A jóléti közgazdaságtan első alaptételét gyakran félreértik, különösen a műszaki közgazdászok. A tétel röviden azt mondja ki, hogy egy piaci eredmény hatékony (Pareto-optimális). A tétel, amelyet Arrow és Debreu nagy matematikai szépséggel bizonyított, számos meglehetősen erős feltételezést igényel, mint például a tökéletes racionalitással és tökéletes információval rendelkező vevők és eladók nagyon nagy számát.
Mivel a tétel bizonyításához szükséges feltételek a való világban valószínűleg nem érvényesülnek, ezért gyakran előfordul, hogy az emberek a tételt megfordítva azt állítják, hogy a piacok nem lehetnek hatékonyak. Így mondja Rodrik:
A jóléti közgazdaságtan első alaptétele az előfeltételek hosszú listáját tekintve bizonyíték arra, hogy a piaci eredmény jól megtervezett beavatkozásokkal javítható.
Az, hogy ezzel mi a baj, nagyon egyszerű. Az első tétel elégséges feltételeket ad ahhoz, hogy egy piac hatékony legyen, nem pedig szükséges feltételeket.
Az a tény tehát, hogy a tétel feltételei nem teljesülnek, logikailag nem bizonyítja, hogy a piaci eredmények javíthatók, még “jól megtervezett” beavatkozásokkal sem.
Az elégséges és szükséges feltételek közötti különbség empirikusan elég nagynak bizonyul. Vernon Smith munkáiból tudjuk például, hogy a piacok lehetnek versenyképesek mindössze néhány kereskedővel; a kereskedőknek sem kell tökéletesen racionálisnak lenniük. Sőt, a piacok nagyon hatékonyak lehetnek nulla intelligenciájú kereskedőkkel is.
Talán még ennél is fontosabb, hogy a technikai közgazdászok úgy tűnik, hogy az első tétel a “láthatatlan kéz” végső kifejeződése, vagy az, ami a piacokat jóvá teszi, de valójában az első tétel csak egy szűk és korlátozott kifejezése a piacok erényeinek. Az Első tétel például semmit sem mond az innovációról, a kísérletezésről vagy a felfedezési folyamatról. Az Első tétel sem mond semmit a piacokról és a politikai filozófiáról. Az Első tételből nem fogja megtudni, hogy a piacok nem egyszerűen “mechanizmusok”, a piacok békés csereberét jelentenek.
Azért, hogy világos legyen, az Első tétel egy félreértését korrigálom. Nem azt állítom, hogy a piacok mindig tökéletesen hatékonyak. De tényleg, milyen mérce a tökéletes hatékonyság egyébként? A belsőégésű motor még csak meg sem közelíti a tökéletes hatékonyságot, de az autóm mindennap eljuttat a munkahelyemre, jó vezetni, és megadja a szabad út szabadságát.