A diszkriminációnak nem kell mindig nyilvánvalónak lennie. Tudjon meg többet ebből a Buzzle írásából, amely a nyílt és rejtett diszkriminációt magyarázza el példáikkal.
Diszkrimináció?
Noha a lakosság mindössze 13%-át teszik ki, az USA-ban 2014-ben kivégzettek fele afroamerikai volt.
A diszkrimináció szomorú jelenség, amikor bizonyos személyek vagy csoportok igazságtalan bánásmódban részesülnek csak azért, mert a domináns csoporthoz képest más a nemük, koruk, szexualitásuk, fajuk, etnikumuk vagy nemzetiségük. Bár ezt a fogalmat hagyományosan a faji előítéletekkel kapcsolatban használták, ugyanúgy alkalmazható a munkahelyi nemi megkülönböztetésre, mivel egyre több nő jut fel a szakmai ranglétrán, és a vallási megkülönböztetésre, mivel a nyugati társadalom egyrészt a terrorizmussal, másrészt a migránsok növekvő számával küzd.
A megkülönböztetés, akár az egyik, akár a másik formában történik, örökre megsebzi az áldozat lelkét, és egy széttöredezett társadalmat hagy maga után. Aligha új jelenség, számos kultúra történelmi leigázásának alapját képezte egy másik kultúra által. Ellentétben azzal, amit a legtöbben hisznek, ez a társadalmi gonoszság még a politikai korrektség korában is messze nem halt ki. Még mindig jelen van, bár finomabb formában. Hogy jobban megértsük ennek a jelenségnek a hatásait, nézzük meg, mi a különbség a rejtett és a nyílt diszkrimináció között.
A nyílt diszkrimináció
Mit jelent?
A nyílt diszkrimináció magában foglal minden olyan közvetlen vagy “nyílt” cselekedetet, amelynek célja egy egyén vagy csoport egyenlőtlen bánásmódban részesítése kora, neme, szexualitása, bőrszíne, etnikai hovatartozása vagy nemzetisége alapján. Az ilyen megkülönböztetés gyakran szándékosan, rosszindulatú indítékkal történik, például az áldozatnak sérülést vagy halált okozva, jogokat megtagadva vagy kizárva őt a társadalom kiváltságaiból.
Jellemzők
♦ A megkülönböztetés szándékos formája, az elkövető teljes tudatában van tetteinek.
♦ Nyilvánvaló vagy közvetlen diszkriminációs cselekményekről van szó.
♦ A történelmi idők óta ez a megkülönböztetés leggyakoribb formája.
♦ A fejlődő társadalmi struktúra és az erős törvények miatt ezt a jelenséget a modern társadalom valószínűleg elítéli, és a törvények büntetik.
♦ A megkülönböztetés ilyen formái ma már ritkán figyelhetők meg, bár egyre inkább átadják helyüket a megkülönböztetés finomabb vagy rejtett formáinak.
Történelem
A faji megkülönböztetés a nyílt megkülönböztetés egyik legrégebbi formája. Amikor az európai nagyhatalmak a 17. és 18. században gyarmatokat kezdtek el annektálni, a fehér faji felsőbbrendűség fogalmával igazolták a bennszülöttek elnyomását. Amikor a polgárháború után az Egyesült Államokban betiltották a rabszolgaságot, az élet szinte minden területén, beleértve az oktatást, a lakhatást, a foglalkoztatást és a közintézményeket, szegregálták a fehéreket és az afroamerikaiakat. Az afroamerikaiak lincselése délen a nyílt diszkrimináció másik történelmi példája.
Példák
❑ Minden olyan törvény, amely közvetlenül diszkriminál egy adott kisebbségi csoportot, mint például a 19. századi Jim Crow-törvények a faji elkülönítésre.
❑ Gyűlölet-bűncselekmények, amelyek során egy bizonyos fajhoz vagy valláshoz tartozó személyeket fizikailag bántalmaznak.
❑ Szexuális vagy verbális támadások női alkalmazottak ellen, hogy megtagadják tőlük az egyenlő jogokat a munkahelyen.
❑ Vandalizmus, amikor bizonyos csoportok vallási helyeit vagy személyes tulajdonát rongálják meg.
Kendőzött megkülönböztetés
Mit jelent?
A nyílt megkülönböztetéssel ellentétben a rejtett megkülönböztetés az előítéletek finom vagy passzív cselekedeteit jelenti. Az ilyen cselekményeket nehéz bizonyítani, mivel racionális vagy nem diszkriminatív okok mögé bújhatnak. Ezek a cselekedetek történhetnek szándékosan, de akár véletlenül is, amely esetben az elkövető tudatalatti meggyőződésének eredménye lehet.
Jellemzők
♦ A rejtett diszkrimináció lehet szándékos vagy nem szándékos.
♦ Az ilyen viselkedés jól látható, de ritkán veszik észre, mivel az elfogadott társadalmi normákhoz igazodik.
♦ Szóbeli és viselkedéses cselekedeteket egyaránt tartalmazhat.
♦ Ez a jelenség többnyire egyéni elkövetőkre korlátozódik, nem pedig egész szervezetekre.
♦ A diszkrimináció ezen formája egyre gyakoribbá vált, mivel a diszkrimináció nyílt formáit politikailag inkorrektnek tekintik.
Mi a pszichológia mögötte?
Mivel a diszkrimináció bármely formája valószínűleg kivívja a társadalom rosszallását; a legtöbb ember egyenlőségre törekszik. Ugyanakkor természetes emberi tendencia, hogy egy csoporthoz társulunk, és tudat alatt pozitív hiedelmeket alakítunk ki azzal a csoporttal kapcsolatban, amelyhez tartozunk, miközben mindenki mást egy másik csoporthoz tartozónak tekintünk. Idővel azonban az ilyen emberek rájönnek, hogy ilyen eredendő előítéleteik vannak. Amikor egy kisebbségi csoporthoz tartozó személlyel találkoznak, igyekeznek elkerülni, hogy kellemetlenkedjenek az illetőnek, és így diszkriminatív módon viselkednek. Ha szándékosan teszik, az elkövető igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy tetteinek racionális és diszkriminációmentes alapja van, hogy elkerülje, hogy előítéletesnek tekintsék.
Példák
❑ A férfi kollégák másképp bánnak női kollégáikkal, extra udvariasan vagy lovagiasan viselkednek velük.
❑ Az egyetemek finom változtatásokat eszközölnek a felvételi kritériumokban, hogy kizárjanak bizonyos csoportokat a felvételből. Ezek a változtatások racionálisnak, vagy etnikailag semlegesnek tűnnek, így megelőzve a felháborodást.
❑ Középkorú alkalmazottak egy csoportját nem léptetik elő, annak ellenére, hogy megfelelő képesítéssel rendelkeznek, olyan tényezők miatt, mint a koruk, a szexualitásuk vagy a vallásuk. Ugyanakkor racionális és elfogadható indokokat adnak nekik az ilyen intézkedésekre.
❑ A “munkavállalói tokenizmus” jelensége, amikor egy szervezet felvesz néhány nem fehér dolgozót “tokenként”, hogy megmutassa, hogy nem diszkriminál.”
A diszkrimináció bármely formája ugyanolyan szégyenletes. Azonban, mint látható, valakinek a viselkedésének nem kell mindig sértőnek vagy becsmérlőnek lennie ahhoz, hogy előítéletesnek minősüljön.