megtartásához vezet.
A hűséges ember képes megtartani az ígéretét, függetlenül attól, hogy a jövőben másképp érez, kedvezőtlen helyzeteknek van kitéve vagy másképp gondolkodik. Az ember akár meg is bánhatja, hogy ígéretet tett, de az a hűséges, aki mindennek ellenére megtartja azt.
Vö. még: Mértékletesség
Hűség az emberi kapcsolatokban
Aki hűséges másokhoz, az nem képes megcsalni vagy elárulni szeretteit. A hűséges ember elfogadja és teljesíti a vállalásait. A hűség olyan erkölcsi érték, amely az embereket arra készteti, hogy megtartsák a szavukat.
Néha ez a szó nem kifejezetten, hanem a kontextusban értendő. Például egy párkapcsolatban magától értetődő, hogy mindkét félnek hűségesnek kell maradnia az egymás iránti választott elkötelezettségéhez, és nem szabad megcsalnia, hazudnia vagy bántania a másikat. A hűség túlmutat a puszta (például egy másik személlyel való) megcsaláson, magában foglalja a másik iránti tiszteletet és megértést is.
A félrelépő
A félrelépő az a személy, aki megszegi az egyik emberrel szemben vállalt kötelezettségét annak érdekében, hogy egy másik emberrel szerelmi kapcsolatot tartson fenn. Ebből a szempontból az egyesülés ígéretét szegik meg, és aki hűtlen, az nem tartja be a másiknak tett ígéretét.
Vallási szempontból hűtlennek tekintik azt, aki nem az igaznak tartott vallást vagy hitet vallja, mint például a kereszténységgel vagy az iszlámmal kapcsolatban.
A hűség mint római isten
A hűséget a rómaiak egyik istenének tekintették, és Numa volt az, aki először templomot és oltárokat emelt a nevére. A hűségnek virágot, tömjént és bort kínáltak, de áldozatot nem lehetett bemutatni. Ezekben a templomokban a papokat az őszinteséget jelképező fehér fátyol borította, kezüket és fejüket köpenybe burkolták, amikor szekéren az áldozat helyére hajtottak.
A hűséget a nála lévő kulcsról, a fehér ruháról és az oldalán tartott kutyáról lehetett felismerni. Általában nőként ábrázolták, egyik kezében kis gyümölcskosárral, másik kezében búzakalászokkal. Az összekulcsolt kezek szintén a hűséget jelképezik.
Hűség a kommunikációban
A kommunikáció minden emberi kapcsolatban nélkülözhetetlen, és megköveteli, hogy a küldő és a fogadó egyaránt megértse egymást. Számos tényező akadályozhatja az üzenet megértését, de elsősorban a másik iránti érdeklődés hiánya akadályozza a jó megértést.
A kommunikáció területén belül a hűség annak a helyzetnek felel meg, amikor a kommunikátor eléri, amit akar. Egy folyamat hűsége megfelel a sikeres üzenet kódolásának és dekódolásának megfelelő módjának. Az üzenet hűségét befolyásolja az úgynevezett zaj. Ha a zaj csökken, a hűség nő. Hasonlóképpen, ha a zaj növekszik, a hűség csökken.
Utolsó szerkesztés: 2020. június 6. Hogyan kell idézni: “Fidelity”. Szerző: María Estela Raffino. Argentínából. To: Concepto.de. Elérhető a következő címen: https://concepto.de/fidelidad/. Hozzáférés: 2021. március 25.