A tükör egy sík vagy ívelt felület, amelyet általában üvegből készítenek, és amelyre fényvisszaverő bevonatot vittek fel. A tükröket a technológiában is használják, és fontos elemei a tudományos műszereknek, például a távcsöveknek, az ipari gépeknek, a kameráknak és a lézereknek.
Az emberek valószínűleg először a víztócsákban, patakokban és folyókban kezdték el nézni a tükörképüket, amelyek az első tükrök voltak. A legkorábbi ember által készített tükrök csiszolt kőből és fekete vulkáni üvegből, obszidiánból készültek. Ilyen tükrökre találtak példákat Törökországban, amelyek legalább 6000 éves múltra tekintenek vissza. Az ókori egyiptomiak csiszolt rezet használtak tükrök készítéséhez, és gyakran a tükör kerek felületét díszítéssel ékesítették. Az ókori mezopotámiaiak szintén készítettek csiszolt fémtükröket, és csiszolt kőből készült tükröket ismertek Közép- és Dél-Amerikában i. e. 2000 körül. Kínában a tükröket fémötvözetekből kezdték készíteni, ón és réz keverékéből, az úgynevezett speculum metalt, amelyet erősen csiszolva lehetett fényvisszaverő felületet készíteni, valamint csiszolt bronzból készült tükröket. A fémötvözetekből vagy nemesfémből készült tükrök az ókorban nagyon értékes tárgyak voltak, amelyeket csak a nagyon gazdagok engedhettek meg maguknak.
Azt tartják, hogy a fémhátlapú üvegből készült tükröket először Libanonban gyártották a Krisztus utáni első században, a rómaiak pedig ólomhátlapú fúvott üvegből készítettek tükröket.
Tükör története
Az ókori egyiptomiak, rómaiak és görögök nagyon szerették a tükröket, és gyakran készítettek tükröket csiszolt rézből és bronzból. Üvegtükröket először az i. sz. harmadik században gyártottak, és meglehetősen elterjedtek Egyiptomban, Galliában, Németországban és Ázsiában. Az üvegfúvás módszerének feltalálása a 14. században a domború tükrök felfedezéséhez vezetett, ami növelte az üvegtükrök népszerűségét…
Tükörkészítés
A tükör fő alkotóeleme az üveg. Mivel az üveg rossz fényvisszaverő, a tükör elkészítéséhez bevonattal kell ellátni. A fémbevonatok készítésére a legmegfelelőbb anyagok az ezüst, az arany és a króm.
Tükrös tények
A lélek fogalmait gyakran társítják a tükrökhöz, aminek következtében rengeteg babona övezi a tükröket. Például egy tükör összetörése hét évnyi balszerencsét okoz, mert a törött tükörrel összetörő lélek hétévente regenerálódik (régi római legenda). A tükröknek erős kapcsolatuk van a szellemekkel is. A tükröket letakarják, ha valaki meghal, mert egyes babonák szerint a tükör csapdába ejtheti a halott személy lelkét.
Tükör érdekességek
A reneszánsz korában Európában a tükröket olyan módszerrel készítették, amelynek során az üveget ón és higany amalgámmal vonták be. A XVI. században Velence lett az ilyen tükrök gyártásának központja. Franciaországban Saint-Gobain néven tükörgyártó gyárat hoztak létre,de a tükrök még mindig drága luxuscikknek számítottak, és csak a nagyon gazdagok birtokoltak ilyet.
1835-ben Justus von Liebig német kémikus kifejlesztette az ezüstözött üvegtükröt, amelyben ezüstnitrát kémiai redukciójával egy vékony fémezüstréteg kerül az üvegre. Ennek az eljárásnak a feltalálása lehetővé tette, hogy a tükröket sokkal nagyobb mennyiségben állítsák elő, és a történelemben először a hétköznapi emberek is vásárolhattak tükröt. A mai tükröket gyakrabban úgy állítják elő, hogy az alumíniumot vákuummal közvetlenül az üvegre helyezik.
A tükrökkel kapcsolatban számos babona létezik. Egy tükör összetörése a mai napig azt mondják, hogy hét évig tartó balszerencsét hoz. Ez az átok állítólag a római időkig nyúlik vissza, amikor úgy gondolták, hogy a léleknek hét év kell ahhoz, hogy megújuljon. A balszerencse elkerülésének egyik módja az volt, hogy a törött tükör minden darabját nagyon mélyen elásták a földbe. Azt is mondják, hogy a házban a falról leeső tükör annak a jele, hogy valaki meg fog halni. Régebben bevett szokás volt, hogy a házban lévő összes tükröt letakarták, ha valaki meghalt a házban. Úgy hitték, hogy ezzel megakadályozzák, hogy az elhunyt lelke az ördög által az egyik tükörben rekedjen.