A társadalomtudomány az emberi társadalom és a kapcsolatok tanulmányozása, amely olyan területeket foglal magában, mint a pszichológia, a szociológia, az antropológia, a közgazdaságtan és még a politikatudomány is. Mint azt talán már tudod, a társadalomtudományok és a kemény tudományok (például a fizika) között az a különbség, hogy a kemény tudományok konkrét törvényeken és szabályokon alapulnak, míg a társadalomtudományok kissé homályosak. Egyesek emiatt a társadalomtudományt “puha tudománynak” nevezik. Pedig a társadalomtudománynak fontos helye van a világban, és óriási mértékben hozzájárult társadalmunkhoz.
A társadalomtudományok kihívása az, hogy nem lehet teljes objektivitással vizsgálni, mivel nem kötődnek egyetlen egyszerű törvényhez, mint például a gravitáció törvénye. A társadalomtudományt alapvetően a felfogás és az etika korlátozza. Mindkettő korlátozza azt a pontosságot, amellyel az emberi viselkedést mérni tudjuk. És bár a társadalomtudomány a lehető legszorosabban követheti a tudományos módszereket, az eredmények általában átlagokon alapulnak.”
“De ha a társadalomtudomány mélyen nyugtalanító eredményeket tesz közzé az emberi viselkedésről vagy a társadalomról, az veszélyes játék.”
Az érzékelés például szinte lehetetlenné teszi, hogy több kísérletet végezzünk több kultúrában, és következetes adatokat keressünk az emberi viselkedésben. Márpedig a konzisztencia az a validáció, amit keresünk, hiszen ez a tudományos módszer egyik alappillére.”
Az etika korlátozza a társadalmi kísérletek elvégzését vagy akár az eredmények megosztását. Egy kemény tudományban, például a fizikában végzett kutatás potenciálisan felfedhet egy olyan igazságot, ami nem tetszik nekünk, de mivel az a természeti törvényeken alapul, valahogy el kell fogadnunk és együtt kell élnünk vele; a természet nem fog megváltozni, hogy kímélje az érzéseinket. De ha a társadalomtudomány mélyen felkavaró eredményeket tesz közzé az emberi viselkedésről vagy a társadalomról, az veszélyes játék.
Vegyük például ezt a tanulmányt, amelynek címe: “Az intelligencia legmagasabb formája: A szarkazmus növeli a kreativitást mind a kifejezők, mind a befogadók esetében”. A főcím elolvasása után azonnal elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk a tanulmányt pusztán személyes tapasztalataink, felfogásunk és értékeink alapján. A tanulmány absztrakt témákra (szarkazmus, intelligencia és kreativitás) összpontosít, és az eredmények átlagokon alapulnak, így könnyű beletenni a saját elfogultságunkat. Az átlagok azonban erősek, ha az emberi viselkedésről van szó. Az emberek jobban hasonlítanak egymásra, mint azt beismerni szeretnénk.”
“Minden, ami körülvesz minket, úgy van megtervezve, hogy valamilyen módon manipulatív legyen, ha tetszik, ha nem.”
A legtöbb, amit tervezőként teszünk, az átlagok és a társadalomtudomány körül forog. Az alapján tervezünk termékeket és élményeket, hogy az emberek többsége hogyan gondolkodik és viselkedik. Azokat a tanulmányokat, amelyeket esetleg elutasítunk, feltételezve, hogy ránk nem vonatkoznak, szintén kihasználjuk, hogy a terveink működjenek.
Minden, ami körülöttünk van, úgy van megtervezve, hogy valamilyen módon manipulatív legyen, akár tetszik nekünk, akár nem. Mindent úgy terveztek, hogy érzelmeket keltsen bennünk, hogy valamilyen módon érezzünk vagy tegyünk valamit. A reklám például hatékonyan használja a társadalomtudományt, hogy minél több embernek adjon el árukat és szolgáltatásokat.
Az érzékelés és az etika azonban változhat, ahogyan a társadalomtudomány határai és alapvető szabályai is. Ezért kell őszintének lennünk önmagunkkal, több információt keresnünk, megpróbálnunk bebizonyítani, hogy tévedtünk, és néha el kell fogadnunk, hogy vannak igazságok, amelyeket talán soha nem fogunk teljesen megérteni.
Kellemes hetet kívánok,
Tobias
// Header Photo by Asael Peña on Unsplash – Thank you!