Az “A-vonalú” kifejezés egy ruha leírására szolgál, szoknya vagy kabát, amelynek sziluettje háromszög alakú, felül keskeny és testhezálló, és a melltől vagy a deréktól egyenes vonalban szélesedik a szegélyig. Pontosabban olyan strukturált ruhadarabot értenek alatta, amely a testtől távol áll, hogy az A alakú oldalakat formálja. Az A vonalú ruhadarabok eleje gyakran egy darabból van kivágva, az illeszkedés érdekében dartsokkal, és a szoknyáknak gyakran nincs derékszíja.
Az A vonal kifejezés eredete
A kifejezés először Christian Dior divattervező 1955 tavaszára készült kollekcióján keresztül került be a divat szótárába, amelyet “A vonalnak” nevezett el. Az 1950-es években a nemzetközi divatsajtó Párizsra, és különösen Diorra tekintett, hogy meghatározza a divat irányát minden szezonban. Dior minden új kollekciót egy meghatározott gondolat köré szervezett, és minden egyes kollekciónak olyan nevet adott, amely leírta vagy felidézte ezt a gondolatot. 1954-ben és 1955-ben három, egymással szorosan összefüggő kollekciót tervezett, amelyek a H, A és Y betűk formáján alapultak, és amelyek eltávolodtak az 1947-es “Corolle Line” (vagy “New Look”) kollekciója óta uralkodó sziluettnek számító, erősen hangsúlyozott, szűkített deréktól. Ezek közül a legnagyobb hatással az “A-Line” kollekció volt, amelyet keskeny vállak és sima, trombitaszerűen kiugró szegély jellemzett; a megnyúlt derékvonal, amely vagy magasan a mell alatt volt, vagy a csípő felé esett, az A keresztlécet alkotta. A kollekció jellegzetes megjelenése (a “legkeresettebb sziluett Párizsban”, a Vogue szerint, 1995. március 1., p. 95) egy ujjhegynyi szélesített kabát volt, amelyet egy nagyon telt, rakott szoknyával ellátott ruha fölött viseltek; bár egyértelműen A alakú volt, ez a sziluett teljesen különbözött attól, amit később “A vonalú” alatt értettek.”
Bár az A vonalú kollekció által felállított példát nem követték azonnal, és Christian Dior más ötleteket is felfedezett a későbbi kollekciókban, az A vonalú forma ötlete sikeres volt, és a kifejezés hamar bekerült a köznyelvbe. Az A-vonal egyike volt az 1950-es évek közepén-végén kialakult, ellentmondásos megjelenések sorozatának, amelyek a derekat hangsúlytalanították, és könnyedebb, lazább megjelenést hoztak a divatba; fűzős és zsákruhákat, laza tunikákat és dobozos öltönyöket mutatott be Dior, de más divattervezők is, leginkább Balenciaga és Chanel. A legdrámaibb ezek közül, amelyben az A vonalú ötlet végső kifejezést nyert, az 1958-as tavaszi “Trapézvonal” volt, amelyet Dior utódja, Yves Saint Laurent mutatott be a Dior-ház első kollekciójában. A Trapéz sziluett, amelyben a ruhák drámaian szétnyíltak a vállvonaltól, sokan extrémnek tartották, de az A vonalú ruhát, a maga erősen strukturált, tiszta vonalvezetésével, a modern korban is megfelelő megjelenésnek tekintették. Az 1960-as évek elején bevezették az A-vonalú forma visszafogottabb változatát, és az A-vonalú ruhák és szoknyák az 1970-es évek közepéig népszerű stílusválasztás maradtak.
A modern A-vonalú sziluett
Az 1980-as évek elejére azonban az A-vonalú ruhák és általában a bővülő fazonok szinte teljesen eltűntek. Az új, laza sziluett a zsákforma aktualizálása volt, a ruhák és tunikák lazán esnek a túlzó vállvonalról. Néhány 1960-as évekbeli stílus az évtized későbbi szakaszában retró újjáéledést kapott, de amíg a vállak párnázottak és a felsőrészek bő szabásúak maradtak, addig egyenes szoknyákra volt szükség a megjelenés kiegyensúlyozásához. Az A-vonalú szoknyák és ruhák csak az 1990-es évek végén éledtek újjá, amikor a retró trend felölelte az 1970-es évek stílusait, és újra divatba jöttek a keskeny vállakkal és szabott ujjakkal ellátott, szorosan szabott ruhadarabok. Ekkorra, az egyenes szoknyák és ruhák közel húsz éve után a kifejezés már olyan régóta nem volt használatban, hogy korábbi, konkrétabb jelentése feledésbe merült. Lazán használják minden olyan ruha leírására, amely a csípőnél szélesebb, mint a mellrésznél vagy a deréknál, valamint a különböző kiugró szoknyafazonok leírására. A valódi A-vonalú fazonok újjáéledésével a 2000-es évek elején azonban vannak jelei annak, hogy az eredetileg ezek leírására használt kifejezések is kezdenek visszatérni.
Lásd még Chemise Dress; Christian Dior; Yves Saint Laurent.
Bibliográfia
Keenan, Brigid. Dior in Vogue. London: Octopus Books, 1981. Kiváló kronológiai és tematikus útmutató a Dior-kollekciókról és azok hatásáról.
Musheno, Elizabeth J., szerk. The Vogue Sewing Book. Rev. ed. New York: Vogue Patterns, 1975. Hasznos, illusztrációkkal ellátott tipológiát tartalmaz az 1960-1970-es évek ruhadarabjairól és stíluskifejezésekről.