A történelem birodalma

Előttebb már beszéltünk Róma infrastruktúrájáról és Róma hadseregéről. De a lenyűgöző építészet és a nagyszerű katonai hagyományok mellett néhány jeles római lenyűgöző filozófiai eszmékkel is büszkélkedhetett. Így hát minden további nélkül vessünk egy pillantást 25 hihetetlen ókori római idézetre, amit ismerned kell – a “barátok, rómaiak és honfitársak” krémje által kimondva.

*Megjegyzés – Bár ezeket az idézeteket egy széles körből válogattuk, semmiképpen sem állítjuk, hogy ezek a “legjobbak” a rómaiak által kínált idézetek közül. Kérjük tehát, tekintse ezt a listát szubjektív témának.

1) Ha legyőzte a hajlamát, és nem győzte le, akkor van oka az örömre.

Plautus vagy Titus Maccius Plautus (Kr. e. 254 – Kr. e. 184) római drámaíró volt, aki a Palliata comoedia műfaj megteremtőjeként ismert. Valójában komédiái az úgynevezett ólatin korszak ritkább (és legkorábbi) fennmaradt irodalmi példányai közé tartoznak.”

2) Soha nem vagyok kevésbé szabad, mint amikor szabadidőm van, vagy kevésbé egyedül, mint amikor egyedül vagyok.

Scipio Africanus (Kr. e. 236 – Kr. e. 183), más néven Scipio Africanus az idősebb, vitathatatlanul nemzedékének legnagyobb római hadvezére volt. Neki köszönhetjük Hannibál Barca végső legyőzését a nagy jelentőségű zamai csatában, i. e. 202-ben.

3) Ha van kerted és könyvtárad, mindened megvan, amire szükséged lehet.

Marcus Tullius Cicerót (Kr. e. 106 – Kr. e. 43) gyakran tartják kora egyik legnagyobb római szónokának és prózastílusírójának. A jómódú római lovas családból származó Cicero filozófus, politikus, jogász, politikai teoretikus és alkotmányjogász is volt, aki olyan neologizmusokat vezetett be, mint az evidentia, humanitas, qualitas, quantitas és essentia.

4) Az öregkori tanácsadás ostobaság; hiszen mi lehet abszurdabb, mint hogy minél közelebb kerülünk utunk végéhez, annál inkább növeljük az útra való ellátmányunkat.

Még egy ékszer Marcus Tullius Cicerótól. És mivel az idézet a halálról szól, meg kell jegyezni, hogy magát Cicerót is megölték Marcus Antonius (Marcus Antonius) parancsára. Állítólag Cicero utolsó szavai fogva tartóihoz így szóltak: “Semmi sem megfelelő abban, amit teszel, katona, de azért próbálj meg rendesen megölni engem.”

5) Könnyebb olyan embert találni, aki önként vállalja a halált, mint olyat, aki hajlandó türelemmel elviselni a fájdalmat.

Julius Caesar (i. e. 100 – i. e. 44) római államférfi és neves latin prózaíró volt. De leginkább arról ismert, hogy korának legnagyobb római hadvezére volt, aki befejezte Gallia meghódítását, és elindította az első római inváziót Britanniába.

6) Ha meg kell szegned a törvényt, tedd a hatalom megszerzése érdekében: minden más esetben tartsd be.

Egy újabb érdekes idézet Julius Caesartól, ezúttal politikai vonatkozásban. Történelmi szempontból ugyanis éppen politikai manőverei (és nem hadvezéri tevékenysége) voltak azok, amelyek hosszú távú hatást gyakoroltak Rómára és Európára; mivel a szenátus ellenében játszott kritikus szerepe a Római Köztársaság fogyatkozásához és a Római Birodalom kialakulásához vezetett.

7) Akit leginkább könnyekig meghat egy prédikátor minden szava, az általában gyenge és gazember, amikor az érzések elpárolognak.

Sallust vagy Gaius Sallustius Crispus (i. e. 86 – i. e. 34) római történetíró, politikus és a provinciális plebejus családból származó legelső férfi, aki a római szenátusban szolgált. Magának Julius Caesarnak is ismert pártfogója volt (talán még légiót is vezényelt), aki mindig is fenntartotta a régi római arisztokrácia szigorú ellenzékiségét. Életének későbbi szakaszában Sallustnak nagy szerepe volt a Róma északnyugati szektorában lévő parkosított pihenőkertek kialakításában, amelyek közismertebb nevén a Horti Sallustianusok (Sallust kertjei).

8) A dühös ember ismét haragszik magára, amikor visszatér az észhez.

Publilius Syrus (i. e. 85 – i. e. 43) Ciceróval kortárs latin mimikaíró volt, aki jambikus és trochaikus versekben írt erkölcsi aforizmák gyűjteményéről volt ismert. Érdekesség, hogy Publilius valószínűleg szíriai rabszolgaként indult, és riválisa, Decimus Laberius legyőzésével jutott fel az irodalmi ranglétrán. A történészek idővel megállapították, hogy hiteles versei összesen mintegy 700 maximára rúgnak, köztük a híres: “iudex damnatur ubi nocens absolvitur” (A bíró elítéli, ha a bűnösöket felmentik).

9) A félelem az elfajzott elme bizonyítéka.

Virgilius vagy Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70 – Kr. e. 19) az ókori Róma egyik legnagyobb, az augustusi korszaknak megfelelő költője volt. A latin irodalomhoz való hatalmas hozzájárulását három jelentős műve – az eclogák (vagy bukolikák), a Georgikák és az eposzi Aeneis – fémjelzi. Az utóbbi irodalmi alkotást gyakran tekintik az ókori Róma nemzeti eposzának, a mű Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának hagyományait követi.

10) A túl nagy cipő hajlamos megbotlani, a túl kicsi pedig csípni a lábat. Így van ez azokkal is, akiknek nem áll jól a szerencséjük.

Horatius vagy Quintus Horatius Flaccus (Kr. e. 65 – Kr. e. 8), az augusztusi korszak legjelentősebb római lírai költője volt, aki hexameteres versekkel és maró jambikus költészettel egyaránt foglalkozott. Tisztje volt annak a köztársasági hadseregnek is, amely i. e. 42-ben a filippi csatában vereséget szenvedett. Később azonban Octavianus amnesztiát ajánlott neki, és így Horatius az új rendszer szószólójává vált (bár apja birtokát elvesztette a veteránok kolóniája miatt).

11) A magas fenyőt rázza meg leggyakrabban a szél; a magas tornyok súlyosabb csattanással dőlnek le; és a villám a legmagasabb hegyet sújtja.

Egy újabb érdekes idézet Horatiustól, a mondat arra a “kényes” egyensúlyra utal, amelyet magának a költőnek is fenn kellett tartania a polgárháborúk utáni időszakban (a Kr. e. 1. század végén), amikor politikai hovatartozásáról volt szó. Ennek ellenére mégis sikerül felidéznie Horatius erős vonzalmát az individualista függetlenséghez.”

12) Ifjak, hallgassatok meg egy öregembert, akire az öregek hallgattak, amikor fiatal volt.

Augustus (Kr. e. 63 – Kr. u. 14), született Gaius Octavius, a Római Birodalom megalapítója és első császára volt, aki Kr. u. 14-ben bekövetkezett haláláig uralkodott (emellett Julius Caesar örökbefogadott örököse is volt). Augustus uralkodása indította el a Pax Romana (római béke) néven ismert időszakot, egy majdnem két évszázados kiterjedt időszakot, amikor a római birodalmat nem zavarta semmilyen hosszan elhúzódó nagyobb konfliktus, annak ellenére, hogy a birodalom “szabályosan” terjeszkedett olyan területekre, mint Egyiptom, Dalmácia, Pannónia, Germánia és Hispania teljes annektálása.

13) Róma szerény kezdetei óta úgy megnőtt, hogy mára elhatalmasodott saját nagyságán.

Livius vagy Titus Livius (Kr. e. 59 – Kr. u. 17) vitathatatlanul a legtöbbet idézett római, ha történelmükről van szó. Ez elsősorban a római történetíró Ab Urbe Condita Libri (Könyvek a város alapításától) című monumentális műve miatt van így, amely a Róma hagyományos, i. e. 753-as alapítását megelőző “sötét korszakot” egészen Livius korabeli koráig öleli fel. Livius életének második felében szerzett hírnevét gyakran bemutatják egy anekdotával, amikor állítólag egy cádizi (délnyugat-spanyolországi kikötőváros) férfi egészen Rómáig utazott, hogy csak azért találkozzon a szerzővel, majd miután teljesítette kívánságát, késedelem nélkül visszatért hazájába.

14) Minden új kezdet egy másik kezdet végéből ered.

Az idősebb Seneca vagy Marcus Annaeus Seneca (Kr. e. 54 – Kr. u. 39) római retorikus és író volt, aki a távoli hispániai Cordobából származott. Seneca jómódú lovascsaládba született, és (későbbi életében) a korai Római Birodalom jelentős időszakában élt, amely három császár – Augustus, Tiberius és Caligula – uralkodását foglalta magába.

15) Tiszta öröm nem létezik, mindig jár vele némi aggodalom.

Ovid vagy Publius Ovidius Naso (Kr. e. 43 – Kr. u. 17) az idősebb Vergilius és Horatius kortárs római költője volt, és ők hárman együtt alkották a latin kanonikus irodalom “szentháromságát” az augusztusi korszakban. Ennek érdekében Ovidius elsősorban mitológiai elbeszéléseiről – a Metamorfózisokról -, valamint olyan szerelmes versgyűjteményekről ismert, mint az Amores (“Szerelmi ügyek”) és az Ars Amatoria (“A szerelem művészete”). Furcsa módon a költőt később maga Augustus száműzte egy távoli fekete-tengeri tartományba. A történészek máig találgatják a számos lehetséges okot, maga Ovidius pedig egyszerűen csak utalt az epizódra a carmen et error, “egy vers és egy tévedés” kifejezéssel.”

16) Ne mondd mindig azt, amit tudsz, de mindig tudd, amit mondasz.

Claudius vagy Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus (Kr. e. 10 – Kr. u. 54) római császár volt, aki Kr. u. 41-54 között uralkodott, és Róma első Itálián kívül született uralkodója volt. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Claudius kissé süket volt és sántított, képesnek bizonyult a közigazgatásra és a nyilvános építkezések pártfogójának. Uralkodása idején összehangolt kísérleteket tett Britannia meghódítására is, míg a császár maga arról volt ismert, hogy megküzdött egy valódi gyilkos bálnával, amely az ostiai kikötőben rekedt (ahogy azt az idősebb Plinius említi)!

17) A bűnös első és legnagyobb büntetése a bűn lelkiismerete.

Lucius Annaeus Seneca, más néven az ifjabb Seneca (Kr. e. 5 – Kr. u. 65) római sztoikus filozófus és drámaíró volt, aki a humorban is kipróbálta magát. Az idősebb Seneca egyik fia, Lucius Nero római császár császári tanácsadójaként és nevelőjeként is tevékenykedett. Sajnos éppen a politikai ügyekkel való kapcsolata hozta meg a vesztét – amikor Lucius öngyilkosságra kényszerült a Nero meggyilkolására irányuló pisoni összeesküvésben játszott állítólagos szerepe miatt.

18) A remény az az oszlop, amely megtartja a világot. A remény az ébredő ember álma.

Az idősebb Plinius vagy Gaius Plinius Secundus (Kr. u. 23 – Kr. u. 79) ókori római író, természettudós és természetfilozófus – a Naturalis Historia című enciklopédikus művéről ismert. Korának néhány jeles római polgárához hasonlóan Plinius is katonai karriert futott be: a korai Római Birodalomban magas rangú haditengerészeti és hadseregparancsnoki tisztséget töltött be. Plinius később a Vezúv katasztrofális kitörésekor (Kr. u. 79) halt meg a Stabiae partján, és így egyike volt Pompeji pusztulásának híres (ám szerencsétlen) szemtanúinak (rekonstruálva ebben az animációs videóban).

19) Az istenek elrejtik az emberek elől a halál boldogságát, hogy elviseljék az életet.

Lucanus vagy Marcus Annaeus Lucanus (Kr. u. 39 – Kr. u. 65) egy másik római irodalmi ikon volt Cordobából (valójában az ifjabb Seneca unokaöccse volt), aki a versek gyorsaságáról volt híres. Sajnos őt is váratlanul érte a korai halál fiatalon, 25 évesen, amikor (nagybátyjához hasonlóan) öngyilkosságra kényszerült a Néró elleni merényletre irányuló Pison-összeesküvés során.

20) Sokszor elgondolkodtam azon, hogyan lehet az, hogy minden ember jobban szereti magát, mint az összes többi embert, de mégis kevesebb értéket tulajdonít a saját magáról alkotott véleményének, mint mások véleményének.

Marcus Aurelius vagy Marcus Aurelius Antoninus Augustus (Kr. u. 121 – Kr. u. 180) római császár volt Kr. u. 161-180 között, akit az öt jó császár közül az utolsónak tartanak. Hihetetlen, de korának legjelentősebb sztoikus filozófusai közé tartozott – ez derül ki az Elmélkedések című kötetéből, amelyet teljes egészében görög nyelven írt, miközben a császár hadjáratot folytatott.

21) A világegyetem átalakulás: az élet vélemény.

Még egy éleslátó idézet Marcus Aureliustól – a császártól, akiről az is köztudott, hogy szónoki leckéket két görög és egy latin oktatótól vett. E tanárok kiválasztását tekintve nyilvánvalóvá válik, hogy a korabeli római arisztokrácia mennyire nagyra értékelte még a görögöt mint nyelvet.

22) Egy másik régi költő, akinek a neve most nem jut eszembe, az Igazságot az Idő leányának nevezte.

Aulus Gellius (Kr. u. 125 – Kr. u. 180 után) korának jeles latin szerzője és grammatikusa volt, aki eredetileg Athénban tanult. Híres az Attikai éjszakák című könyvéről, amely különböző témákról – többek között nyelvtanról, filozófiáról, történelemről, antikvitásról, sőt geometriáról – készített összehasonlítható jegyzeteket.

23) Úgy találjuk, hogy a rómaiak a világ meghódítását nem másnak köszönhették, mint a folyamatos katonai kiképzésnek, a fegyelem pontos betartásának a táborokban, és a háború egyéb művészeteinek fáradhatatlan művelésének.

Vegetius vagy Publius Flavius Vegetius Renatus (Kr. u. 4. század körül) a IV. század végének leghíresebb római hadtörténésze volt, bár életéről nem sokat tudunk. Epitoma rei militaris (más néven De Re Militari) című ragyogó művének nyitó szakaszában azonban Vegetius megerősíti, hogy vallása a kereszténység. Hihetetlen, de a szerző (bizonyos mértékig) másik művéről, a Digesta Artis Mulomedicinae-ről is ismert, amely egy átfogó értekezés az állatorvoslásról.

24) Az Isten Fia emberré lett, hogy mi is Istenné válhassunk.

Alexandriai Szent Athanáz (Kr. u. 296 – Kr. u. 373) Alexandria huszadik püspöke és híres keresztény teológus volt, aki megvédte a szentháromságtant az arianizmussal szemben. A híres egyiptomi arról is ismert volt, hogy összeütközésbe került a római császárokkal, ami abból is kitűnik, hogy öt száműzetése (négy különböző császártól) 17 évnek felelt meg, 45 éves püspöksége alatt.”

25) Ha van Isten, honnan ered ennyi rossz? Ha nincs Isten, honnan származik minden jó?

Boethius vagy Anicius Manlius Severinus Boëthius (Kr. u. 480 – Kr. u. 525) római szenátor, konzul, magister officious és filozófus volt a 6. század elején. Egyedülálló a listánkon, mert a filozófus négy évvel azután született, hogy a Nyugatrómai Birodalom “technikailag” megszűnt létezni, amikor Odoacer átvette Itália királyának címét (Kr. u. 476-ban). Boethius maga is Nagy Theodorik osztrák királyt szolgálta, és végül pártfogója bebörtönözte és kivégeztette.

Megtisztelő említés azoknak, akiknek tetszettek az előző római idézetek –

A viccelődések tetszenek, amíg a határokon belül tartjuk őket, de túlzásba vittük őket, sértőek.