- Abstract
- 1. Bevezetés
- 2. Anyagok és módszerek
- 2.1. A pajzsmirigy iszthmus hossza. Vizsgálati populáció
- 2.2. Pajzsmirigyműködés és pajzsmirigy-ellenes antitest vizsgálat
- 2.3. Pajzsmirigy autoantitestek. A pajzsmirigy térfogatának mérése
- 2.4. A pajzsmirigy térfogatának becslése. A kezelés hatásának meghatározása
- 2.5. Statisztikai elemzés
- 3. Eredmények
- 3.1. Eredmények. A betegek klinikai jellemzői és a klinikai tényezők elemzése a RAI-kezelés eredményei szerint
- 3.2. Correlation between Thyroid Isthmus Length and Success of RAI Treatment
- 3.3. A sikeres RAI-kezeléshez kapcsolódó iszthmus-hosszúság küszöbértékei
- 3.4. A RAI-kezelést követő kezelés sikertelenségével összefüggő tényezők
- 4. Discussion
- 5. Következtetés
- Abbreviations
- Conflicts of Interest
Abstract
A radioaktív jód (RAI) terápia hatékony kezelési lehetőség a Graves-betegségben. A RAI-terápiát követő kezelési kudarcok előrejelzése azonban továbbra is ellentmondásos. E tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a Graves-féle hyperthyreosis kezelésére alkalmazott RAI-terápia sikerességének arányával összefüggő tényezőket. A pajzsmirigy funkcionális kimenetelét, az RAI előtti ultrahangvizsgálat jellemzőit és a klinikai paramétereket 98, a RAI után legalább 12 hónapig követett betegnél (az átlagos RAI-dózis 11,7 ± 1,8 mCi volt) visszamenőlegesen értékelték. A hypothyreosis 59 betegnél (60,2%), az euthyreosis 16 betegnél (16,3%) valósult meg, míg 23 beteg (23,5%) hyperthyreosisban maradt. Az életkor, a nem, a testtömegindex, a RAI előtti pajzsmirigyfunkció vagy a pajzsmirigy-stimuláló immunglobulin szintje nem volt összefüggésben a kezelés eredményével. A pajzsmirigyisthmus hossza () és a 2- és 24 órás jódfelvétel aránya () szignifikánsan összefüggött a kezelés kudarcával, amelyet a RAI-terápiát követő tartós pajzsmirigy-túlműködésként definiáltak. A hosszabb isztmussal rendelkező betegeknél nagyobb volt a pajzsmirigy túlműködés fennmaradásának kockázata, az isztmusz hosszának 5,2 mm-es küszöbértéke 69,6%-os szenzitivitást és 70,3%-os specificitást jelentett a kezelés sikerességét illetően. A pajzsmirigy isthmus hosszának mérése egyszerű és hasznos módja lehet a RAI-kezelés kimenetelének előrejelzésének.
1. Bevezetés
A Graves-kór egy autoimmun pajzsmirigybetegség, amelyet a TSH-receptorok elleni stimuláló antitesteknek (TRAbs) a pajzsmirigysejtek TSH-receptoraihoz való kötődése okoz. Ez a kötődés serkenti a follikuláris hipertrófiát és hiperpláziát, ami pajzsmirigy-megnagyobbodást, valamint fokozott pajzsmirigyhormon-termelést okoz . A Graves-kór a pajzsmirigy túlműködésben szenvedő betegek 60-80%-át teszi ki, regionális tényezőktől, különösen a jódbeviteltől függően . Nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál . A kezeletlen pajzsmirigy túlműködés csontritkuláshoz és szív- és érrendszeri szövődményekhez, például pitvarfibrillációhoz és szívelégtelenséghez vezethet, és a súlyos pajzsmirigy túlműködés vagy pajzsmirigy vihar 20-50%-os halálozással jár . A Graves-betegség három fő kezelési lehetősége a mai napig a pajzsmirigyellenes gyógyszerek, a tireoidektómia és a radioaktív jód (RAI) terápia. Bár mindhárom kezelés hatékonysága hasonló, általában a pajzsmirigyellenes gyógyszerek a betegség kiújulási aránya magasabb, mint a többi terápiás módszernél. .
A RAI-terápiát az 1940-es évek óta alkalmazzák, és az Egyesült Államokban ez a legkedveltebb kezelés. A kiújuló Basedow-kór esetében is hatékony, de a 131I megfelelő dózisa gyakran empirikus tartalmon alapul, és a terápiás hatások előrejelző tényezői még nem teljesen tisztázottak . Néhány tanulmány, amely a pajzsmirigy mérete és a 24 órás jódfelvétel alapján próbálta kiszámítani a megfelelő 131I-dózist, nagyobb hatékonyságról számolt be, mint a fix dózis . Más tanulmányok azonban azt mutatták, hogy a 131I fix dózisának beadása hatékony, mivel egyszerűsíti az eljárásokat, csökkenti a költségeket és hatékonyabbá teszi az eljárásokat . Fontos továbbá a kezelés sikerének és a pajzsmirigyműködés javulásának előrejelzése a RAI-terápia után. Bár néhány tényezőt, mint például az életkor, a nem, a pajzsmirigy mérete, a kezelés előtti pajzsmirigy túlműködés mértéke és a pajzsmirigy jódfelvételének mértéke a sikeres RAI-kezelés előrejelzőjeként javasoltak, ez továbbra is ellentmondásos marad .
A pajzsmirigy térfogatát, amelyről ismert, hogy a dózis meghatározásának és a kezelés sikerének előrejelzésében a legfontosabb tényező, elsősorban ultrahangvizsgálattal számítják ki, és ez a módszer viszonylag pontosnak tekinthető . Mivel azonban a Basedow-kórra a pajzsmirigy megnagyobbodása jellemző, a pajzsmirigy térfogatát hagyományos szondával nehézkes lehet mérni, és kevésbé pontos lehet. Mivel a pajzsmirigy isthmus hossza korrelál a pajzsmirigy térfogatával, és könnyen mérhető, a RAI-kezelés előtt indikátorként használható. E tanulmány célja az volt, hogy elemezze a pajzsmirigy isthmus hossza, mint a Graves-betegségben alkalmazott RAI-terápia előrejelzője, kapcsolódó mutatóit és hasznosságát.
2. Anyagok és módszerek
2.1. A pajzsmirigy iszthmus hossza. Vizsgálati populáció
A Severance Kórházban 2010 januárja és 2013 decembere között Graves-betegség miatt RAI-val kezelt betegeket több mint 12 hónapig követtük nyomon, és 98 betegnél tudtuk visszamenőlegesen értékelni a kezelést megelőző pajzsmirigytérfogatot nyaki ultrahangvizsgálat segítségével.
A betegeket a pajzsmirigy térfogata és a 131I-vizsgálaton mért 24 órás RAI-felvételi arány alapján félig kvantitatív módon meghatározott RAI-dózissal kezelték. Azoknak a betegeknek, akik pajzsmirigy-ellenes gyógyszereket kaptak, a RAI-terápia előtt egy héttel abba kellett hagyniuk a gyógyszeres kezelést.
A kezelés sikerét pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokkal értékelték ezeknél a betegeknél a kezelést követő legalább tizenkét hónapig. A RAI-kezelés eredményeit három csoportba sorolták: hypothyreosis, euthyreosis és hyperthyreosis, a pajzsmirigyfunkciós tesztek eredményei alapján a kezelést követő tizenkét hónapban. A hypothyreoid vagy az euthyreoid állapotot a RAI-terápia sikereként, míg a tartós hyperthyreosis a kezelés sikertelenségeként definiálták. Elemezték a RAI-kezelés sikertelensége és a különböző klinikai paraméterek, köztük az életkor, a nem, a magasság, a testsúly, a testtömegindex (BMI), a pajzsmirigy térfogata és az iszthmus hossza az ultrahangos felvételeken, a kezelés előtti pajzsmirigyfunkció és pajzsmirigy autoantitest szintek, a RAI dózisa, a RAI felvételi aránya, valamint a szérum szelén- és 25-hidroxikolekalciferolszintek közötti összefüggést. A vizsgálatot a Yonsei University of Medicine College of Medicine intézményi felülvizsgálati bizottsága hagyta jóvá (4-2017-0134).
2.2. Pajzsmirigyműködés és pajzsmirigy-ellenes antitest vizsgálat
A TSH (normál tartomány, 0,35-4,94 NE/ml), a szabad T4 (normál tartomány, 0,70-1,48 ng/dl) és a T3 (normál tartomány, 0,58-1,59 ng/ml) szérumkoncentrációját a pajzsmirigyműködés értékeléséhez mikropartikuláris kemilumineszcens immunoassay-vel (Abbott Ireland Diagnostics Division, Longford, Írország) mérték. A TRAb-szinteket két különböző módszerrel mértük: Az M22-TRAb-t (TRAb) egy harmadik generációs TBII elektrokemilumineszcens immunoassay-vel (Elecsys/Cobas; Roche Diagnostics, Mannheim, Németország), a Mc4-TSAb-t (pajzsmirigy-stimuláló immunglobulin, TSI) pedig a Thyretain™ TSI reporter BioAssay-vel (Diagnostic Hybrids Inc., Athens, OH, USA) mértük. Az antitesttesztet akkor definiáltuk pozitívnak, ha a TRAb-szint magasabb volt, mint 1,75 IU/L, és a Mc4-TSAb magasabb volt, mint a minta arányának 140%-os standard értéke. A tiroglobulin antitest (normál tartomány, 0-130,6 NE/ml) és a tiroperoxidáz antitest (normál tartomány, 0-13,7 NE/ml), mint pajzsmirigy autoantitest koncentrációját elektrokémilumineszcens immunoassay-vel (Roche Diagnostics, Mannheim, Németország) mértük.
2.3. Pajzsmirigy autoantitestek. A pajzsmirigy térfogatának mérése
A pajzsmirigy szürkeállományú ultrahangvizsgálatát 5-12 MHz-es lineáris jelátalakítóval (iU22; Philips Medical Systems, Bothell, WA, USA) vagy 6-13 MHz-es lineáris jelátalakítóval (EUB-7500; Hitachi Medical, Tokió, Japán) végeztük. A pajzsmirigy képalkotásához a pácienseket arra utasítottuk, hogy fekvő helyzetben, a válluk alatt párnával és a nyakukat hiperextendálva helyezkedjenek el.
A teljes térfogatmérés ultrahangvizsgálatát az Ueda által korábban leírtak szerint végeztük. Más szóval, a pajzsmirigy minden egyes lebenyét prolatus szferoidnak tekintettük. Ezután megmértük az egyes lebenyek magasságát (D1), szélességét (D2) és mélységét (D3). Az egyes lebenyek térfogatát egy szabványos geometriai képlet segítségével számoltuk ki: prolatus ellipszoid térfogata = D1 × D2 × D3 × 0,523. A teljes pajzsmirigy térfogatát az egyes lebenyek térfogatának összegeként becsültük meg.
2.4. A pajzsmirigy térfogatának becslése. A kezelés hatásának meghatározása
A pajzsmirigybetegeknél a kezelés után hat hónapon belül tartósan alacsony volt a szabad T4 koncentráció és emelkedett a TSH koncentráció, és a TSH koncentráció normalizálása érdekében levothyroxin terápiában részesültek. Az euthyreoidizmust úgy definiálták, hogy a szérum T4- és TSH-koncentrációja hat hónap elteltével a normál tartományon belül volt levothyroxin-pótlás nélkül. A hyperthyreosis meghatározása a továbbra is emelkedett szabad T4 és szupprimált TSH volt, vagy továbbra is pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelésre volt szükség.
2.5. Statisztikai elemzés
Az egyes csoportok változóit az első radioizotópos kezelés eredményei alapján hasonlítottuk össze. A folytonos változókat átlag ± standard eltérésként közöltük, és egyirányú ANOVA-val elemeztük. A kategorikus változók összehasonlítására és elemzésére χ2 tesztet alkalmaztunk. Az eredményeket és az ezeket az eredményeket befolyásoló tényezőket többváltozós logisztikus regressziós elemzéssel elemeztük. A vevő operációs jelleggörbéket (ROC) használtuk a pajzsmirigy isthmus hosszának vagy a pajzsmirigy térfogatának küszöbértékének meghatározására a radioizotópos terápia sikerének előrejelzésére. A statisztikai szignifikanciát 0,05-nél kisebb értékként határozták meg. A statisztikai elemzést az SPSS 23-as verziójával (IBM Corp., Armonk, NY, USA) végeztük.
3. Eredmények
3.1. Eredmények. A betegek klinikai jellemzői és a klinikai tényezők elemzése a RAI-kezelés eredményei szerint
98 Graves-kóros beteg (31 férfi, 67 nő) volt, átlagéletkoruk 44,1 ± 14,0 év. Az átlagos követési idő 33,1 ± 14,0 hónap volt. A pajzsmirigy ultrahangvizsgálattal mért átlagos térfogata 32,3 ± 21,0 cm3 volt, a pajzsmirigy isthmus átlagos hossza pedig 5,4 ± 3,2 mm. In the thyroid function test before RAI treatment, T3 was elevated to 1.85 ± 0.97 ng/mL (normal range, 0.58–1.59 ng/mL), free T4 was elevated to 2.05 ± 1.22 ng/mL (normal range, 0.70–1.48 ng/dL), and TSH was suppressed to below the measurement range in approximately 77.6% of the patients. TRAb positivity before RAI treatment was found in approximately 88.8% of the patients, and the mean TRAb level was 13.45 ± 14.21 IU/L (normal range, below 1.75 IU/L). The mean dose of RAI administered was 11.7 ± 1.8 mCi (Table 1).
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Data are presented as mean ± SD or number (%). BMI: body mass index; RAI: radioactive iodine; TRAb: TSH receptor antitest; TSI: pajzsmirigy-stimuláló immunglobulin; 25(OH)D: 25-hidroxikolekalciferol. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A betegeket az első RAI-kezelés eredményei alapján hypothyreoid csoportra (59 beteg, 60,2%), normál funkciójú csoportra (16 beteg, 16,3%) és tartós hyperthyreoid csoportra (23 beteg, 23,5%) osztották. A három csoport között nem volt különbség az átlagéletkor, a nemek aránya, a követési idő, a magasság, a testsúly és a BMI tekintetében. A pajzsmirigy átlagos térfogata 53,5 ± 27,1 cm3 volt a hyperthyreoid csoportban, ami szignifikánsan nagyobb volt, mint az euthyreoid csoportban (29,2 ± 10,6 cm3) () és a hypothyreoid csoportban (24,7 ± 13,7 cm3) (), és a pajzsmirigy isthmus átlagos hossza a hyperthyreoid csoportban volt a leghosszabb (8,0 ± 4,2 mm) (). Az átlagos TRAb-szint a hyperthyreosis csoportban volt a legmagasabb (20,25 ± 20,08 IU/L), ami szignifikánsan magasabb volt, mint az euthyreoid csoportban (7,98 ± 7,82 IU/L) (). A TSI-értékek azonban nem különböztek a három csoport között (), és más pajzsmirigy autoantitestek tekintetében sem volt szignifikáns különbség. A RAI beadott dózisában nem volt különbség a három csoport között (). A 131I-vizsgálat során a 2 órás bevitel mértéke a hyperthyreoid csoportban volt a legmagasabb, ezt követte a hypothyreoid csoport, majd az euthyreoid csoport, és a különbség statisztikailag szignifikáns volt (). A 24 órás beviteli sebesség tekintetében azonban nem volt szignifikáns különbség a három csoport között. A 2- és 24 órás 131I-felvétel aránya szignifikánsan magasabb volt a tartósan hypertireoid csoportban () (2. táblázat).
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Data are presented as mean ± SD or number (%). One-way ANOVA and χ2 tests were performed. BMI: body mass index; RAI: radioactive iodine; TRAb: TSH receptor antibody; TSI: thyroid-stimulating immunoglobulin; TPO Ab: thyroperoxidase antibody; Tg Ab: thyroglobulin antibody; 25(OH)D: 25-hydroxycholecalciferol. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
3.2. Correlation between Thyroid Isthmus Length and Success of RAI Treatment
As shown above, the mean length of the thyroid isthmus was longer in the hyperthyroidism group (8.0 ± 4.2 mm) than in the other groups (). The distribution of isthmus length according to treatment results after RAI therapy can be seen in Figure 1. Thus, the longer the isthmus length, the more likely that hyperthyroidism persisted. This tendency was more pronounced when the treatment success rate was compared between groups divided according to isthmus length of 2 mm. When the isthmus length is less than 2 mm, the treatment success rate is close to 100%, but as the isthmus length becomes longer, the success rate gradually decreases and is about 41% when the isthmus length is 8 mm or more (Figure 2). There was also a significant positive correlation between isthmus length and treatment failure (, ).
3.3. A sikeres RAI-kezeléshez kapcsolódó iszthmus-hosszúság küszöbértékei
A Graves-betegségben szenvedő betegeknél a sikeres RAI-kezeléshez kapcsolódó iszthmus-hosszúság küszöbértékeinek meghatározásához ROC-görbét használtunk. 35 cm3 pajzsmirigy-térfogat esetén az érzékenység 82,6%, a specificitás pedig 81,1% volt (AUC, 0,852; ). Az 5,2 mm-es isthmus hossza esetén az érzékenység 69,6%, a specificitás pedig 70,3% volt (AUC, 0,746; ). A pajzsmirigy isthmus > 5,2 mm hosszúságú pajzsmirigy isztmussal rendelkező betegeknél 41,7%-os, míg a ≤ 5,2 mm hosszúságú pajzsmirigy isztmussal rendelkező betegeknél 13,1%-os sikertelenségi arányt találtunk (). A kezelés teljes sikerességi aránya 76,5% volt (3. ábra).
(a)
(b)
(a)
(b)
3.4. A RAI-kezelést követő kezelés sikertelenségével összefüggő tényezők
Multivariáns logisztikus regressziós elemzést alkalmaztunk a RAI-kezelés sikertelenségével összefüggő változók azonosítására. Az isthmus hossza > 5,2 mm (OR, 4,50; 95% CI, 1,18-17,24; ) és a 2-24 órás jódfelvételi arány több mint 0,8 (OR, 8,10; 95% CI, 2,10-31,23; ) szignifikánsan összefüggött a kezelés kudarcával, amelyet a RAI-terápiát követő tartós hyperthyreoid állapotként definiáltak. Nem volt szignifikáns különbség az életkor, a nem, a beadott 131I-dózis vagy a TRAb-szint tekintetében (3. táblázat). When thyroid volume was analyzed in the same model, instead of isthmus length, thyroid volume > 35 cm3 (OR, 11.89; 95% CI, 2.63–53.68; ) was significantly associated with persistent hyperthyroid status after RAI therapy.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| BMI: body mass index. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
4. Discussion
Our study has shown that an isthmus length of 5.2 mm or more and a 2- to 24-hour iodine uptake rate of 0.8 or more were independent predictors of treatment failure after RAI treatment. The likelihood of a failed first RAI treatment was higher in patients with Graves’ disease if the isthmus length was longer. ROC-görbe segítségével meghatároztuk az isthmus hosszának küszöbértékeit a sikeres RAI-kezeléssel kapcsolatban Graves-betegségben szenvedő betegeknél. Ezzel szemben a TRAb átlagos szintje magasabb volt a hyperthyreosis csoportban az egyváltozós elemzésben, de ez nem volt szignifikáns a többváltozós elemzésben.
Az RAI-kezelést már 60 éve alkalmazzák a Basedow-kór kezelésére, és ez idő alatt bebizonyosodott, hogy biztonságos és hatékony, elsődleges kezelésként vagy akkor, ha a pajzsmirigyellenes gyógyszerek nem képesek megszüntetni a tirotoxikózist. Az Egyesült Államokban a RAI-kezelés a legelőnyösebb, míg Japánban, Koreában és Európában a pajzsmirigyellenes gyógyszerek a preferált kezelés . A legtöbb beteg euthyreoid állapotba kerül, és a klinikai tünetek 4-8 héten belül javulnak a RAI-kezelést követően. A pajzsmirigy alulműködés a negyedik héttől kezdve jelentkezhet, de leggyakrabban 2-6 hónapon belül jelentkezik. A pajzsmirigy túlműködés fennállása a RAI-kezelést követő hat hónapban azt jelzi, hogy valószínűleg további adag RAI-kezelésre van szükség. Ezért a RAI-kezelés sikertelenségének nagy valószínűségű azonosítása fontos szerepet játszik a pontos nyomon követésben és a további kezelési döntések meghozatalában.
A pajzsmirigy ultrahangvizsgálat hasznos eszköz a Basedow-kór kimutatására . Jól ismert, hogy minél nagyobb a pajzsmirigy térfogata, annál nagyobb a valószínűsége a RAI-kezelés sikertelenségének . A pajzsmirigy térfogatának meghatározásához azonban meg kell mérni a pajzsmirigy magasságát, szélességét és mélységét, és összetett képleteket kell használni a pajzsmirigy térfogatának kiszámításához. Továbbá nehéz lehet a pajzsmirigy térfogatának meghatározása azoknál a betegeknél, akiknek pajzsmirigyét struma miatt megnagyobbodott. Ezzel szemben a pajzsmirigy isthmus hossza könnyen mérhető és korrelál a pajzsmirigy térfogatával . Ezért, ha az isthmusz hossza és a RAI-kezelés eredménye közötti kapcsolat megerősítést nyer, a pajzsmirigy isthmusz hossza hasznos klinikai paraméter lehet a RAI-kezelés döntéshozatali folyamatában. Vizsgálatunkban a ROC-görbe segítségével megállapítottuk, hogy az isthmus hosszának az a határértéke, amely növeli a kezelés sikertelenségének valószínűségét, 5,2 mm volt. Ezért a Graves-betegségben szenvedő betegek RAI-terápiáját fontolgató orvosoknak gondosan meg kell mérniük az isthmus hosszát ultrahangvizsgálattal a terápiás eredmény előrejelzéséhez.
A magasabb 2- és 24 órás 131I-felvétel aránya a pajzsmirigyben a pajzsmirigysejtek gyorsabb jódforgalmát tükrözheti, így lerövidül a terápiás 131I maradék ideje a pajzsmirigyben, ami hozzájárul a kezelés kudarcához . A jódfelvételi arány mérésére szolgáló pajzsmirigy-vizsgálat elvégzésének ideje tanulmányonként kissé eltérő . A gyors 131I-forgalom előrejelzésére a 2- és 24 órás 131I-felvételi arányt használtuk indexként, mivel ez köztudottan fontos tényező a terápiás eredmény előrejelzésében. A többváltozós logisztikus regresszió szerint, ha a 2- és 24 órás 131I-felvételi arány több mint 0,8 volt, a kezelés sikertelenségének valószínűsége statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt, mint amikor 0,8 vagy kevesebb volt.
A nagy pajzsmirigytérfogat és a RAI-kezelés sikertelenségének inverz kapcsolatát először Goolden és Fraser tanulmányozta , de legjobb tudomásunk szerint a RAI-kezelés és a pajzsmirigyisthmus hossza közötti kapcsolatról nem készültek tanulmányok. Mivel az isthmusz hossza könnyen meghatározható, várhatóan igen hasznos lehet a klinikai gyakorlatban. Továbbá, ha a 2- és 24 órás 131I-felvétel arányával együtt használjuk, pontosabban kiválaszthatók azok a Graves-betegségben szenvedő betegjelöltek, akik esetében a RAI-kezelés hatékonyabb és előnyösebb.
Ez a vizsgálat rendelkezik néhány korlátozással, amelyekkel foglalkozni kell. Először is, a vizsgálatba bevont betegek egy dél-koreai központból származtak, ahol a pajzsmirigyellenes gyógyszerek a Graves-betegség leggyakrabban alkalmazott elsődleges kezelése . Ezért előfordulhatott szelekciós torzítás, és a vizsgálatba bevont alanyok kissé refrakterek lehettek a szokásos pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelésre. További vizsgálatokra van szükség ezen eredmények megerősítéséhez és a pajzsmirigyisthmus hosszának klinikai hasznosságának általánossá tételéhez a kezelésben nem részesülő betegek esetében. Másodszor, mivel retrospektív vizsgálatról van szó, ez a tanulmány csak korlátozottan tudta ellenőrizni a RAI-kezelés hatékonyságát befolyásoló összes klinikai paramétert. Több prospektív, kontrollált, nagyobb betegpopuláción, több központban végzett vizsgálatra van szükség. Harmadszor, a pajzsmirigy térfogatának és az isthmus hosszának ultrahangvizsgálattal történő mérése során a kezelőtől függően kisebb hibák előfordulhatnak, annak ellenére, hogy objektív kritériumokat alkalmaztak.
5. Következtetés
A vizsgálatunk eredményei összhangban vannak a korábbi tanulmányok eredményeivel, amelyek szerint a megnövekedett pajzsmirigytérfogat és a magasabb 131I felvételi arány növelte a RAI-kezelés sikertelenségének valószínűségét . In addition, we found that the longer the isthmus length, the higher was the probability of RAI treatment failure, with a cutoff value of 5.2 mm. Physicians considering RAI therapy for patients with Graves’ disease can adopt this simple and useful parameter as an additional predictive factor of therapeutic outcome.
Abbreviations
| BMI: | Body mass index |
| RAI: | Radioactive iodine |
| Tg Ab: | Thyroglobulin antibody |
| TPO Ab: | Thyroperoxidase antibody |
| TRAb: | Thyroid-stimulating hormone receptor antibody |
| TSI: | Thyroid-stimulating immunoglobulin |
| 25(OH)D: | 25-hydroxycholecalciferol. |
Conflicts of Interest
The authors have no conflicts of interest to disclose.