A 19 éves férfi a katonai alapkiképzési tevékenység közbeni kötélmászás közbeni 20 láb magasból történő zuhanás után került a traumatológiai szolgálathoz. Felmászott a kötél tetejére, de nem tudott eligazodni egy sor más tevékenységben a csúcson, zavart lett, és lezuhant. Felületi sérüléseket szenvedett, de megfigyelésre kórházba szállították. A traumatológiai szolgálat protokolljának megfelelően serdülőkori orvosi konzíliumot kértek. A konzultáció során az átfogó kórtörténet kezdetben negatív volt. A további vizsgálat során azonban a “Szednie kell valamilyen gyógyszert?” kérdésre a beteg elárulta, hogy néhány évvel korábban figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavart (ADHD) diagnosztizáltak nála. A gyógyszeres kezelés akkoriban az iskolai teljesítmény javulásával járt. Gyenge tanulóból a besorozást megelőzően sikeresen elvégezte az első évet a főiskolán. Tudta, hogy az ADHD elleni gyógyszeres kezelés megakadályozná a besorozást, ezért nem fedte fel a rendellenességet vagy a gyógyszeres kezelést a toborzójának. A kórtörténet felvétele során a páciens beszédes volt, könnyen elterelődött, és elismerte, hogy koncentrációs és utasításkövetési képessége jelentősen javult a gyógyszeres kezelés hatására. A tanácsadó számára a dilemma az lett, hogyan kezelje ezt a potenciálisan fontos kórtörténetet. Az utasítások követésének képtelensége hozzájárulhatott a kórházi kezeléshez, és a jövőben nagyobb veszélybe sodorhatta őt és kollégáit. Ennek az előzménynek a feltárása a katonaságtól való elbocsátást is eredményezhette volna.