A vízilovak nem tudnak úszni – hogyan mozognak a vízben?

Az emberek ezen a héten a vízilovakról beszélnek, legalábbis részben azért, mert a Cincinnati Állatkert szeretett vízilóbébije, Fiona már három hónapos – ez a mérföldkő bizonytalannak tűnt, amikor januárban koraszülöttként megszületett. Fiona remekül érzi magát – olyannyira remekül, hogy már “egy kicsit veszélyes ölelgetni és simogatni” – mondta az állatkert gondozója, Jenna Wingate a helyi újságíróknak.

Az emlékeztet arra, hogy a pici Fiona végül, ha továbbra is jól fejlődik, felnőtt vízilóvá fog válni. És a felnőtt vízilovakkal nem – ismétlem, nem szabad szórakozni. Vegyük például ezt a videót, amelyet kollégám, Ed Yong osztott meg velem tegnap:

Nézd, hogy megy a víziló! Miután megosztottam ezt a videót a Twitteren, számos értetlenkedő választ kaptam. Ilyen megjegyzéseket, mint ez: “Nem rossz egy olyan állattól, amelyik nem tud úszni”, és “És … még úszni sem tudnak!”. Valaki azt mondta nekem, hogy még egy gyerekkönyv is van erről: A vízilovak nem tudnak úszni: And Other Fun Facts. Mivel régóta szkeptikus vagyok a “vicces tényekkel” szemben, természetesen többet kellett tudnom.

A San Diego-i állatkert vízilovakról szóló adatlapja nem volt éppen tisztázó: “A víziló végtagizmai a vízben való erőteljes haladásra szolgálnak, de nem az úszásra.”

Mi az úszás, ha nem a végtagizmok használata a vízben való erőteljes haladásra? “Nos, egy hajó nem úszik” – mutatott rá kollégám, Molly Ball. De a vízilovaknak se motorjuk, se hajócsavarjuk, se vitorlájuk nincs. Akkor pontosan hogyan is rohanják át a vizet ilyen lenyűgözően? Miután fél tucat zoológussal és vadasparkkal felvettem a kapcsolatot, végre megkaptam a választ.

“A vízszint függvényében sétálnak vagy úsznak” – mondta Dagmar Andres-Bruemmer a Frankfurti Zoológiai Társaságtól. Csakhogy az úszás nem igazán úszás önmagában, mondta. Inkább egyfajta galopp.

Még több történet

“A víziló minden értelemben nem úszik” – mondta Douglas McCauley, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem ökológia, evolúció és tengerbiológia tanszékének adjunktusa. “Majdnem mindig fenntart valamilyen kapcsolatot a fenékkel, és ezeket a fenékkel való érintkezési pontokat használja a meghajtás forrásaként.”

Ez több okból is figyelemre méltó. Emlékezzünk vissza, hogy a YouTube-videón látható víziló milyen gyorsan látszott haladni a víz alámerülés közben. Ezek az állatok akár 10 000 fontot is nyomhatnak. Kerek testük nem éppen áramvonalas. A vízilovak mégis képesek arra, hogy “a test fajsúlyának és a nagy csontsűrűségnek az irányítása révén” a víz alatti vízilovak mozgásának kinetikájáról szóló, a Journal of Mammalogy című folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány szerint, hogy a vízilovak még víz alatt is képesek a talajjal érintkezni. Emellett a víz alatti járásuk szélességét is képesek drámaian megnövelni a víz alatt. “A vízi környezet, bár növeli a mozgással szembeni ellenállást, felpörgeti az állatot” – áll a tanulmányban. “Ez a megnövekedett felhajtóerő gyakorlatilag mikrogravitációs környezetté teszi a vizet.”

Ez azt jelenti, hogy a víziló a vízen átgázolva gyakran négy helyett két lábon áll. Az is segít, hogy akár 30 percig is a víz alatt maradhatnak. “Vannak olyan időszakok, amikor a vízilovak “repülnek”, és a lábuk nem érintkezik a talajjal” – írja a lap. “A mély vízben “disznófejszerű ugrások sorozatával mozognak a fenékről” vagy “magas, ágaskodó lépések sorozatával”.”

A vízilovak azért képesek erre a félelmetes ágaskodásra, mert a felhajtóerő és a csontsűrűség megfelelő kombinációjával fejlődtek ki, ami lehetővé teszi ezt.

“Nagyon szép látvány, ahogyan a víz alatt galoppoznak” – mondta McCauley. “Engem a víz alatt holdjáró űrhajósokra emlékeztetnek.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.