Ebben a hónapban a mali kormánynak végre kell hajtania az ország északi részén élő tuareg lázadókkal kötött békeszerződés kulcsfontosságú részeit. A megállapodásra már régóta vártak. Több mint egy évvel ezelőtt írták alá, és a 2012-ben kezdődött harcokból ered. A lázadók egy független tuareg nemzet, “Azawad” létrehozásában reménykedtek. Most is a kezükben tartják a stratégiai fontosságú Kidal városát. De kik is azok a tuaregek – és mit tartogat számukra a jövő?
A tuaregek egy homályos eredetű berber klánokból álló csoport. A legenda szerint első királynőjük, Tin Hinan alatt költöztek be a Szaharába i.sz. 400 körül. A középkorban a tuaregek uralták a sivatagot átszelő jövedelmező kereskedelmi útvonalakat. Timbuktut, amely az egész muszlim világban szellemi központként híres, egy tuareg család alapította a 12. században. A tuaregek szerencséje a franciák megérkezése után, a 19. században hanyatlott. Vezetőiket lemészárolták, hagyományos szövetségeiket pedig feloszlatták. Északnyugat-Afrika függetlenné válását követően, az 1960-as években a tuaregeket több posztkoloniális állam határai választották el egymástól.
Még ma is mintegy 2 millió tuareg él, főként Nigerben és Maliban. Idegen többséggel körülvéve azonban marginalizálódtak: a földreformok korlátozzák hagyományos nomád pásztorkodásukat, a kereskedelmi korlátozások pedig szegénységben tartják őket. Az elhatalmasodó elsivatagosodás aligha segít. Sok tuareg városokba költözött vagy nyomorúságos táborokban él. A közeli szomszédaikkal fennálló gazdasági feszültségeket fokozzák a tuaregek sajátos hagyományai. Bár muzulmánok, megőrizték az iszlám előtti szellemekbe és ördögűzésbe vetett hitüket. A férfiak és nők közötti kapcsolatok is kevésbé szigorúak, mint más iszlám társadalmakban. Feltűnő, hogy a tuareg férfiak viselnek fátylat, nem a nők. Egyes tuareg klánok ráadásul lazán kezelik a házasság előtti szexet. A tuareg nyelv is különleges. A többi berber nyelvvel rokon, de saját, ősidőkre visszanyúló írásmóddal íródott. Zenéjük híres a kántálás és a dobok hipnotikus keverékéről. Más tuareg szokások kevésbé varázslatosak. A rabszolgatartás gyakori, annak ellenére, hogy a kormány megpróbálja elnyomni.
A kulturális büszkeség a gazdasági nehézségekkel párosulva arra ösztönözte a tuaregeket, hogy harcoljanak a független államért. Már a 2012-es konfliktus előtt, 1962 óta háromszor is fellázadtak a kormányok ellen. Saját elszigeteltségük eközben arra késztette őket, hogy ott keressenek segítséget, ahol csak tudnak. Muammar Kadhafi évekig finanszírozta a tuareg harcosokat; a lázadókhoz 2012-ben csatlakoztak az al-Kaidához kapcsolódó szervezetek és más iszlamista harcosok. Ezek a szövetségek ingatagnak bizonyultak. Líbia az 1980-as években tuaregek ezreit űzte el, a 2012-es lázadás pedig a tuareg lázadók és a külföldi dzsihadisták közötti erőszakkal végződött. A tárgyalásos rendezés szilárdabbnak bizonyulhat: a tuareg közösségek jelenleg némi autonómiát élveznek Nigerben. A Malival kötött korábbi megállapodások elősegítették a jobb kapcsolatokat a hadsereggel, és az új szerződés hangosabb hangot ígér a tuaregeknek a kormányban. Más tuaregek eközben zászlót emelnek kultúrájuk mellett. Az első tuareg játékfilm 2014-ben készült. A tuareg együttesek ma már nemzetközileg is népszerűek. A Tinariwen, a leghíresebb, Londonban és New Yorkban is fellép. Külföldön csillogást szerezni egy dolog; az Azawad a sivatagban továbbra is távoli perspektíva.