Amikor a legtöbb ember a Nílusra gondol, automatikusan Egyiptomra gondol. És ezt könnyű megérteni, ha megnézzük a Nílus folyó nagy jelentőségét az ókori és a mai Egyiptomban. Mint ilyen, az ókori görög történetíró, Hérodotosz, miután beutazta Egyiptomot, azt mondta, hogy Egyiptom a Nílus ajándéka. Ez a mondás valóban kiemeli a Nílus jelentőségét az egyiptomiak számára.
Az ókori egyiptomiak a Nílust az istenek ajándékának tekintették, és a Nílust magával az élettel tették egyenlővé. A mindennapi életet a Nílus vízszintjének emelkedése és süllyedése szabályozta, és ez határozta meg az egyiptomi naptárat, amelynek három évszaka volt: az áradás, a vetés és az aratás időszaka. Az áradás évszaka akkor kezdődött, amikor a legfényesebb csillag, a Szíriusz megjelent az éjszakai égbolton, és az egyiptomi újévet jelezte. Mint mondták, a Nílust az élettel tették egyenlővé: amikor a Nílus áradt, jólétet és termékenységet hozott a körülötte lévő életnek, de ha a vízszint nem emelkedett eléggé, éhínség következett be, vagy ha a vízszint túlságosan megemelkedett, az emberek elvesztették agyagházaikat az áradás miatt. Ezért volt fontos, hogy az istenek irányítsák a folyót.
A két fő isten, aki ebben a folyamatban részt vett, Khnum és Hapi volt. Khnumot, a Nílus kosfejű istenét a víz urának tartották, aki életet és termékenységet hozott a folyópartokra, ahol a növények és az állatok virágoztak. És mivel a víz az áradás után agyagot hozott elő, Khnumot az emberek teremtőjének is tartották. Khnumot Elephantine szigetén imádták, templomát pedig a Luxortól 60 km-re délre fekvő Esnában lehet megcsodálni. Hapi isten volt az, aki a Nílus áradását irányította. Hapi általában androgün alakban jelenik meg, amelyben a női és a férfi nem egyesül. Férfias arca és nőies törzse van. Ez azt mutatja, hogy ő a Nílus apja és anyja is egyben, és így képes termékenységet hozni. Lenyűgöző módon a hapi szó az ókori egyiptomi nyelvben valójában “boldog”-ot jelentett, mivel Hapi termékenységet és jólétet hozott a folyópartokra. A különböző templomokban, például a karnaki és a luxori templomokban több jelenetben is látható Hapi, amint lótuszt és papiruszt összekötő szertartást végez. Ez Felső- és Alsó-Egyiptom egyesülését jelentette a jólétben, a lótusz az előbbit, a papirusz pedig az utóbbit képviselte.
Ezeken kívül még egy istent érdemes megemlíteni: Ozirisz istent, aki a Nílus egyik híres mítoszában játszott szerepet. A mítosz szerint Oziriszt féltékenységből öccse, Szet megölte, testét negyven darabra vágták és a Nílusba dobták. A Nílus sodrása a Földközi-tengerbe vitte, ahol felesége, Ízisz elérte, hogy megtalálják és összegyűjtsék a testrészeit. A mágia istennőjeként Ízisznek sikerült felélesztenie Oziriszt és teherbe esnie. Megszülte Hórusz istent, és egy papiruszmezőn nevelte fel a deltában, távol gonosz nagybátyjától, Sét-től. Később életében Hórusz megbosszulta apját, Oziriszt azzal, hogy megölte nagybátyját. Ozirisz halála és feltámadása miatt a Nílus áradásához és apadásához társult. E mítosz jelenetei az edfui Hórusz-templomban láthatók.
Az ókori mitológiában több nílusi állat is jelentős szerepet játszott. A krokodiloktól és a vízilovaktól féltek, ezért az egyiptomiak imádták őket, hogy megvédjék őket az állatok támadásaitól és általában a gonosztól. Sobek krokodilistent imádták Fájumban és főként Kom Ombóban, ahol Sobek templomát manapság sok utazó keresi fel. A Nílus bizonyos halait és madarait a bőség, a táplálék és a túlvilági újjászületés jelének tekintették.
Az itt említett történelmi helyeket turisták milliói keresik fel minden évben, hogy felfedezzék a Nílus mitológiáját és élvezzék annak hangulatát.
Azért ajánljuk, hogy induljon el egy nílusi hajóútra, hogy megtapasztalja, hogyan elevenednek meg ezek a mítoszok és ősi történetek.