A Current Neurology and Neuroscience Reports áprilisi számában megjelent tanulmány szerint az olyan migrénes kezelések, mint a magnézium, az ondansetron, a paracetamol és a butalbital károsak lehetnek, ha terhesség alatt szedik őket. A migrénes kórtörténet komoly hatással lehet a terhesség egészségére és a perinatális eredményekre, ezért fontos a biztonságos és hatékony kezelés. “A betegeknek és az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy léteznek aggályok, és gondosan mérlegelniük kell e kezelések kockázatait és előnyeit” – mondta Rebecca Erwin Wells, MD, MPH, az észak-karolinai Winston-Salemben található Wake Forest Baptist Health neurológus adjunktusa és munkatársai.
Rebecca Erwin Wells, MD, MPH
A magnéziumot
A magnéziumot korábban a terhesség alatti migrén egyetlen biztonságos kiegészítőjének tartották, de biztonságosságát nemrégiben megkérdőjelezte az FDA. Az FDA mellékhatás-bejelentő rendszerében tizennyolc esetjelentés új aggályokat vetett fel az olyan lehetséges kockázatokkal kapcsolatban, mint az alacsony kalciumszint, csontrendellenességek és rickettszerű csontrendszeri rendellenességek a méhen belül intravénás magnéziumnak kitett újszülötteknél. A magnézium-szulfát azonban továbbra is javallott a preeklampszia és az eklampszia görcsrohamok megelőzésére és ellenőrzésére. Az FDA a magnézium-szulfát injekciót potenciális teratogén hatásai miatt a D terhességi kategóriába sorolta át. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük a magnézium biztonságosságát a migrén megelőzésében.
Ondanszetron
Az andanszetron népszerű hányáscsillapító kezelés a terhes anyák számára, de a legújabb eredmények új aggályokat vetettek fel a magzati és anyai biztonságossággal kapcsolatban. Az FDA figyelmeztetéseket adott ki a szerotonin-szindróma és a súlyos ritmuszavarok kockázatáról, amelyekkel a gyógyszer jár. Egy megfigyeléses vizsgálatban 176 ondansetronnak kitett terhes nőt hasonlítottak össze más hányáscsillapítókkal és nem teratogénekkel kezelt nőkkel. Nem találták a súlyos rendellenességek megnövekedett kockázatát az ondansetron esetében. Egy 2012-es eset-kontroll vizsgálat megállapította, hogy az ondansetron növelte a szájpadhasadék kockázatát az utódoknál. Egy 897 018, 1997 és 2010 között terhes nő bevonásával végzett dán vizsgálat a szívfejlődési rendellenességek előfordulási gyakoriságának megduplázódását mutatta ki ondansetron alkalmazásával, de az adatok statisztikailag nem voltak szignifikánsak. A New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban közzétett jelentésben dán kutatók 609 385 terhességet vizsgáltak 2004 és 2011 között, és nem találták az ondansetron alkalmazásával összefüggésbe hozható magzati károsodások megnövekedett kockázatát.
Acetaminofen
Acetaminofen az egyik legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak számít a terhesség alatt, és az Egyesült Államokban a terhes nők több mint 65%-a használja. A legújabb bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy lehetséges kapcsolat áll fenn az anyai paracetamol-használat és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) és a zihálás gyermekkori kialakulása között. Egy 1996 és 2002 között 64 322 élve született gyermek és anya páros bevonásával végzett dán nemzeti születési kohorsz vizsgálat azt mutatta, hogy a terhesség alatti paracetamol-használat összefüggésbe hozható az ADHD-szerű viselkedés, a hiperkinetikus zavar diagnózisának vagy az ADHD-gyógyszerek használatának megnövekedett kockázatával hétéves korban. A legnagyobb kockázatot a több trimeszterben és több mint 20 hétig tartó használat jelentette. A norvég anya és gyermek kohorszvizsgálatban (1999-2008) 2919 azonos nemű anya testvérpárja vett részt, akiket a paracetamol-expozíció és a pszichomotoros és viselkedésfejlődés szempontjából vizsgáltak. A 28 napnál hosszabb szülés előtti paracetamol-expozíciót elszenvedett gyermekeknél rosszabb volt a bruttó motoros fejlődés, a kommunikáció és az externalizáló/internalizáló viselkedés, valamint magasabb volt az aktivitási szintjük.
Egy másik prospektív vizsgálat azonban nem számolt be szignifikáns kapcsolatról az anyai paracetamol-használat a terhesség első felében és a gyermek IQ-ja vagy figyelme között. Más tanulmányok a paracetamol-expozíciót a gyermekkori sípoló légzés és asztma fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Egy 3538 gyermek bevonásával végzett olasz prospektív születési kohorsz vizsgálatban azonban a kutatók azt találták, hogy minden ilyen összefüggést olyan zavaró tényezőkkel magyaráztak, mint a szüléskori életkor, a dohányzás, a testvérek és az asztma vagy asztmás bronchitis.
Butalbital
A butalbitalt a terhesség alatti migrén megszakító kezelésének választott gyógymódjának tekintették. A National Birth Defects Prevention Study szerint azonban a butalbital a veleszületett szívhibák lehetséges növekedésével jár. Ebben a vizsgálatban, amelyben 21 090 butalbitálnak kitett csecsemő és 8 373 érintetlen kontrollszemély vett részt, a perikoncepciós butalbitálhasználat összefüggésbe hozható volt a Fallot-tetralógiával, a tüdőbillentyű-szűkületekkel és a secundum típusú pitvari szeptumhibával. A kis mintanagyság korlátozta a vizsgálat erejét.
Nonfarmakológiai és eljárásalapú kezelések
A várandós nők, akik aggódnak a magnézium, az ondansetron, a paracetamol, a butalbital vagy más farmakológiai kezelésekkel kapcsolatos kockázatok miatt, kipróbálhatják a nem farmakológiai kezeléseket. Az olyan terápiák, mint a relaxációs tréning, a biofeedback és a fizikoterápia hasznosak lehetnek a migrén kezelésében. Az olyan egészséges szokások, mint a kiegyensúlyozott étrend, az alkohol kerülése, a koffeinfogyasztás korlátozása, a megfelelő folyadékbevitel, a megfelelő alvás és testmozgás szintén segíthetnek a migrén megelőzésében.
A migrén eljáráson alapuló kezelési lehetőségek közé tartozik a craniosacralis terápia és az akupunktúra. A craniosacralis terápia a craniosacralis rendszerben lévő korlátozások kezelésére szolgáló gyengéd manővereket foglal magában. Ennek a kezelésnek a migrénben való hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok azonban korlátozottak. Az akupunktúra a migrén megelőzésében ugyanolyan hatékony, mint a profilaktikus gyógyszeres kezelés, és segíthet a fejfájást kísérő hányinger és hányás minimalizálásában. Ha a migrén a nem farmakológiai kezelések ellenére is fennáll, más ajánlott farmakológiai lehetőségek, mint a béta-blokkolók, triciklikus antidepresszánsok, riboflavin, Q10 koenzim és piridoxin hatékony és biztonságos kezelések lehetnek.