Áttekintés
“Hol élek”
Az afrikai elefántnak két alfaja van: a szavannaelefánt (Loxodonta africana) és az erdei elefánt (Loxodonta cyclotis). A szavannaelefánt Afrika keleti és déli részén él, változatos élőhelyeken, többek között mocsarakban, szavannákon, erdőkben és félsivatagokban.
A Marylandi Állatkert mind a négy elefántja szavanna típusú afrikai elefánt. 2007 márciusában az állatkert 132 éves történetében először született elefánt. “Sámson”, egy hím borjú született “Félixtől”, az állatkerti csorda 2 felnőtt nőstényének egyikétől. “Anna” a másik felnőtt nőstény, “Tuffy” pedig a felnőtt bika. Az elefántokat az Állatkert Afrikai utazás című kiállításán tekintheti meg.
“Hogyan élek ott”
Az elefántok családcentrikus állatok, összetett szociális élettel. A rokon nőstények egy életen át együtt élnek csordában, és együtt nevelik fel utódaikat. A csorda minden tagja egy vezetőnek, a családcsoport legidősebb és legbölcsebb nőstényének, az úgynevezett matriarchának engedelmeskedik. Ő vezeti a többieket a vízhez és az élelemhez, ő dönti el, mikor aludjanak és mikor mozogjanak, ő reagál először a fenyegetésekre, és alapvetően minden elképzelhető helyzetben átveszi az irányítást.
Amint a hím elefántok elérik a serdülőkort, a nőstény rokonaiktól eltérő utat járnak be. Elhagyják szülőcsordájukat. A fiatal hímek gyakran keresnek fel más, velük egykorú hímeket, és szoros kötelékeket alakítanak ki. A fiatalabb hímek idősebb hímekkel is társulhatnak laza csoportokban, amelyeket legénycsordáknak neveznek. Bár mind a hím, mind a nőstény elefántok társas élete sok szempontból rejtélyes marad, és bár még sok kérdés vár megválaszolásra, úgy tűnik, hogy a hím elefántok más hímek társaságában, legénycsordákban tanulják meg és gyakorolják, hogyan legyenek “hímek”.
A felnőtt hím elefántok ösztönösen is hajlamosak arra, hogy idejük nagy részét egyedül töltsék. Ez különösen igaz akkor, amikor a hím elefánt a muszta időszakába lép, amely a felfokozott agresszió időszaka, amely előkészíti az utat a dominancia érvényesítéséhez és a nőstényekért való sikeres versengéshez. Minden hím elefánt állandóan párkeresésben van, de csak azok nyerik el a szaporodás jogát, akik érvényesíteni tudják dominanciájukat a többi hím felett.
Az elefántoknak óriási mennyiségű táplálékra van szükségük hatalmas testük fenntartásához. Egyetlen nap alatt egy elefánt akár 300 kiló növényzetet is megeszik, beleértve a füveket, gyökereket, fakérget, leveleket és gyümölcsöket, és 30-50 gallon vizet is megiszik. Ahhoz, hogy ennyi élelmet és vizet találjanak, a vadon élő elefántok szinte mindig mozgásban vannak.
Az elefántok nagy távolságokra képesek kommunikálni egymással hangok segítségével, beleértve az általunk nem hallható, alacsony frekvenciájú infrahangokat is. Ha közel állunk egy elefánthoz, amely infrahangos hívást ad ki, akkor egy halk morajlást hallhatunk vagy érezhetünk. Egy másik elefánt akár 12 mérföldes távolságból is hallhatja ezt az infrahangos hívást! Az elefántok érintéssel, látással, szaglással és kémiai folyamatokkal is kommunikálnak. A testbeszéd az elefántoknál igen fejlett. A szaglásuk ugyanolyan kivételes, mint a hallásuk, és hosszú távú memóriával is rendelkeznek. Rendkívül szociális állatok, amelyek megvédik a leggyengébbeket, segítenek a sérülteknek, és úgy tűnik, gyászolják a halottaikat.
“Making My Mark”
Az elefántok talán minden más élőlénynél jobban befolyásolják a környezetüket a Földön. Méretük, erejük és táplálékszükségletük ezt elkerülhetetlenné teszi. Teljesen meg tudják változtatni a tájat pusztán a táplálkozásukkal. Lecsupaszítják a fák és bokrok kérgét és leveleit, egyenesen a földből tépik ki a fákat, letapossák az aljnövényzetet, gyökereket ásnak, gödröket ásnak a kiszáradt folyómedrekben, hogy vízhez jussanak, és trágyalerakással több kilométeres körzetben szórják szét a növényi magvakat. Nem lehet eltéveszteni, ha egy elefántcsorda áthaladt egy területen. Hatalmas környezeti hatásuk miatt az elefántok nagyban befolyásolják az ugyanabban az ökoszisztémában élő számos más növény- és állatfaj túlélési és alkalmazkodási stratégiáit is.
“Mi eszik meg”
Az elefántoknak hatalmas méretük és erejük miatt, valamint azért, mert csoportokban gyűlnek össze, kevés ragadozótól kell tartaniuk. Az oroszlánok, hiénák és krokodilok megpróbálhatnak zsákmányt ejteni a fiatal vagy beteg elefántokból. Az elefántok azonban gyakran sikeresen védekeznek a ragadozók ellen, megvédik kicsinyeiket, és megvédik beteg vagy sérült társaikat. Ha például a matriarcha egy közeli ragadozót észlel, összetereli az utódokat, és a csoport összes többi felnőtt nősténye egy kifelé néző kört alkot körülöttük, így több rétegű védelmet nyújtva a leendő támadóval szemben. Az elefántok az emberrel szemben a legsebezhetőbbek, és az ember fenyegeti őket leginkább. Az elefántfogak iránti kereslet – az elefántcsont fő kereskedelmi forrása – agresszív orvvadászathoz vezetett, amely megtizedelte az elefántpopulációkat egész Afrikában. Az elefántok áldozatul eshetnek a termésüket védő farmereknek vagy az elefántokkal való interakcióktól félő helyi lakosoknak is. Bár a vadon élő afrikai elefántok megölése illegális, az orvvadászat és más elefántölések felszámolása rendkívül nehéznek bizonyult.
A fiatalok felnevelése
A nőstény elefántok körülbelül 10 éves korukban érik el a nemi érettséget, de előfordulhat, hogy még több évig nem párosodnak. Amikor a nőstények ivarzanak, vonzzák a szaporodó bikákat. A legmagasabb rangú bikák jutnak hozzá a nőstényekhez és szaporodnak. A kivételesen hosszú, körülbelül 22 hónapos vemhesség után a nőstény általában egy borjút hoz világra, nagyon ritkán ikreket. A nőstény körülbelül 4 évig szoptatja utódait, általában az újabb szülésig, de minden egyes utódról még sok évig gondoskodik. A csordában élő kiselefántoknak és fiatal elefántoknak több gondozója is van, mivel az összes nőstény rokon osztozik a kicsinyek felnevelésében. Különösen a fiatal nőstények vállalják az allomother szerepét, ami a bébiszitterhez hasonlítható. Ők vigyáznak a legfiatalabb elefántokra, segítenek nekik, vigasztalják őket, játszanak velük, és közben anyai tapasztalatokat szereznek. Kutatások kimutatták, hogy azok az elefántcsaládok, amelyekben kevés allomama van vagy nincs allomama, magasabb csecsemőhalandóságot szenvednek el, mint azok, amelyekben allomama van.
Védelem
Az afrikai elefántokat a világ vezető természetvédelmi szervezete, az IUCN a veszélyeztetett fajok közé sorolja. Az afrikai elefántokat érintő természetvédelmi kérdések bonyolultak. Az elefántcsont-kereskedelem 1989-ben elfogadott nemzetközi tilalma ellenére az orvvadászat továbbra is jelentős fenyegetést jelent. Ugyanilyen jelentős veszélyt jelent az emberekkel való versengés a korlátozott helyért és erőforrásokért. Az afrikai elefántok egykor szabadon éltek a Szahara sivatagtól délre és Dél-Afrika északi részén. Ma már többnyire parkok és rezervátumok területén élnek. Ennek következtében természetes élőhelyeik feldarabolódtak, és a végén túl sok elefánt él túl kevés helyen, ugyanakkor a védett határokon kívül élő elefántok nagy valószínűséggel konfliktusba kerülnek az emberekkel, vagy orvvadászok ölik meg őket. Ahhoz, hogy az afrikai elefántok még sok generáción át élhessenek a földön, hosszú távon sikeresen meg kell oldani az ember és az elefántok közötti versengést és konfliktusokat.