“Napra pontosan ötvennégy évvel ezelőtt egy fiatal zsidó fiú egy Kárpátaljai kisvárosból, Goethe szeretett Weimartól nem messze, az örök gyalázat Buchenwald nevű helyén ébredt fel.”
Elie Wiesel – holokauszttúlélő, író, filozófus és értelmiségi – “A közöny veszélyei” című könyvének nyitószavai. Persze, voltak karizmatikusabb szónokok is, mint Winston Churchill, Vlagyimir Lenin, Adolf Hitler vagy Charles de Gaulle, és az övénél sokkal híresebb beszédek, mint például Martin Luther King “Van egy álmom” vagy I. Károly király kivégzése előtti felejthetetlen utolsó szavai. Ahogy azonban Simon Sabag Montefiore történész a “Speeches that Changed the World” (Beszédek, amelyek megváltoztatták a világot) című bestseller előszavában megállapította: “Számomra a legjobb beszéd az, amely nem nagy eseményt jelöl, hanem csupán pompás nyelvezettel, erkölcsi szigorral és igazságos dühvel rámutat minden tisztességes civilizáció lényegére: Elie Wiesel millenniumi beszéde “a közöny veszélyeiről”.”
1999 áprilisában Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke és felesége, Hillary neves értelmiségieket hívott meg, hogy az ezredforduló alkalmából a Fehér Házban tartott beszédsorozat keretében beszéljenek. Nem is sejtették, hogy Elie Wiesel beszéde a világ egyik leghíresebb beszédévé válik.
A beszéd valóban megérdemli a dicséretet. Bekerült a tekintélyes American Rhetoric folyóirat “a 20. század száz legfontosabb beszéde” listájára, a texasi és a wisconsini egyetemek médiakarain a legtöbbet idézett beszédnek számít, és a mai napig oktatási szövegként használják az Egyesült Államok állami iskoláiban a holokausztoktatásban. Ereje a fenomenális retorika, a megrázó történelmi igazságok, a politikai és társadalmi cselekvésre való felhívás és természetesen a szónok egyedülállóan felkavaró személyes története kombinációjában rejlik. Wiesel nem fél keményen bírálni az Egyesült Államokat, még akkor sem, amikor a Fehér Ház díszvendégeként beszél. Nagy fájdalommal és visszafogott dühvel említi azt a nyomorúságos amerikai döntést, hogy megtagadta a Saint Louis menekülthajót, amely ezer zsidó menekültet hozott Amerika partjaira – és visszaküldte őket Európa égő partjaira, ahol később a nácik a legtöbbjüket elpusztították.
Elie Wiesel 15 évesen, hónapokkal az auschwitzi deportálás előtt
Eli Wiesel 89 évvel ezelőtt született ortodox zsidó családban. Szüleinek egy kis élelmiszerboltjuk volt az észak-romániai Sighet városában, a Kárpátok lábánál, nem messze “Goethe szeretett Weimartól”. A közösség virágzó évében a zsidók rányomták bélyegüket a város életének minden területére: az üzletek, a piacok és a vásárok mind zárva voltak sábátkor. A város több mint 30 zsinagógájából lehetett imákat hallani. A zsinagógákat 14 000 imádkozó töltötte meg, férfiak, nők és gyermekek egyaránt. 1944 áprilisában mindannyiukat az elátkozott auschwitzi haláltáborba küldték. Édesanyját és kishúgát rögtön a “másik bolygóra” érkezésükkor meggyilkolták. Elie-t és apját, egy egyszerű embert, aki megtanította fiát az emberszeretetre és a zsidó társai iránti odaadásra, az Auschwitz III kényszermunkatáborba vitték, ahol napról napra kimerültek, egymás mellett, az emberiség által valaha tanúsított legördögibb gonoszság szeszélyes figyelő szemei alatt.
Amikor a Vörös Hadsereg közeledett Auschwitz felé, Elie-t és apját a halálmenetben, a táborokból nyugat felé, a németországi Buchenwaldba evakuálták. Elie apja néhány napon belül meghalt. Elie túlélte a menetelést és további három hónapot Buchenwaldban, amíg a tábort 1945. április 11-én fel nem szabadították a szövetségesek. Ezután teljes, lenyűgöző életet és karriert élt egészen 2016 júliusában, 87 éves korában bekövetkezett haláláig.
Amikor a háború véget ért, Elie Wiesel bosszút akart állni. Ez azonban nem a gyilkosok és gyilkosok brutális megölésének vagy a bántalmazók bántalmazásának vágya volt. Az övé egy másfajta bosszú volt – a közöny elleni harc. Vádját a hallgatag vagy “semleges” nemzetekkel szemben több mint 40 könyvben fejezte ki. 1986-ban megkapta a béke Nobel-díjat.
Wiesel beszéde, minden idők egyik legnagyobb beszéde kemény vádirat a legrosszabb emberi tulajdonság: a közöny ellen. “A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség… Még a gyűlölet is kiválthat időnként választ. Küzdesz ellene. Elítéled. Lefegyverzed. A közömbösség nem vált ki reakciót. A közömbösség nem válasz. A közömbösség nem kezdet, hanem vég. “
The liberation of Buchenwald concentration camp – Elie Wiesel lies, second row from bottom, seventh from left
To read the full speech manuscript, click here
Translated from Hebrew by Danna Paz Prins