A skizofréniában szenvedő embereknek valóban több személyiségük van?

A skizofréniában szenvedő emberek számára nehéz lehet meghatározni, hogy mi a valóság és mi nem. Ezt a krónikus mentális rendellenességet hallucinációk és téveszmék – hamis hiedelmek, hangok hallása és látomások, valamint egyéb abnormális észlelések – jellemzik, de vajon a skizofréniában szenvedő embereknek valóban több személyiségük van?

A skizofrénia valójában a hallucinációkkal kapcsolatos problémákra utal, nem pedig a többszörös személyiségekre. Általánosságban elmondható, hogy mindent, amit lát, hall, megérint, szagol és érez, az agya feldolgoz. Különleges sejtek, az úgynevezett érzékszervi receptorok veszik fel az információkat a körülötted lévő világból, és továbbítják az adatokat az elmédnek, de a hallucinációk olyan érzékszervi élmények, amelyekhez nincs inger – az agy lényegében hibás adatokat kap. A skizofréniában szenvedő embereknél ezek a hallucinációk a National Institute of Mental Health (NIMH) szerint leggyakrabban a fejük belsejéből vagy egy olyan személytől származó hangokként jelentkeznek, aki nincs is ott.

A személyiség viszont egy másik fogalom. Az Amerikai Pszichológiai Társaság a személyiséget úgy definiálja, mint “a gondolkodás, az érzések és a viselkedés jellegzetes mintáinak egyéni különbségeit”. Úgy is felfogható, hogy “hogyan állnak össze egy személy különböző részei egésszé”.

Kétségtelen, hogy ha az információ, amit arról kap, hogy hol van, mit csinál, és kik vannak körülötte, hibás, az bizonyára hatással lehet a megismerésére és a viselkedésére. De az az elképzelés, hogy a skizofréniában szenvedő embereknek egynél több személyiségük van, a szakértők szerint gyakori tévhit.

Létezik azonban olyan betegség, amely miatt az emberek különböző személyiségeket vesznek fel. Ezt a jelenséget disszociatív identitászavarnak (DID) nevezik. A hangulat és a viselkedés ingadozása a legtöbb embernél normális, de a DID-ben szenvedők több identitás között váltakoznak, mindegyiknek saját hangja, jellegzetességei és manírjai vannak.”

A DID egy “traumán alapuló betegség” – mondta Dr. Randon Welton, a Pennsylvania Állami Egyetem Milton S. Hershey Orvosi Központjának pszichiátria adjunktusa egy nyilatkozatban. A National Alliance on Mental Illness szerint a DID “nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál az embereknél, akik 5 éves koruk előtt súlyos, folyamatos traumát éltek át.”

Míg a két rendellenesség különbözik, lehet bennük valami közös. Az Egyesült Államokban a NIMH szerint körülbelül 2,4 millió felnőtt, vagyis a felnőtt lakosság 1,1 százaléka szenved skizofréniában. A DID az általános disszociatív zavarok körébe tartozik, amelyek a National Alliance on Mental Illness szerint a lakosság mintegy 2 százalékát érintik. A szakértőket már régóta foglalkoztatja a mentális betegségek biológiai eredete, és egy gondolat különösen nagyjából minden generációban újra felbukkan: a fertőzés.

A genetikai kutatások megjelenésével “az emberek azt hitték, hogy csak “agyi gének” játszanak szerepet, de sokan az immunrendszer valamilyen aspektusát érintik” – mondta Dr. Robert Yolken, a baltimore-i Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health virológusa és fertőző betegségek specialistája a Live Science-nek. Az ötlet itt az, hogy valamilyen fertőző ágens (például egy vírus) olyan immunválaszt válthat ki a szervezetben, amely végül a mentális betegség kialakulásához vezet – mondta.

“Van az embereknek egy olyan alcsoportja, ahol az agyban a gliasejtek szintjén bizonyos fokú immunaktivitás figyelhető meg” – mondta Yolken. A gliasejtek az idegrendszer részét képezik, de nem kommunikálnak közvetlenül elektromos jelek, vagyis szinapszisok útján, ahogyan az idegsejtek teszik. Háromféle glia létezik: az asztrociták, az oligodendrociták és a mikroglia, és a National Center for Biotechnology Information szerint mindegyikük feladata az idegsejtek jelátviteli képességeinek támogatása.

A glia sejtek gyulladása hallucinációkhoz, a memóriában részt vevő felületek átcsatornázódásához és kognitív hiányosságokhoz vezethet – olyan tünetekhez, amelyek megfelelhetnek egy olyan betegségnek, mint a skizofrénia, mondta Yolken.

Egyes fertőző betegségek, mint a szifilisz és a malária, már ismert, hogy pszichiátriai tüneteket idéznek elő. Yolken azonban úgy vélte, hogy a gyakoribb és akár tünetmentes vírusok, mint például a citomegalovírus, amely a CDC szerint 5 éves korig közel minden harmadik amerikai gyermeket megfertőz, genetikai hajlamú egyéneknél mentális betegséget válthat ki. Ha összefüggést találnak az olyan fertőzések, mint a CMV és a mentális betegségek között, az ösztönözheti a vakcinakutatást vagy más közegészségügyi intézkedéseket, mondta.

“A megelőzés mindig jobb. In theory, if we could come up with infections that we know are more common, even though only manifest in some people, it would be worth it” to develop vaccines against those infections, Yolken said.

Original article on Live Science.