A legkorábbi elektromos ventilátorok az 1880-as évek elején jelentek meg. A ventilátor alapvetően egy villanymotorhoz csatlakoztatott lapát volt. A villamosmérnöki és a repülőmérnöki tudományok fejlődése párhuzamosan zajlott az elektromos ventilátorok iparában.
A korai elektromos motorok kétpólusúak voltak. Egyenáramúak voltak, teljesen feltárt működéssel. A korai lapátokat a szélmalomból adaptálták, általában hat pite alakú, lapos, sárgarézből készült levéllel. A fordulatszám-szabályozást ellenállással érték el. Szinte minden esetben ellenálláshuzalt használtak, és néhány esetben a villanykörtét is ellenállásként használták. Ezek a korai ventilátorok vagy újdonságnak számítottak, vagy drága készüléknek, amelyet nagy irodákban vagy gazdag otthonokban használtak.
Tesla váltóáramú motorokkal kapcsolatos munkája után a legtöbb gyártó áttért erre a szabványra. Az 1890-es évek elején a motorok burkolttá váltak. Megjelentek a ventilátorketrecek. A ketrec nem a felhasználó védelmét szolgálta, sokkal inkább a drága ventilátort és a lapátot védte a sérülésektől. A lapátkialakítások továbbra is hatszárnyúak maradtak. A váltóáramú motort ellenállás helyett indukcióval vezérelték.
1900 körül a megnövekedett verseny mellett a lapátok kialakítása is változni kezdett. Megjelentek a legkorábbi oszcilláló ventilátorok. Először szélhajtásúak voltak, majd 1904-re megjelent az első mechanikus rezgőventilátor. 1906-ra az összes elektromotoros elmélet elkészült. A motorok tervezésében az egyetlen előrelépés az 1930-as években következett be. A motorok legnagyobb fejlődése a motorok tekercseléséhez használt rézhuzalok jobb szigetelése volt. Az 1890-es évek elejéig ezeket a vezetékeket selyemmel, majd később pamuttal borított huzallal tekerték be szigetelésként. A zománcszigetelés javult, kisebb drótokat lehetett használni, és így kisebb motorokat lehetett gyártani.
1910-re a legtöbb ventilátorgyártó már lekerekített szélű lapátokat használt, ha nem is saját maguk által szabadalmaztatott terveket. Minden nagyobb gyártó gyártott valamilyen formában szélhajtású vagy mechanikus rezgőkészüléket. A motorok ekkorra már mind zártak voltak, és kisebb méretűek is.
Az 1910-1920-as évtized jelentős változásokat hozott. 1910 körül kezdtek elektromos ventilátorokat gyártani lakossági használatra. Ezek a “Lakossági ventilátorok” a hálószobákba készültek. Hat szárnyuk volt, és a csendesség érdekében lassabb sebességgel működtek. A ventilátorok még mindig fontos háztartási gépek voltak. 1912-re a gyártók már képesek voltak a kis ventilátorok sárgaréz házát “megforgatni”. Röviddel ezután már acélból is tudtak “pörgetni” vagy bélyegezni a motorokhoz és az alapokhoz. Az 1. világháború közeledtével sárgarézhiány lépett fel, mivel a lőszerekhez sárgarézre volt szükség. Az évtized végére a sárgarézketreceket acélketrecek váltották fel. Most már minden penge lekerekített alakú volt. A motorok 8″-ről 5″-re zsugorodtak. Szinte minden gyártó a fekete színt használta a ventilátortesteken, de a General Electric a mélyzöld színt választotta.
1920-ra a kereskedelmi épületekben megjelent a hűtött levegő. A ventilátorgyártók a ventilátorokat inkább a lakossági felhasználás felé kezdték el forgalmazni, mivel az új hűtés kiszorította a kereskedelmi piacaikat. A gyártók kísérletezni kezdtek a tervezési változtatásokkal. Két versenytárs rádiós hangszórónak tervezett ventilátorokat mutatott be, barna, fa szemcsés kivitelben. Az évtized végén a General Electric bevezette az átfedő lapátot, amely sokkal csendesebben működött. Ezek a korai lapátok is alumíniumból készültek, nem pedig acélból. Az alumíniumot mostanában egyre gyakrabban használták a gyártásban.
1930 elején egy Jane Evans nevű fiatal nő St. Louisba jött, hogy belsőépítészeti munkát végezzen. Bemutatták az Emerson Electric elnökének. Radikális stílusos dizájnt javasolt. Az Emerson 1932-ben mutatta be az Ezüst Hattyút. Ez alumíniumból készült lapátot használt, de egy jachtpropeller kialakításán alapult. A formatervezés nagy sikert aratott, és valószínűleg segített az Emersonnak túlélni a gazdasági válságot. Egyre több és több alumíniumot használtak a lapátokhoz, és a formatervek nagyon változatosak voltak. Sok színt kínáltak, többek között elefántcsont, erdőzöld, sötétbarna, króm, nikkel, a motorok kapták az utolsó fontos változásukat. Az Emerson bevezette a kondenzátoros indítású motort. Ezek gyorsabban indultak, halkabban futottak és sokkal hatékonyabbak voltak. A motorok már csak 4″ átmérőjűek voltak, és egy alumíniumból készült 16″-os lapátot tudtak meghajtani. Megjelentek az öntött alumínium lapátok, a legújabb repüléstechnikai tervek felhasználásával.
Az 1940-es években háborúban álló nemzet voltunk. A ventilátorgyártók a háborús erőfeszítések segítésére használták fel kapacitásukat. Kevés vagy egyáltalán nem készült elektromos ventilátor a piacra. Nem voltak tervezési változások. A háború befejezése után újraindult a gyártás, ugyanazokkal a tervekkel, mint a háború előtt.
1950-re a légkondicionálás elérhetővé vált az otthonokban. Néhány gyártó otthoni ventilátorokat kínált fából készült tokkal, hogy összeolvadjanak a televíziókkal. A lakossági hűtött levegő bevezetése, az asztali ventilátorok hanyatlásának kezdetét jelentette. Az 1950-es évtizedben nem sok minden változott a ventilátorok terén. A költségcsökkentés átvette a formatervezés mint értékesítési szempont helyét. Olcsóbb ventilátorok készültek. Néhányan nejlont használtak fogaskerekekhez, szemben a sárgarézzel vagy acéllal. Bevezették a szürke, az aqua és a türkiz színeket, valamint a ráncos festékes kiviteleket.
A hatvanas évekre a legtöbb gyártó elkezdte fokozatosan megszüntetni ventilátorcsaládjait. Az 1960-as évek végére az utolsó jó ventilátorok is elkészültek.
Az információkat Steve Cunningham szolgáltatta