A tanulmányi hiányosságok legjobb orvoslása érdekében a pedagógusoknak nemcsak empirikusan validált beavatkozásokat kell azonosítaniuk, hanem olyan oktatási módosításokat is tudniuk kell alkalmazni, amelyek hatékonyabb tanulói tanulást eredményeznek. A jelen tanulmány a tömeges és az elosztott gyakorlás hatását hasonlította össze egy explicit időzítési beavatkozással, hogy felmérje, hogy ezek a módosítások milyen mértékben vezetnek a matematikai tények folyékonyságának növekedéséhez az alapvető összeadási feladatokban. Negyvennyolc harmadik osztályos tanulót három csoport egyikébe soroltak, és mindegyik csoport 19 napon keresztül minden nap négy 1 perces matematikai explicit időzítési eljárást hajtott végre. Az egyes csoport mind a négy 1 perces időmérést egymás után végezte el; a kettes csoport két egymás utáni 1 perces időmérést végzett reggel és két egymás utáni 1 perces időmérést délután, a hármas csoport pedig egy, 1 perces független időmérést végzett négyszer a nap folyamán elosztva. Növekedési görbemodellezéssel vizsgálták a fejlődést a vizsgálat során. Az eredmények azt mutatták, hogy a tanulók az elosztott gyakorlás feltételeiben – mind a napi négyszeri, mind a napi kétszeri gyakorlásban – szignifikánsan magasabb folyékonysági növekedési ütemet mutattak, mint azok, akik naponta csak egyszer gyakoroltak tömeges formában. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az elosztott gyakorlás és az explicit időzítési eljárások kombinálása olyan hasznos módosítás, amely a matematikai tények folyékonyságát célozva plusz tanítási idő nélkül fokozza a tanulók tanulását.