A spirituális önmegvalósítás 9 szakasza

Az önmegvalósítás egyike azoknak a kifejezéseknek, amelyeket a spirituális úton hallunk, és amelyek egyik fülünkön bemennek, a másikon pedig kijönnek. Nem foglalkozunk vele sokat, pedig MINDENKINEK a középpontjában áll.

Ha nem tekintjük az önmegvalósítást a spirituális út végső céljának, akkor az utunk homályos, elmosódott és összefüggéstelen.

Nem igazán tudjuk, hogy miért tesszük azt, amit teszünk. És ha van is valami kitalált okunk, sosem érezzük magunkat igazán elégedettnek: minden, amit elérünk, minden spirituális brownie pont, amit összegyűjtünk, üresnek és végül csalódást keltőnek tűnik.

Amikor szem elől tévesztjük az önmegvalósítás fontosságát, spirituális útjaink nem mások, mint egyik figyelemelterelés a másik után.

Spirituális fogyasztókká válunk, itt-ott belekóstolunk vonzó spirituális “termékekbe”, anélkül, hogy valaha is igazán mélyre merülnénk.

Ezt nevezem Nyúllyuk-spiritualitásnak: mint Alice Csodaországban, folyamatosan beleesünk az új trendek, izgalmas gyakorlatok és csillogó, jóleső filozófiák végtelen nyúlüregébe.

De a valóság az, hogy elveszünk a felszínes dolgokban, és végül jön valami új, ami megragadja a figyelmünket, és egy újabb Nyúllyukba zuhanunk.

Hála Istennek, vannak olyan utak, amelyek a spiritualitás mélyebb formájához igazodnak – és mindegyik az Önmegvalósításhoz vezet.

Ha nem vagy teljesen biztos benne, mi a fene az az Önmegvalósítás, vagy hogyan tapasztalhatod meg, maradj itt.

Mi az önmegvalósítás?

Az önmegvalósításnak két meghatározása van: az egyik világi, a másik spirituális.

A különböző nyugati pszichológiai és filozófiai hagyományok szerint az önmegvalósítás az életben rejlő személyes lehetőségeink kiteljesedése. Lényegében azt jelenti, hogy korlátlan, kiterjedt értelemben mindazok vagyunk, akik lehetünk. A keleti spiritualitás szerint azonban az önmegvalósítás az Igaz Természetünk vagy az egónkon túli Magasabb Énünk megismerése és megtestesülése.

Itt két furcsán ellentmondó definíciót kapunk keletről és nyugatról.

Melyik definíció a helyes?

Valójában egyik definíció sem helyes vagy helytelen: mindkettő egyformán fontos, mivel fenntartják egymást. A következőkben elmagyarázom, hogy miért.

Az önmegvalósítás 3 sámáni birodalma

Az önmegvalósítás nem annyira egy nagy fény és csillogás pillanat, mint inkább egy lassú és folyamatos folyamat. Ez a folyamat a létezés három birodalmában zajlik:

1. A középső világ
2. Az alsó világ
3. A felső világ

A sámáni terminológiát használva, a középső világ az a birodalom, ahol a mindennapi életünket éljük. Ez az a birodalom, ahol a mindennapi életünket éljük a családunkkal, a barátainkkal és a munkatársainkkal.

Az alsó világ az a lefelé és befelé irányuló birodalom, ahol minden, ami a felszín alatt rejtőzik. Ez a gondolatok, érzések, ösztönök, álmok, tudattalan sebek és a mag szintjén a lélek birodalma.

A felső világ a felfelé és kifelé irányuló birodalom, ahol túllépünk a testen, az elmén és a lelken, és belépünk az anyagtalan, örök Szellembe, amely a létezés minden rétegét áthatja.

Minden birodalomnak célja van…

Minden birodalomban van egy feladat, amit teljesítenünk kell:

• A középső világban a feladat az egó növekedése
• Az alsó világban a feladat a lélek megtestesülése
• A felső világban, a feladat a lélek megvalósítása (más néven önmegvalósítás)

Amint Bill Plotkin mélységpszichológus írja,

Az egó növekedése, a lélek megtestesülése és a lélek megvalósítása egyaránt létfontosságú az egészé váláshoz. Bár mindhárom komponenssel lehet egyidejűleg is foglalkozni, kibontakozásuknak természetes sorrendje van: az egó növekedése az alap, amelyen a lélek megtestesülése nyugszik, és ez utóbbi, úgy vélem, a leghatékonyabban gerjeszti a lélek megvalósulását.

Itt látjuk, hogy mindhárom birodalom egymásra épül és támogatja egymást – a végső cél az önmegvalósítás.

Az önmegvalósítás és az önmegvalósítás közötti különbség…

Az önmegvalósításnak tehát valójában két típusa van.

A Nyugat az én (ego) legteljesebb potenciáljának megvalósítását támogatja. Ez a folyamat a közép- és alvilági birodalomban zajlik. És a pszichológia egyes nyugati iskolái, például azok, amelyek Carl Jung filozófiáját követik, a lélek megvalósítását (más néven individuációs folyamatot) hirdetik.

A Kelet pedig az Én megvalósítását hirdeti – vagyis a kis fabrikált éntől (egótól) való megszabadulást, és a Felsőbb Én vagy az Igaz Természet megtestesítését. Ez egy felső világi út, egy olyan út, amely meghaladja a személyes egót és lelket, és egyesít bennünket az Abszolút, Változatlan és Örök Szellemmel. Ez a megvilágosodás útja.

A legtöbb nyugati és keleti gondolkodási iskola figyelmen kívül hagyja vagy tagadja mindhárom, egymással összhangban működő ösvény fontosságát. Pedig mindhárom ösvény elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megtapasztalhassuk az igazi önmegvalósítást – ahogyan egy fának is szüksége van gyökerekre, törzsre és ágakra ahhoz, hogy egész legyen.

A spirituális önmegvalósítás 9 szakasza…Önmegvalósítás három lépcsője

És ha úgy döntesz, hogy az önmegvalósítás folyamatos útjának szenteled magad, hatalmas tiszteletet fogsz kifejleszteni az iránt, aki valójában vagy. Csak ekkor fogod értékelni a tanácsok teljes mélységében rejlő értelmet: “Ez mindenekelőtt: önmagadhoz légy igaz.”

– Michael A. Singer

Mint korábban említettem, az önmegvalósítás nem annyira egy nagy nagy pillanat, mint inkább egy fokozatos kibontakozási folyamat.

(Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy néhány ritka egyén számára az önmegvalósítás valóban egyetlen nagy pillanatban jön el. De a nagy többség számára ez egy lassú és folyamatos folyamat.)

Az alábbiakban a spirituális önmegvalósítás kilenc szakaszát találod: az utazás kezdetétől egészen a végéig. Kérjük, vegye figyelembe, hogy az önmegvalósítás nem feltétlenül (és gyakran nem is) lineáris folyamat. Gyakran a kibontakozás és átalakulás spirálját tapasztaljuk, és gyakori, hogy előre és hátrafelé haladunk:

Önmegismerés

Az utazás kezdetén az önmegismerés hajnala áll. Ez történhet szórványosan, az önvizsgálat átmeneti pillanatainak eredményeként vagy teljes spirituális ébredésként. Az öntudatosság az, amikor tudatára ébredünk önmagunknak (az én-alapú nézőpontból) és annak, hogy miként lépünk kapcsolatba a világgal.

Aki öntudatos, az eltávolodik korábbi pszichológiai tudatlanságától (amit általában “elalvásnak” is neveznek), és nagyobb öntudatra ébred. Ez egy fájdalmas időszak lehet, amikor őszinte pillantást vetünk gondolatainkra, szokásainkra, választásainkra és a világhoz való viszonyulásunk módjára. Gyakran nem tetszik, amit látunk. Így vagy elzsibbasztjuk magunkat a tagadásból, vagy az önfejlesztés (más néven a spirituális út) útjára lépünk.

Önfeltárás

A nagyobb öntudatra ébredés sokkja után az a vágy hajt bennünket, hogy még jobban felfedezzük magunkat – ez az önfeltárás útja.

Az önfeltárást a kíváncsiság (“ki vagyok én valójában?”) és az elégedetlenség (“nem tudom elhinni, hogy ezt tettem/mondtam/hittem!”) keveréke táplálja. Szeretnénk többet megtudni a személyiségünkről és megérteni autentikus helyünket az életben.”

Az önfeltárás gyakran a középső világban (a mindennapi élet birodalmában) történik, és célja, hogy feltárja, hogyan gondolkodunk, érzünk és viselkedünk. Hogy válaszokat kapjunk, könyvek, workshopok, filmek, személyiségtesztek és egyéb pszichológiai és spirituális gyakorlatok segítségével igyekszünk ismereteket és megértést szerezni önmagunkról.

Self-discovery

Amikor elkezdünk belekóstolni az önfeltárás világába, végül megtapasztaljuk az önfelfedezést, ami akkor történik, amikor mélyen önmagunk felszíne alá ásunk.

Az önfelfedezés akkor történik, amikor a “mit?” helyett a “MIÉRT?” felé haladunk. Míg az előző szakasz (önfeltárás) azzal foglalkozik, hogy mit szeretünk/érzünk/teszünk/gondolunk, az önfelfedezés azzal foglalkozik, hogy miért szeretünk/érzünk/teszünk/gondolunk mindent, ami bennünk felbukkan.

Ebben a szakaszban gyakori, hogy a belső munka különböző formáiba kezdünk, amelyek a lényegi énünk gyökeréig hatolnak.

Önmegértés

Az önmegértés az előző három szakasz kikristályosodása: az én-énünk dinamikájának és működésének mély megértése.

Az emberek, akik elérték ezt a szakaszt, alaposan és többrétegűen megértik az eredetét és okait annak, hogy miért gondolkodnak, éreznek és viselkednek úgy, ahogyan tesznek. Nemcsak a tudatos egójukat fedezték fel, hanem a tudattalan elméjüket is, hogy találkozzanak árnyék-énjükkel és más eltemetett alapvető sebeikkel.

Az önmegértés egy alsó világi út, amely lefelé és befelé halad, megérinti és feltárja lelkünk természetét.

Az önszeretet

A következő az önszeretet: az a szakasz, amikor tele vagyunk együttérzéssel önmagunk és mindaz iránt, amin keresztülmentünk.

Az önszeretet mint alacsonyabb világú út az, ami akkor történik, amikor megcsapoljuk szívünk és lelkünk alapvető természetét: a szeretetet. Amikor szeretjük magunkat, önmagunk mély megértése táplál bennünket. Valójában az előző szakasz (önmegértés) nélkül szinte lehetetlen gyakorolni az önszeretetet, mert nem tudjuk, mit és miért teszünk, gondolunk és érzünk, amit teszünk.

Az önszeretet megtanulása azt jelenti, hogy abbahagyjuk önmagunk büntetését, elkezdjük ápolni magunkat, és nagyobb önbecsülést, önbizalmat és önmegbocsátást tapasztalunk.

Ön-átalakulás

Ebben a szakaszban elkezdjük levetni régi és korlátozó szokásainkat, felfogásainkat és kényszereinket, amelyeket a hamis én (ego) hozott létre, és átalakulunk önmagunk lehető leghitelesebb változatává.

Amikor megtapasztaljuk az ön-átalakulást, egy halál és újjászületés folyamatába lépünk, amely eleinte kényelmetlen és destabilizáló érzés lehet. De végső soron minden változás, amin keresztülmegyünk, felszabadító. Más szóval, én-központúság helyett lélekközpontúbbá válunk, és jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Az előző öt szakasznak köszönhetően képesek vagyunk teret engedni az új növekedésnek. Mint a gubójából kibújó pillangó, úgy érezzük magunkat kitágultabbnak, szabadabbnak és földhözragadtabbnak.

Önuralom

Az 1-6. szakaszok csúcspontjaként ez a szakasz a stabil és jól beállított egó jutalmainak learatásáról szól. Carl Jung pszichológus ezt a szakaszt individuációnak nevezte, vagyis egész emberré válásnak, aki kapcsolódik és összehangolódik a lelkével.

Az önuralom éppen ezt jelenti, a hamis én (vagy ego) elsajátítását – de nem zsarnoki vagy uralkodó hozzáállással. Ehelyett a hamis én elsajátítása szeretettel és megértéssel történik.

Ahelyett, hogy az egónk rabszolgái lennénk, szívből és lélekből élünk, és az egónk behódol és a lelkünket szolgálja.

Amikor megtapasztaljuk az önuralmat, belső és külső világunk egyensúlyba kerül, és saját középső világunk (mindennapi életünk) és alsó világunk (belső életünk) királyai vagy királynői leszünk. Önmagunkba zárkózunk, nyugodtak, éleslátóak, bölcsek, együttérzőek és könnyedek vagyunk.”

Ön-transzcendencia

A következő az ön-transzcendencia, ahol elkezdünk belépni a Szellem világába (vagy a felső világba).

Amikor az öntranszcendencia ösvényén járunk, arra törekszünk, hogy túllépjünk korlátozott egónkon és a lelkünkhöz való ragaszkodásunkon, és eggyé váljunk az Istenivel.

Az ön-transzcendencia vágya jöhet természetes módon az idők folyamán (a spirituális ösvény szorgalmas járásának eredményeként), hirtelen misztikus élmények, mély transzperszonális felismerések vagy a végső szabadság megízlelésére irányuló mély belső hívás révén.

A kinti általános ön-transzcendencia utak és gyakorlatok közé tartozik a meditáció, a jógafegyelem, a misztikus és magasabb tudatosságú hagyományok (szufizmus, gnoszticizmus, taoizmus, buddhizmus stb.), az önvizsgálat, a nem duális tanítások, a kontempláció stb.

Önmegvalósítás

Végre elérkeztünk az önmegvalósításhoz. Mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy az önmegvalósítást lehet keresni és megdolgozni érte, de végső soron magától az Élettől kapott ajándék.

Az önmegvalósítás akkor következik be, amikor felhagyunk a korlátozott egóval való azonosulással és a lélekhez való ragaszkodással, és ehelyett felismerjük magunkat egy és ugyanazon személyként, mint az Isteni. Túllépve az “én”, az “enyém” és az “én vagyok ___” érzésén (más néven az illuzórikus énünk által kitalált belső történeteken), eljutunk ahhoz, hogy megtestesítsük azt, amit Krisztus-tudatosságnak, megvilágosodásnak, buddhaságnak, nem-kettős tudatosságnak és egységnek neveznek.

Ez a szent tapasztalat más elnevezései: nirvána, mennyország, moksa, unio mystica (spirituális alkímia), szamádhi, kozmikus tudatosság és így tovább.

Amikor megtapasztaljuk az önmegvalósítást, átlátunk az ego anyagtalanságán és mulandóságán (ezt meditációval lehet megtapasztalni), a gondolkodás álomszerűségén és a minden jelenséghez való ragaszkodás illúzióján, és belelátunk a hatalmas, tágas és örök jelenlétbe, amely mindenhol létezik.

Ebben a szakaszban megszabadulunk a szenvedéstől, a félelemtől és minden elkülönüléstől. Ami megmarad, az a lét tiszta ragyogása, a teljes egyesülés az Élettel, a végtelen szeretet, a kapcsolat, a megértés és a létezésre való nyitottság megtapasztalása.

Hogyan tapasztalhatod meg az önmegvalósítás ízét

Az önmegvalósítás egy olyan utazás, amely eltarthat néhány évig, évtizedig, vagy leggyakrabban egy egész életen át (vagy tovább). De ez egy szent és méltó út, amely minden idődet, erőfeszítésedet, őszinteségedet és odaadásodat megéri. Végső soron ez a megvilágosodás, a szabadság és a szeretet útja. Mi lehetne ennél jobb?

Most, hogy feltártuk, mi az önmegvalósítás, és a kilenc szakaszát, hogyan ízlelhetjük meg – akár csak rövid időre is – ezt az élményt? (Biztos vagyok benne, hogy kíváncsi vagy!)

Íme néhány módszer és gyakorlat, amelyek valószínűleg segítenek megmártózni ebben az életet megváltoztató élményben (bár semmi sem garantált):

• Hosszú meditációs szakaszok (45 perc vagy több naponta) – tartsd szem előtt, hogy fontos, hogy dolgozz fel erre a célra, különösen, ha kezdő vagy
• Növényi gyógyászati utazások (ayahuasca, peyote, meszkalin, pszilocibin gomba, marihuána, stb. segítségével.) – ha mentális betegségben szenvedsz, javaslom, hogy előtte beszélj egy szakképzett terapeutával, egyébként ez egy csodálatos út, amit tiszta, tudatos szándékkal és tisztelettel kell megközelíteni
• Megváltozott tudatállapotokba való belépés (például transzállapot, világos álmodás, légzésmunka révén, önhipnózis) – ne feledd, hogy gyengéd légy magaddal és lassan haladj
• Elmerülés a természetben – próbálj meg hosszabb időt eltölteni a természetben (1+ óra), különösen olyan vad és szelíd területeken, amelyeket nem látogatnak emberek

Ha tudsz ajánlani más gyakorlatokat, oszd meg alább és segíts inspirálni másokat!

***

Remélem, most már mélyebben megértetted az önmegvalósítás fogalmát. Ne feledd, hogy gyakran haladunk előre és hátra az úton: ez nem lineáris. Ehelyett ez egy folyamat, amely hullámzik és folyik, növekszik és csökken, és spirális mintázatban mozog.

Mondd el, te az önmegvalósítás felé vezető út melyik szakaszában vagy? Szívesen hallanék a tapasztalataidról.