=A LEVÉL KERETSZELETE=”’Cuticula”’: Viaszos réteg, amely megakadályozza a párolgás okozta vízveszteséget. A kutikula átlátszó és nagyon vékony, hogy lehetővé tegye a fény maximális behatolását.”’Felső epidermisz”’: A kutikulát alkotó sejtekből álló védőréteg. Az epidermisz szintén átlátszó és nagyon vékony, hogy lehetővé tegye a fény maximális behatolását.”’Palisade Mesophyll”’: Pálcika alakú sejtek, amelyek nagyszámú kloroplasztot tartalmaznak a fotoszintézishez. Ezek a sejtek a levél felszínéhez közel helyezkednek el, hogy maximalizálják a fényelnyelést. Függőlegesek, hosszúkásak és szorosan egymás mellett helyezkednek el, hogy növeljék a fényelnyeléshez szükséges felületet. A kloroplasztiszok a paliszádsejtek felszínének közelében találhatók, hogy maximalizálják a fényelnyelést, és csökkentsék a szén-dioxid és az oxigén diffúziójának távolságát (a kloroplasztisz sztómába/ból)”’Szivacsos mezofill”’: Ezek a sejtek kisebbek, mint a paliszádmezofill sejtjei, és a levél alsó részén találhatók. Ezek is tartalmaznak kloroplasztiszokat, de nem egészen olyan sokat. E sejtek között nagy légterek vannak, amelyek lehetővé teszik a szén-dioxid és az oxigén diffúzióját közöttük. A légterek nagy felületet is biztosítanak ezeknek a sejteknek, hogy a szén-dioxid maximálisan be tudjon diffundálni a sejtbe, az oxigén pedig ki tudjon távozni a sejtből. ”’Véna”’: A növényi vénák ”xilém” (vizet szállító erek) és ”floem” (oldott tápanyagokat, például cukrot szállító erek) alkotják. Ezek az erek alapvető szerepet játszanak a víznek a mezofill szövetekben lévő kloroplasztiszokhoz való szállításában a fotoszintézishez. A fotoszintézis során keletkező cukrot is elszállítják ezekből a sejtekből a többi növényi szövetbe, hogy energiaforrásként használják fel vagy tárolják.”’Alsó epidermisz”’: A sejtek védőrétege. Az alsó epidermisz egyes növényfajoknál viaszos kutikulát is termel. Az alsó epidermisz pórusokat, úgynevezett sztómákat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a szén-dioxid és az oxigén be-, illetve kijutását a növényből. ”’Stomata””: Apró pórusok (kis lyukak), amelyeket egy pár kolbász alakú védősejt vesz körül. Ezek a sejtek képesek megváltoztatni alakjukat, hogy lezárják a pórust. Nagyon meleg körülmények között a levél belsejében lévő víz elpárolog, és a vízgőz a sztómákon keresztül távozhat. A záródásuk megakadályozza a vízveszteséget, ugyanakkor korlátozza a szén-dioxid és az oxigén diffúzióját a levélbe és a levélből.