A képességünk, hogy jól végezzünk el dolgokat, szenved, amikor egyszerre több feladatot próbálunk elvégezni, de egy kísérletsorozat azt sugallja, hogy pusztán az a hit, hogy multitaskingot végzünk, növelheti a teljesítményünket azáltal, hogy jobban elkötelezzük magunkat az adott feladatokkal. Az eredményeket a Psychological Science, az Association for Psychological Science folyóiratban tették közzé.
“A multitasking gyakran az észlelés kérdése, vagy akár illúzióként is felfogható” – magyarázza Shalena Srna, a Michigani Egyetem Stephen M. Ross School of Business kutatója. “Függetlenül attól, hogy az emberek valójában egyetlen feladatot vagy több feladatot végeznek-e, az, hogy ezt a tevékenységet multitaskingként érzékeljék, kedvezően hat a teljesítményre.”
A bizonyítékok arra utalnak, hogy az emberek valójában képtelenek egyszerre több feladatra figyelni – azt gondolhatjuk, hogy multitaskingolunk, de valójában csak előre-hátra váltunk a feladatok között.
Fontos, hogy a multitaskingról alkotott képünk rugalmas. Lehet, hogy egy megbeszélésen ülve egyetlen feladatnak érzékeljük, mondja Srna, de valójában két feladattal foglalkozunk: hallgatjuk a beszélő személyt és jegyzetelünk. Amikor ruhát vásárolunk, tekinthetjük úgy is, hogy a legjobb ajánlatokat keressük, vagy úgy is, hogy egyszerre böngészünk a ruhapolcokon és összehasonlítjuk a versenytársak árait.”
Srna és kollégái azt akarták kideríteni, hogy a multitaskingról alkotott felfogásunk megváltoztatása megváltoztathatja-e azt, ahogyan az adott feladat(ok)kal foglalkozunk.”
A laboratóriumi vizsgálatban 162 résztvevő megnézett és átírt egy oktatóvideót az Animal Planetről. A résztvevők fele azt hitte, hogy két feladatot fog teljesíteni, egy tanulási és egy átírási feladatot; a másik fele azt hitte, hogy egyetlen feladatot fog teljesíteni, amely a tanulási és írási képességeit teszteli. Más szóval, mindkét csoport pontosan ugyanazt a tevékenységet végezte el, a különbség csak abban állt, hogy azt hitték, hogy egyszerre hány feladatot végeznek el.
Az eredmények árulkodóak voltak: Azok a résztvevők, akik azt hitték, hogy multitaskingot végeznek, több szót írtak át másodpercenként, több szót írtak pontosan, és jobban teljesítettek a szövegértési kvízben.
A kutatók hasonló eredményt láttak egy online jegyzetelési vizsgálatban is: Azok a résztvevők, akik azt hitték, hogy több feladatot végeznek, jobb minőségű, több szót tartalmazó jegyzeteket készítettek, mint azok, akik azt hitték, hogy csak egy feladatot végeznek.
Egy másik online vizsgálatban a kutatók azt vizsgálták, hogy egy finomabb manipuláció befolyásolja-e a multitasking észlelését. Minden résztvevő két, egyszerre a képernyőn megjelenített szórejtvényt töltött ki. Néhányan olyan rejtvényeket láttak, amelyek feltételezhetően ugyanannak a tanulmánynak a részét képezték, és ugyanazon háttér előtt jelentek meg; mások olyan rejtvényeket láttak, amelyek feltételezhetően két különböző tanulmány részét képezték, és különböző háttérszínek előtt jelentek meg, amelyeket egy függőleges vonal választott el egymástól.
A várakozásoknak megfelelően azok a résztvevők, akik a rejtvényeket különböző tanulmányok részeként látták, inkább multitaskingnak értékelték a tevékenységet, mint azok, akik azt hitték, hogy egyetlen tanulmányhoz tartozó feladatokat teljesítenek. A multitaskingosok ismét több szót küldtek be másodpercenként és több helyes szót az egyfeladatú társaikhoz képest. Ezek az eredmények 30 olyan kísérletben is megismétlődtek, amelyekben a résztvevők a teljesítményük alapján pénzjutalmat kaptak.
De miért fokozza a teljesítményt, ha egy tevékenységet multitaskingként érzékelnek? Srna és munkatársai azt feltételezték, hogy ez a résztvevőknek a feladatokban való elkötelezettségén múlhat.
Azért, hogy ezt teszteljék, a kutatók a szókirakós vizsgálat laboratóriumi változatát végezték el, szemkövető technológiával mérve a résztvevők pupillatágulását munka közben. A multitasking-állapotban részt vevők nemcsak nagyobb számú helyes szót küldtek be, hanem a tevékenység során nagyobb átlagos pupillatágulást is mutattak, ami arra utal, hogy nagyobb mentális erőfeszítést tettek azért, hogy elkötelezettek maradjanak. Bár a multitaskingosok gyakrabban váltottak a feladványok között, úgy tűnt, hogy ez nem rontotta a teljesítményüket.
Azt kell tisztázni, hogy ezek az eredmények nem azt sugallják, hogy mindannyiunknak el kellene kezdenünk multitaskingolni a teljesítményünk javítása érdekében. A kutatás inkább arra utal, hogy egy adott tevékenység esetében az a meggyőződés, hogy multitaskingolunk, befolyásolhatja, hogy mennyire jól teljesítünk.
“A mai társadalomban folyamatosan úgy érezzük, hogy különböző tevékenységekkel zsonglőrködünk, hogy megfeleljünk az időnkkel szemben támasztott követelményeknek, mind a munkahelyen, mind otthon. Ezért úgy érezzük, hogy a multitasking mindenhol jelen van” – mondja Srna. “Úgy találjuk, hogy a multitasking gyakran felfogás kérdése, ami inkább segíti, mint károsítja az elkötelezettséget és a teljesítményt. Így amikor egy adott tevékenységet végzünk, segíthet, ha azt multitaskingként értelmezzük.”
A kutatás társszerzői Rom Y. Schrift a Pennsylvaniai Egyetem Wharton Schooljának és Gal Zauberman a Yale Egyetem School of Managementjének munkatársai.
Ezt a munkát a Wharton Risk Center, egy Ackoff doktorandusz ösztöndíj, a Jay H. Baker Retailing Center és a Wharton Behavioral Lab támogatta.
Minden adat és anyag az Open Science Framework segítségével vált nyilvánosan elérhetővé. Ez a cikk megkapta a Nyílt adatok és Nyílt anyagok jelvényeket.