- Bibliai
- Dogmatikai fejlődés
- Egyházkormányzat és pápai primátus
- Tanítás. Hivatal
A pápa mai szerepének megértéséhez,vizsgáljuk meg először a pápai hivatal bibliai alapjait és történelmi fejlődését. Ezen az alapon leszünk képesek megmagyarázni a pápa szerepét az egyház kormányzásában és tanítóhivatalában.
Bibliai alapokon
a. A tizenkét apostol:
JézusKrisztus nyilvános életének kezdetén tizenkét férfit választott apostolává. Azt a feladatot adta nekik, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsanak (Lk 9:2). Ők voltak egyházának alapjai
Az egyház hármas értelemben apostoli: az apostolok (Ef 2,20; ApCsel 21,14), a Krisztus által kiválasztott és elküldött tanúk alapjaira épült és marad. Másodszor, megőrzi és továbbadja az apostolok tanítását, és végül, Krisztus visszajöveteléig továbbra is az apostolok tanítják, megszentelik és irányítják, a püspökök szolgálata által, akik az apostolokat követték pásztori felelősségükben.
Az apostolok szerepe Jézus feltámadásának tanújaként és egyházának alapítójaként egyedülálló és nem továbbadható. Jézus azonban megígérte, hogy egyházával lesz az idők végezetéig (Mt 28,20). Az evangélium terjesztése az idők végezetéig az Egyházra bízott isteni küldetés. Az apostoli tanúságtétel hűséges továbbadása érdekében az apostolok utódokat rendeltek. Ezek az utódok, a püspökök rendje, az apostolok lelkipásztori szolgálatának folyamatos jelenléte az Egyházban.
b. Péter:
A tizenkét apostol közül Simon Péter foglalja el az első helyet. Krisztus tanítványai közül Péter kapja a legnagyobb jelentőséget az Egyház eredetéről szóló újszövetségi beszámolókban.Jézus különleges küldetést adott Péternek. Péter az Istentől kapott kinyilatkoztatás alapján hirdette, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezután kijelentette, hogy Simon Péter a “szikla”, és erre a sziklára fogja Jézus építeni egyházát, amely győzedelmeskedni fog a pokol hatalmai felett (Mt 16:18). Péter azt a megbízatást kapta, hogy őrizze a Jézus Krisztusba vetett hit sérthetetlenségét és tisztaságát, és erősítse testvéreit ebben a hitben.
A Jézus által Péterre ruházott hatalmat “a kulcsok hatalmaként” ismerjük (Mt 16:19). Az egyház kormányzását – vagyis a bűnök feloldozásának, a tanbeli ítéletek meghozatalának és a fegyelmi döntéseknek a hatalmát – általában az apostolokra ruházta. Egyedül Péter kapta meg a “kulcsok hatalmát”. Jézus konkrét pásztori szolgálatot is adott Péternek: “legeltesd az én juhaimat” (Jn 21:15-17). Péter tehát egyedülálló felelősséget kapott a kormányzatban és a pásztori szolgálatban.
Dogmatikai fejlődés
a. Püspökök:
Jézus Krisztus, amikor elhívta a tizenkettőt, “kollégium”, azaz állandó csoport formáját adta nekik, és közülük Pétert választotta vezetőjüknek. Ahogyan Péter és a többi apostol Krisztus kezdeményezésére egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy a pápa, mint Péter utóda és Róma püspöke, és a többi püspök is egyetlen püspöki kollégiumot alkot. Péter és a többi apostol lelkipásztori szolgálatát a püspökök a pápa primátusa alatt folytatják.
b. Pápa:
Az Újszövetségben szereplő és a hagyományban megőrzött széleskörű szolgálata alapján Pétert az egyetemes egyház pásztorának tekintik. A történelem feltárja, hogy Péter e szolgálatának legjelentősebb képviselője az Egyetemes Egyház felé Róma püspöke volt, a városé, amelynek egyházát Péter alapította, és ahol Péter és Pál eltemették.A pápa, mint Róma püspöke és Péter utóda, a püspökök és Krisztus hívei közötti egység látható és örökös alapja. Róma püspöke Krisztus helytartójaként és az egész egyház pásztoraként teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalommal rendelkezik. A püspökök kollégiuma a pápával egyesülve hasonló tekintéllyel rendelkezik.
Egyházkormányzat és pápai primátus
Az Egyház kezdete Krisztus egyedülálló és teremtő cselekedete volt. Az Egyház egyszerre volt és maradt lelki és látható társadalom, személyek közössége, amelynek állandó vezetésre van szüksége ahhoz, hogy küldetését megvalósítsa. Ezért Krisztus szükségét látta annak, hogy valaki irányítsa Egyházát, elsőbbséget gyakoroljon felette, ezért ezt a hatalmat Péterre ruházta. Mivel az egyháznak az idők folyamán Jézus visszajöveteléig fenn kellett maradnia, a Péterre ruházott hatalom vagy hivatal szükségszerűen gondoskodott az utódlásról. Tény, hogy Pétertől XV. Benedekig1 , a 265. utódig töretlen volt a pápák sora.
A pápa primátusa, annak elismerése, hogy ő az egyetemes pásztor, aki teljes hatalommal rendelkezik az egész Egyház felett, megőrzi az Egyház egységét azáltal, hogy az egység jele, és az Egyház küldetésében a kommunikáció, a korrekció és a segítségnyújtás központja. A pápa primátusa a szolgálat, az egység szolgálatában áll.
Tanítóhivatal
a. Természet:
Az Egyháznak az apostolok által átadott hit tisztaságában való megtartása érdekében Jézus saját tévedhetetlenségében való részesedést ruházott rá. A “tévedhetetlenség” “tévedésmentességet” jelent: a Szentlélek ajándéka, amely megvédi az Egyházat a tévedéstől, amikor az Egyház ünnepélyesen meghatároz egy hit- vagy erkölcsi kérdést.
A hit természetfeletti érzékével Isten népe az élő tanítóhivatal (a püspökök tanítóhivatala) vezetésével hibátlanul ragaszkodik az apostoli hithez. A Tanítóhivatal lelkipásztori hivatala tehát arra rendeltetett, hogy Isten népét az igazságban megőrizze.Ez a tanítóhivatal nem áll Isten szava felett, hanem azt szolgálja.
b. Tévedhetetlenség:
Az apostolok és utódaik, a püspökök, a pasztorális szolgálatuk tanítóhivatalának betöltésére a hit és az erkölcs kérdésében tévedhetetlenséggel vannak megajándékozva. A pápa, mint a püspöki kollégium feje, egyedülálló módon élvezi a tévedhetetlenség eme ajándékát. Mint az összes hívő pásztora és legfőbb tanítója, és azzal a felelősséggel megbízva, hogy testvéreit a hitben megerősítse, a pápa kijelenthet egy, a hitet és az erkölcsöt érintő tanítást véglegesnek.
Amikor az Egyház tanítóhivatala által olyasmit javasol, amit Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott, a katolikus köteles a definícióhoz hitbeli engedelmességgel ragaszkodni. Amikor a Tanítóhivatal valamit nem meghatározó módon javasol, hanem azért, hogy segítse a híveket Isten Kinyilatkoztatásának jobb megértésében, a katolikus köteles az ilyen tanításhoz lelkének vallásos egyetértését adni.
A pápának tehát az a feladata, ahogyan Péteré volt, hogy Krisztus hívőinek közösségét vezesse, megóvja őket az igazságban, és megerősítse testvéreit a Jézus Krisztusban lehetséges hitben.
Fr. Kevin Beach