A vállalatirányítás érdekképviseleti modellje

A vállalatirányítási modell arra utal, hogy a vállalatok hogyan határozzák meg a vállalatok célját a társadalomban. A vállalatirányítás részvényesi elmélete az idők során megmaradt, de a modellel kapcsolatos gondolatok kezdenek átalakulni. Egyes színtereken a vállalati vezetők a vállalatirányítás stakeholder-elméletét részesítik előnyben. Különbségek vannak abban, hogy a férfiak és a nők hogyan vélekednek a vállalatirányítás érdekelt felek elméletéről. Az igazgatósági tagok és a vezetők között is vannak különbségek abban, ahogyan az érdekeltek elméletét látják.

A vállalatirányítás érdekeltek modellje

A vállalatirányítás érdekeltek elmélete a vállalati tevékenységnek a vállalat valamennyi érdekeltjére gyakorolt hatására összpontosít, szemben a részvényesekre gyakorolt vállalati hatással. Az érdekeltek elméletével az az elvárás, hogy a vállalatok tegyenek erőfeszítéseket az érdekeltek közötti konfliktusok mérséklésére vagy csökkentésére. Az elmélet magában foglalja minden olyan harmadik fél érdekeit is, amely valamilyen szinten függ a vállalattól.

Az ebbe az elméletbe tartozó érdekeltek lehetnek belső érdekeltek, mint például a vállalati igazgatók, vezetők és alkalmazottak. Lehetnek külső érdekeltek is, mint például hitelezők, szállítók, könyvvizsgálók, ügyfelek, a közösség és a kormányzati szervek. Bár az érdekeltek nem vesznek részt közvetlenül a folyamatban, az érdekeltek befolyásolják a vállalat működését. Valamennyi érdekelt fél valamilyen szinten kapcsolatba lép a vállalattal, abban a tudatban, hogy a vállalat valamilyen szinten teljesíteni fog, legyen az fizetés, osztalék, bónusz, további megrendelések, adóbevétel vagy munkahely.

Az igazgatótanácsok igazgatóinak véleménye a vállalatirányítás érdekelt felek elméletéről

Néhány igazgatótanács igazgatója nem teljesen vevő az érdekelt felek elméletének fogalmára. 2019 augusztusában több mint 200 vezérigazgató vitatta meg a kérdést a Business Roundtable-ben. A megbeszélések eredményeképpen változott, hogyan határozzák meg a vállalatok célját a társadalomban. A vezetők úgy nyilatkoztak, hogy a vállalatoknak nem csak a részvényesek érdekeit kell előmozdítaniuk, hanem egy szélesebb körű stakeholder-modellt kell figyelembe venniük, amely magában foglalja az alkalmazottak, a vásárlók, a beszállítók és a közösségek érdekeit, amelyekben dolgoznak.

A Kerekasztalnál az Egyesült Államok néhány legnagyobb vállalatának számos üzleti vezetője azt mondta, hogy egyetért a vállalatirányítás stakeholder-modelljével, de az igazgatótanácsi igazgatók már vegyesebben nyilatkoztak. Az igazgatósági igazgatóknak csak 58%-a érezte úgy, hogy a vállalatoknak a részvényesek helyett az érdekelt feleket kell figyelembe venniük. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a vállalatoknak társadalmi céljuk legyen, a legtöbb igazgatótanácsi igazgató egyetértett. Úgy vélik továbbá, hogy a társadalmi cél és a vállalat nyereségessége nem feltétlenül zárja ki egymást. Míg az igazgatósági igazgatók és a vezetők némileg ellentétes nézeteket vallanak, addig a férfiak és a nők sincsenek annyira egy véleményen.

Nemek közötti különbségek a vállalatirányítás érdekelt felek elméletében

A női igazgatósági igazgatók inkább az érdekelt felek modelljét támogatják, 71%-uk van a testületben, míg a férfi igazgatóknak csak 54%-a támogatja az érdekelt felek modelljét.

A férfiak és a nők az igazgatótanácsban eltérően vélekednek arról, hogy az igazgatótanácsnak mekkora figyelmet kell fordítania az olyan társadalmi kérdésekre, mint a környezetvédelmi és fenntarthatósági aggályok, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás. A férfiak mintegy 52%-a gondolja úgy, hogy a befektetők túl nagy súlyt fektetnek a társadalmi kérdésekre, és a női igazgatóknak csak 26%-a véli úgy, hogy a társadalmi kérdések elegendő figyelmet kapnak. Ha a nyomás továbbra is folyamatosan növeli a nők számát az igazgatótanácsokban, ennek az lehet a hatása, hogy a nők arra ösztönzik majd az igazgatótanácsokat, hogy több időt szenteljenek a napirendjükön a társadalmi kérdéseknek.

Az egyéb figyelemre méltó statisztikákból kiderült:

  • A férfiak 56%-a szerint a részvényesek túl nagy figyelmet fordítanak a környezetvédelmi és fenntarthatósági kérdésekre, míg a nőknek csak 29%-a gondolja ugyanezt.
  • A nők 94%-a szeretné, ha a vállalatok többet tennének a munkahelyi nemi és faji sokszínűség előmozdítására, szemben a férfiak 81%-ával.
  • A nők 71%-a mondta azt, hogy szeretné, ha a vállalatok az érdekeltek nagyobb csoportját helyeznék előtérbe, míg a férfiaknak csak 54%-a értett egyet ezzel a véleménnyel.
  • A nők 62%-a értékelte nagyobbra, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági szakértelemmel rendelkezzenek az igazgatótanácsokban, míg a férfiaknak csak 47%-a értett egyet ezzel a véleménnyel.

A nők nagyobb valószínűséggel látják az ESG-kérdések pénzügyi hatását is a vállalatra. A nők nagyobb valószínűséggel mondják azt is, hogy az ESG-vel kapcsolatos közzétételeknek prioritást kell élvezniük a menedzsment számára. E felmérések eredményei arra utalnak, hogy ezeket a kérdéseket a vezetőség és az igazgatóságok nagyobb valószínűséggel veszik komolyan, mivel a nők fokozott figyelmet fordítanak rájuk. A férfiak és nők eltérő szemlélete azt jelentheti, hogy azok a testületek, amelyekben a férfiak és nők aránya jobban egyensúlyban van, megváltoztathatják az ESG-kérdésekkel kapcsolatos megközelítésüket az igazgatótanácsban.

Itt egy részlet az ESG-kérdésekkel kapcsolatos nemek közötti megosztottságból:

  • A nők 62%-a mondta azt, hogy az ESG-kérdések fontosak a vállalat részvényesei számára, míg a férfiaknak csak 48%-a. Az ESG-kérdések fontosak a vállalat részvényesei számára.
  • A nők 62%-a mondta azt is, hogy úgy érzi, hogy az ESG-kérdések pénzügyi hatással vannak a vállalat teljesítményére, míg a férfiaknak csak 45%-a.
  • A nők 46%-a szerint a vezetésnek nyilvánosságra kell hoznia a vállalat ESG-kérdésekkel kapcsolatos erőfeszítéseit, míg a férfiaknak csak 24%-a vélekedett ugyanígy.

A legtöbb vállalat valamilyen mértékben figyelembe veszi a társadalmi kérdések szerepét a vállalati stratégiák kidolgozásakor. A női igazgatósági tagok hajlamosabbak voltak azt mondani, hogy a társadalmi kérdéseket figyelembe kell venni a vállalati stratégia kidolgozásakor. Az erős női részvétellel rendelkező igazgatótanácsok befolyásolhatják, hogy a társadalmi mozgalmak milyen mértékben játszanak szerepet a vállalati stratégiákban. A PwC 2019-es éves igazgatósági felmérése például a következő területeken mutatott különbséget a női és férfi igazgatósági igazgatók között:

  • A női igazgatók 82%-a szeretné, ha az erőforrások szűkösségét prioritásként kezelnék, szemben a férfiak 61%-ával.
  • A nők 70%-a szorgalmazta, hogy vállalatuk az emberi jogokat helyezze előtérbe, szemben a férfiak 58%-ával.
  • A nők 68%-a szeretné, ha az éghajlatváltozás a vállalati stratégia részeként jelenne meg, szemben a férfiak 50%-ával.
  • A nők 66%-a gondolta úgy, hogy a társadalmi mozgalmaknak be kell épülniük az általános stratégiájukba, míg a férfiaknak csak 38%-a gondolta ugyanezt.
  • A nők 57%-a fejezte ki, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségeket be kell építeni a vállalati stratégiába, szemben a férfiak 38%-ával.

Érdekes lesz látni, hogyan fejlődik a vállalatirányítás modellje az elkövetkező években, és hogyan alakítja a vállalatokat és azok igazgatótanácsait, ahogy a nők kezdenek egyre nagyobb teret nyerni az igazgatótanácsokban, és ahogy az érdekeltek egyre fontosabb tényezővé válnak az üzleti életben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.